"We wrote our story and we sang our songs, we hung our pictures on the wall
Now those precious moments that we carved in stone are only
memories after all"
2030. május 16., szerda
Jasmine szemszöge
— Nézd, de kicsi volt itt Nolan! — mosolyodtam el a kisbaba fotót megpillantva az albumban.
— Jaj, nézd Skylart! Itt horzsolta le először a térdét, mert elesett a játszótéren — mutatott Shawn egy másikra, ahol Sky-t örökítettük meg 2 évesen, kisírt szemekkel, lebiggyesztett ajkakkal. Reggel 7 lehetett talán, és épp a fotóalbumokat nézegettük. A gyerekek még aludtak, de én és Shawn valamiért nem tudtunk.
— Az esküvői fotók! — mosolyodott el boldogan a férjem, amint lapoztam egyet az albumban.
— Már 8 éve volt! — csodálkoztam el, ahogy a dátumra pillantottam. Hihetetlen, hogy telik az idő.
— És azóta is napról-napra egyre jobban szeretlek — pillantott rám, majd egy apró puszit nyomott az arcomra.
Mivel hétköznap van, azaz iskola és óvoda, ezért fel kellett kelteni a gyerekeket 8 óra tájékán. Alig 10 percre van mindkét épület, így elég ilyenkor kelniük ahhoz, hogy 9 órára kényelmesen beérjenek. Ma különösen nyomott volt a közérzetem, és testem egésze görcsben volt. Így Shawn egyedül készítette el Nolant és Skyt. Míg reggeliztek, ő hozott nekem is ételt és egy pohár teát. A rántottát kihagytam, mert egyáltalán nem volt étvágyam, de a gőzölgő italt megittam.
— Na köszönjetek el anyutól, utána irány az ovi és a suli! — forgatta a kocsikulcsot az ujjai körül a férjem, amint a hálószobánk ajtajában állt. A két napsugár pedig berohant, és hatalmas mosollyal ültek le mellém az ágyra.
— Legyetek jók ma is, rendben? — néztem rájuk felváltva, ők pedig bólintottak egyet.
— Te is legyél jó, anya! — mondta Nolan, mire én és Shawn is felkacagtunk.
— Okés, az leszek. Nagyon szeretlek titeket! Vigyázzatok magatokra! — öleltem át őket szorosan.
— Mi is téged — jött a válasz kórusban, majd kicsi karjaikat a nyakam köré fonták.
— Anya, ma írunk matekból. Félek! Nem akarok írni. Mi van, ha elrontom? Nem kedvelem ezt a tantárgyat, pedig még csak elsős vagyok. — Mikor elváltunk, Skylar felsóhajtott, és bánatosan türte kósza tincseit füle mögé.
— Néha olyat is csinálnunk kell, amit nem szeretünk. Az a boldogság titka, ha azt tesszük, amit szeretünk, és megtanuljuk szeretni azt, amit meg kell tennünk, hogy ezt elérjük. De ne aggódj, kincsem, biztos ügyes leszel! — Skylar ekkor csak elmosolyodott, és egy újabb ölelést adott.
— Én csak attól félek, hogy rossz lesz az ebéd az oviban, és éhes maradok — szólalt meg Nolan.
— Csak egyszer ne a hasadra gondolnál, fiam! — nevettem fel, megpuszilva az arcát. — Na de menjetek, mert el fogtok késni! — simítottam végig karjaikon, ők pedig szófogadóan lepattantak az ágyról, és egy utolsó levegőpuszi után kiszaladtak az előszobába cipőt venni.
— Fél óra, és jövök — mondta Shawn, én pedig mosolyogva bólintottam egyet.
— Na és mit szeretnél ma csinálni, szerelmem? — huppant le mellém az ágyra Shawn, miután hazaért.
— Szerelmem? Már vagy 3 éve nem hívtál így! — nevettem fel gyengéden, megbökve az oldalát.
— Inkább örülhetnél annak, hogy most megtettem — sandított rám, miközben a TV-t kapcsolta be.
— Egyébként... Semmit sem terveztem. Kissé fáradt vagyok.
— Szeretnél pihenni, esetleg aludni? — kérdezte lágyan, rámpillantva.
— Nem — mosolyodtam el — Reggeliztél már?
— Persze, szerinted kihagynám bármikor is? — nevetett fel.
— Nem, és az igazat megvallva ez az utóbbi időkben meg is látszik — jelent meg egy vigyor ajkaimon, a hasára téve a kezemet. Szája elnyílt, és teljes felháborodottsággal nézett rám, mire én hangosabban felnevettem.
— Te...te most komolyan lekövéreztél?!
— Nem mondtam, hogy az vagy, te buta! De mostanság változtál. Így is tökéletes vagy, szívem, ne értsd félre! De tudod, az öregedés, az apai szerep, a házasélet... — Jól tudta, hogy direkt cukkolom, összeszűkült szemekkel bámult engem, ezen pedig én remekül szórakoztam.
