Elég, hogy tudom, hogy megtehetném ha akarnám.
Az incidensünk óta eltelt pár nap. A dolgok rendesen mentek, leszámítva, hogy Roger minden féle fajta kapcsolatot megszüntetett velem. Kezdtem belenyugodni a témába és abba is, hogy a sors minden percben összetalálkoztat minket Brandonnal. Volt, hogy az utcában találkoztunk, a boltban, vagy esetleg a plázában mentem neki a nagy tömegben.
Hogy mit is csinálnék jelen pillanatban? Tisztáznám a dolgokat Rogerrel amit meg is fogok valósítani. Bezártam magam mögül az ajtót, és félre raktam a kulcsomat. Egyenesen Roger háza felé vettem az irányt. Hívtam ezerszer, tízezerszer de szart rám. Szeretem őt? Igen szeretem. De egy kapcsolat nem így működik. Meghallgathatott volna és ahogyan ismerem tudom, megértette volna.
Az utcába belépve megpillantottam egy autót. Egy kék audit. A visszapillantóról egy női név lógott le ami csak egyet jelenthetett. Vendége van, és az a személy nő.
Na most kapsz a pofádra Roger.
A házba belépve senkit sem láttam. Síri csend honolt a lakás minden szegletén ami félelemre késztetett.
-Roger? -szólaltam meg hangosan de válasz nem érkezett. Az emeletről hallottam hangokat. Felsiettem a lépcsőn. A szoba előtt megállva hangokat hallottam amit csak egy, de korhatáros képhez tudok kötni. Az ajtót kinyitottam és elém is tárult a kép amihez a 18-as karika éppen elég lenne. És nem, nem horror. -Roger? -kérdeztem de a hangom remegett. A szemeimet marni kezdték a könnyek ahogyan megláttam őt a nő alatt.
-Kim? -lökte le magáról a csajt de és felém igyekezett de én hátráltam. -Mit keresel itt? -kérdezte de nem bírtam válaszolni.
-Én csak jöttem beszélni, de úgy látom dolgod akadt. -provokatíva a szobába néztem ahonnan egy melírozott hajú lány nézett vissza rám. Egyből felismertem, hogy Lilian az. Te kis köcsög. -Ohh Lilian! De rég láttalak. -mosolyodtam el gúnyosan ám a hangom többször is megcsuklott.
-Ne csináld ezt Kim. -fogta meg a karom Roger de én gyorsan elrántottam. Mocskosnak éreztem magam az érintése alatt.
-Én ne csináljam? -kérdeztem vissza tettet meglepődöttséggel. -Végülis igazad van nem én csaltam meg a barátnőmet. -feleltem egy vállrántással de az arcomon már folytak a könnyek.
-Na és? Te is megcsaltál azzal a buzival. -felelte könnyedén de nálam megtört valami.
-Két dolog Roger. -fúrtam az ujjam a mellkasába. -Egy. Ne buzizd le Brandont. Kettő. Nem csaltalak meg. -suttogtam rá fenyegetően. A csalódottságot és a szomorúságot átvette a harag a szemeimben. Kék szemei csiszolt gyémántként ragyogtak. Viccesnek találta.
-Ennyit erről Kim. Nekem nem tudsz hazudni. -felelte egy mosollyal mire elkezdett viszketni a tenyerem. Megakartam pofozni, hogy kiüssem tökéletes fogait.
-Ennyit erről buzikám. Folytattathatjátok, nem kell azon rágódni, hogy van-e barátnőd vagy nem. Már úgysincs.-rántottam meg a vállam és kimentem a házból egyből tárcsáztam Brandon számát aki természetesen elsőre felvette.
-Cicám? -szólt bele mire elmosolyodtam. Hiányzott a hangja.
-Brandon gyere értem kérlek. -feleltem de a hangom nem volt a legmeggyőzőbb amit észre is vett.
-Minden okés? -kérdezte de a háttérben hallottam ahogyan beindítja a motort.
-Ha egy szakítás után minden lehet okés akkor igen, minden okés. -feleltem és kínomban felnevettem. Brandon csak sóhajtott egyet és belekezdett.
-Már rég meg kellett ennek történnie. -felelte mire még dühösebb lettem.
-Azt hiszed tudod? -kérdeztem dühösen miközben erősen markoltam a készülékemet.
-Igen. -válaszolt mire ismét felnevettem. Hangomból tisztán hallatszott a szarkasztika amit iránta tápláltam és az a tipikus nevetésem amivel az próbálom üzenni, hogy "ezt ugye te sem gondoltad komolyan".
-Kicsit nagyot képzelsz magadról nem de? Brandon Bell. -kérdeztem nevetve de legbelül tudtam, hogy az egész egy poén.
-Ez a szeretet jele, Kimberly Enderson. -nevetett fel ő is. -Na de hol vagy? Kis hercegednél? -tette fel egymás után a kérdéseket nevetve.
-A kis hercegem jelen percben egy kocsiban ül. -feleltem én is nevetve. Igazat mondtam? Igen, igazat. Brandon nagyon jó ember lett. A múltat teljesen lemosta a testéről és jobb, kiegyensúlyozottabb emberré vált. Tényleg köszönhetem neki a kitartásom és azt is, hogy hitt bennem.