Shawn szemszöge
— Shawn... Beszélhetnénk? — emelte fel a fejét Jasmine a mellkasomról. Körülbelül fél órája feküdhettünk összebújva, és azt hittem, elaludt, de ezek szerint nem. Én épp, hogy már elszundítottam volna, de mikor megszólalt, nagyra nyitottam szemeimet.
— Persze, kicsim — mosolyodtam el halványan. Kicsit feljebb ültem, így jobban rá láttam az arcára. Megfogta a kezemet, és hatalmas barna szemeit rám meresztette.
— Tudom, hogy nem akarsz búcsúzkodni, de most végig kell hallgatnod, mert végképp azt szeretném, ha ezt tudnád. És most kell megtudnod, mert egész reggel nem hagytak nyugodni a gondolataim — Tehetetlenül, de aprót bólintottam, ő pedig lepillantott az összekulcsolt ujjainkra egy pillanatra — Tudnod kell, hogy szeretlek. Mindig is foglak, legyek bárhol is. A szívedben mindig ott leszek. És szívem... Tudom, hogy fájni fog. Tudom, hogy nem akarod majd elfogadni. De meg kell tenned. Kérlek, légy erős! Mert a gyerekeknek szükségük lesz az apjukra. Nem mondom, hogy ne sírj. Mert úgyis fogsz. De próbálj minél előbb tovább lépni, mert hidd el, sokkal könnyebb lesz majd! Nem szabad a múltban ragadnod majd, előre kell tekintened. A gyerekek jövője a legfontosabb, igaz? És nekik bizony szükségük lesz egy anya-figurára. Neked pedif a boldogságra. Tudom, hogy azt mondanád most, hogy a gyerekek elég boldogságot adnak, de nem arra a fajta boldogságról beszélek. Hagyd majd, hogy újra szerelembe ess! Ne félj tőle, és ne gondold egy percre sem azt, hogy az emlékemet fogod vele megsérteni! Mert én is azt akarom, hogy majd idővel tovább lépj. Kérlek, légy türelmes majd olykor a gyerekekkel. Nehéz lesz egyedül. De tudom, hogy képes vagy rá! Te vagy a legcsodálatosabb apa, akit ismerek! Szeretlek Shawn, az életemnél is jobban! Te vagy életem szerelme, az oka, hogy boldog vagyok, te voltál a fényem az alagút végén mindig. Szavakba nem önthető a szerelmem és a hálám feléd. Annyi mindent tettél értem az elmúlt 12 évben. Miattad megtaláltam a szerelmet. Szerelembe estem. És aztán a legromantikusabb eljegyzését rendezted le! Utána pedig férj és feleség lettünk. Nem egyszerű a házasság, de mi mindig, minden problémát hatalmas profizmussal kezeltünk, és mindig megbeszéltük. Megajándékozt 2 gyönyörű gyermekkel, és a mi kis családunk már tökéletesebb sem lehetett volna. Veled teljes életet éltem, és köszönöm neked. Minden boldog pillanatot, minden felejthetetlen élményt. A legértékesebb ember vagy, Shawn Mendes, és bárki fogja megkapni újra a szerelmedet, rettentően szerencsés nő lesz. Akárcsak én voltam. — Persze, mindkettőnk szemeiből hulltak a könnyek. Hogyne hullottak volna? Nem mondtam semmit. Mert nem tudtam. A szavak megakadtak útközben. Gyengéden megcsókoltam kiszáradt ajkait, majd egy lágy puszit nyomtam a homlokára is. Visszadőlt a mellkasomra, én pedig a hátán írtam le apró köröket az ujjhegyemmel.
— Bárcsak most egy kicsit minden megállna, és így maradhatnánk egy ideig — mondtam halkan.
— Bárcsak... — lehelte ki csendesen.
— Nagyon szeretlek én is. És köszönök neked mindent. Te vagy a fény az életemben — folytattam. Nem kellett sok, még mindketten elszundítottunk.
Nem tudom, mennyit is aludhattam. Mikor felkeltem, a nap már nem sütött annyira, így feltételeztem, hogy már 2-3 óra lehet. Lepillantottam a feleségemre, aki még mindig mozdulatlanul feküdt. Elmosolyodtam, és megsimítottam az arcát.
— Szívem, ébresztő! — szólaltam meg lágyan, de semmi reakciója nem volt. — Jasmine, ébredj, drágám! — meg sem moccant, de még a pillái sem rebegtek meg. Szemeimben a pánik és a félelem egyvelege tükröződött. Nagyot nyelve tettem a nyakára két ujjamat, hogy érezzem a szívverését: de nem éreztem.
— Kincsem, ébredj! Könyörgöm Jasmine, nyisd ki a szemeidet! — hangom elcsuklott, és nagy levegőket vettem, de mind hiába, nem tudtam gátat szabni a könnyeimnek.
Nem ébredt fel többé.
oh shit, here we are...🙈
rájöttem, nem tudok érzelgős és szomorú részeket írni, szinte szenvedtem azzal, hogy az utolsó sorok mik legyenek ennél a résznél.
amúgy a fenti képet én szerkesztettem, ha megnézitek a pici részleteket, rájöttök, hogy minden a sztorihoz kapcsolódik.