-A kis hercegednek nagyon hiányzol már. -kezdett bele és habár nem láthattam biztos voltam benne, hogy a szája sarkában ott bujkál a mindent tudó kisfiús mosoly. -Már szalad érted. -mondta majd bontotta a vonalat. És így is volt. Nem telt el 5 perc és meg is érkezett. Gyorsan bepattantam az autóba és becsatoltam magam.
-Honnan veszed, hogy te vagy a hercegem? -folytattam az előbb elkezdett játékot amit egy mosollyal reagált.
-Számodra csak is én lehetek a herceg. -nyomott puszit az arcomra és beindította a kocsit.
-Akkor a hercegem igazán elvihetne valahova. -nyomom meg a nevét mégjobban mire felnevet.
-Csak nem éhes vagy? -és mintha csak olvasott volna bennem. A gyomrom nagyot kordult mire felnevetett. A lehúzott ablakból kihallatszott a csodás ének amit Brandon nevetése játszott le amire sokan felkapták a fejüket.
-Igen! De rendeljünk kérlek kaját. Feküdni akarok. -simogattam meg a hátam ami már 3 napja fájt.
-Nekem oké. -rántotta meg a vállát mire furán néztem rá.
-Hogy-hogy nem sütöttél el egy perverz poént? -kérdeztem felvonva a szemöldököm.
-Minek süssem el most az összeset ha előttünk áll még az egész élet? -kérdezett vissza mire elmosolyodtam.
---
-Kínai! -érveltem a kínai gyors étel mellett. Brandon csak étcsokoládé szemeit forgatta bátyjával együtt.
-Ne már Cicám. -sóhajtott nagyot. -Múltkor is az volt. -felelte mire Brian hősiesen elkezdett bólogatni.
-Te kérdezted, hogy mit szeretnék. Mondtam valamit de az nem felel meg. Akkor minek kérdezted? -tettem föl a kérdést amit szerintem nem csak én teszek fel átlagosan.
-Tudod. Illem. -sütötte le aranyosan a szemeit mire elmosolyodtam.
Minden olyan átlagosnak tűnt. Mintha csak a gimis éveim lennének. Sokszor volt, hogy csak hülyülni jöttem át. Hogy a fiúkkal felelsz vagy merszeztünk, vagy csak támogatásra volt szükségem. Brandon minden hibája ellenére arany szívű volt. A sok fájdalom, hazugság és maga a játék megváltoztatta őt. Nem telt el úgy nap, hogy ne nézett volna csillogó szemekkel. Akármikor. Este, reggel, alvás közben, evés közben. És azok a szemek a bánattól csillogtak. Tényleg nagyon szeretett engem. És én is őt. De volt bűne. Minden embernek van bűne. Az élet nem habos torta. Valakinek szar lapokat oszt. Valakinek jókat. És ha esetleg szar lapokat kapnál nem kell feladni. Ki kell játszani őket.
Roger egy nagy bűn volt. Üveg kék szemei magával ragadtak engem, de megmutatta, hogy a látszat néha csal. Gyáva módon kihasználta a helyzetemet, és a mély, friss sebeket amiket anno Brandon okozott. Belém etette a hülyeségeket melyek arra az útra vezettek, hogy Brandon rossz ember. Pedig nem. Itt ő maga volt a rossz ember. De mindenki szeretheti a rosszat nem de? És sokszor elgondolkoztam, hogy miért is én vagyok aki mindig a rosszat szereti. Mindenkinek rendbe jön lassascskán az élete én meg egyedül maradok. Átvertek sokan, de többé nem fognak. A magam úrra leszek. A régi naiv kislányból egy magabiztos, határozott nő néz velem farkasszemet mikor a tükörbe nézek.
És, hogy mi a véleményem Lilianról? Ő volt a második ember aki féreg módon kihasznált. Nem bírta elviselni, hogy a barátja halálosan szerelmes egy lányba aki nem ő. Ezért beíratta hozzám, hogy kevesebb időt töltsek Rogerrel. Gyönyörű terv volt. De rá se jött, hogy ezt nem így kéne megoldani. El kellett volna engednie a barátját mert az alapból veszett ügy volt. Brandon nem szerette őt. De mégis vele volt. Ebből is az bizonyítja, hogy ő tényleg jó ember. Mindig azt mondta, hogy egyik nő sem érdemli meg a tiszteletlenséget. Paulát és engem is felhasznált arra, hogy magának csináljon rosszat. De talán így kellett lennie.
-Cicám! Hé. -rázta meg valaki a vállam ezzel kikeltve engem mély és zord gondolataim közül. -Mi a baj? -törölte le hüvelykujjával a könnyeimet amiket észre se vettem, hogy végig folynak az arcomon.
-Minden baj! -jelentettem ki és megtöröltem az arcomat. -Mindenki átver, és kihasznál. -feleltem de a hangom többször is megcsuklott. -Először Paul, aztán te és most Roger. Ki lesz a következő? -sírtam tovább. Brandon a testvérére nézett majd mellém mászott és szorosan átölelt.
-Szeretlek Kimberly, és életem végéig szeretni foglak.