A legerősebb embert is látták már zokogni, és a legőszintébb embert is hallották már hazudni.
Az elmúlt két hónap tökéletes volt. Brandonban megtaláltam egy legjobb barátot, Briannel pedig kibékültünk. A kezdés tökéletesen alakult de ahogyan ez jó lett olyan gyorsan ment át rosszba. Egy pénteki nap volt. Az egyetemről késő este jöttem ki és se Tod, se Roger nem tudott értem jönni. Paulának még nincs jogsija ezért felhívtam Brandont.
nem is kellet sokat várnom rá, hiszen meglehetősen hamar ideért. A cuccaim haza vittük és bekapcsoltuk a tévét. Filmeztünk ami eddig rendben is ment. Úgy az óra éjfélt üthetett mikor kopogtak lentről. Tod már régóta itthon volt és furcsálltuk ugyanis vendégeket nem vártunk. Már régóta pizsamában voltam ahogyan a ház többi tagja is. A pizsamám rém egyszerű volt. Hosszított póló alatt természetesen fehérneművel. Brandon pont nálunk aludt. Nem is tagadom. Féltem. Szorosan a háta mögött mentem az ajtóhoz. Hogy mindenki értse Brandon pizsamája, konkrétan semmi. Se egy póló, se egy gatya csak egy boxer. A helyzet alapjáraton félre érthető volt. Az ajtót nem mertem kinyitni ami helyett megtette Brandon. Én takarásba bújtam inkább, amit észre is vett ezért éppen, hogy kinyitotta az ajtót. Szemei hatalmasra nyíltak a személy láttán.
-Itt van?-szólalt meg egy hang. Egyből beazonosítottam, hogy Roger az. Megijedtem. Így nem láthatott meg mégis egy komoly mozdulattal belépett.
Lefagytam ahogyan meglátott. Mély kék szemei meglepődést sugároztak de ez hamar átváltozott dühös szempárokért.
-Azt hittem Kim. Te már elfelejtetted őt. Többet töltesz ezzel mint velem. -bökött a mellettem álló félmeztelen Brandonra. Hangjából sütött a megvetés amit nem is csodálok. -Csalódtam benned Kimberly. -rázta meg a fejét és kisétált a házból.
Ez történt kereken 2 hete. Azóta Roger nem veszi fel se a telefont, az üzeneteimre sem válaszol ami már ténylég bosszant. Mert ha valaki ő gondolhatná, hogy képtelen lennék Brandonnal újra kezdeni akár mit is ami nem baráti viszony.
-Szerintetek megcsal engem? -kérdeztem magamban és valószínűleg annyira, hogy mások is hallják. Brandonéknál vagyunk. Tod az asztalnál telefonozik, Brandon figyelmesen tanulmányozza a könyvét miközben a feje a vállamon pihen, míg én csak bámulok előre.
-Ezt honnan veszed? -fordult felém Tod a forgószékkel.
-Nem ír, nem hív, le se szar. -vontam meg a vállam de a hangomból csöpögött a csalódottság.
-Valljuk be Kim. -rázta meg a fejét mosolyogva. -Ott áll az ajtóban Brandon. Póló és gatya nélkül. Aztán mellette ott vagy te. Sápadtan és egy kinyújtott pólóba ami alig takar valamit. Őszintén. Te mire következtetnél? -tette fel a költői kérdését majd visszafordult az asztalhoz.
-Az élet igazságtalan. -suttogtam magam elé.
---
-Brandon nem igaz, hogy itt vagytok ketten ebben a házban és nem tudtuk figyelni egy kisgyerekre! -sóhajtottam fáradtan a kocsiba miközben Brandonra tévedt a tekintetem. Megkért, hogy segítsek vigyázni Tomy-ra mert ők ketten képtelenek Briannel és az anyjuk elutazik.
-Ő maga az ördög! Tuti baja lenne. -rázta meg a fejét.
-Istenem veletek már most látom, hogy több gond lesz mint Tomy-val egyedül. -ráztam meg a fejem de közben a szám szélén ott bújkált a jól megszokott mosoly.
-Jó fiúk leszünk. -sandított rám ravaszan mire felnevettem.
Nem telt el negyed óra és odaértünk. A ház (mint mindig) teljes tisztaságban pompázott. A fű egyenletesen volt lenyírva, a virágok megvoltak locsolva, a locsoló rendszer hátul locsolt. Egyszóval tökéletes volt az udvar.
Bent a házban szintén tisztaság volt. A bútorokon egy porszem se volt, a konyhapult letakarítva. A polcokon rend. Játékok a helyén.
-Áhh, jó, hogy jöttetek! -szaladt elénk Tiffany. Barna haja felvolt kontyolva a feje tetejére, barna szemei megcsillantak ahogyan meglátta a fiát. -Kaja a hűtőben. -mutatott a konyha felé mire Brandon bólintott. A kis bélpoklos. -Kim! -fordult felém. -Tomy-nak kilenckor ágyban a helye! -mutatta fel a mutató ujját mire bólintottam. Gyorsan elfordult mert megcsörrent a telefonja.
-Nekünk is ágyban a helyünk, nem gondolod? -fonta derekam közé a karjait Brandon. Felnevettem a rég nem hallott perverz poénon mire ő is elkezdett kuncogni.
-De. -feleltem mire sóhajtott egyet és közelebb vont magához. -Aludni. -tettem hozzá és elnevettem magam.
-Szörnyű vagy. -engedett el nevetve és puszit nyomott a fejem tetejére. Úgy viselkedett mintha egy pár lennénk pedig mindenki tudta, hogy nem. Neki barátnője van nekem meg barátom.
-Kislány! -szaladt elém Brian és egy nagy ölelésben részesített. Brandon már elkapta a karom és húzott volna befelé de Brian visszarántott. -Hé! Ne vedd el a csajom. -röhögött fel mire az előszobában tartózkodókból kitört a nevetés.
-Na én elmentem gyerekek. Holnap jövök! -intett Tiffany és kisétált az ajtón.
-Kezdődhet a buli! -ordította el magát Brian mire megforgattam a barna íriszeimet.
-És ki fog vigyázni az öcsétekre? -pillantottam felé kérdőn.
-Azért hívtunk, hogy vigyázz rá. -rántott vállat de lehetett látni rajta, hogy poénnak gondolta.
-Remek! -csaptam a combomra és besétáltam a nappaliba. Az óra már régóta hetet ütött, úgyhogy ideje volt Tomy-t rendbe szedni. -Brian! Menj és szedd ki Tomy törülközőjét. Én addig megfürdetem. Brandon te meg ágyazz meg neki! -adtam ki mindenki feladatát és Tomy-val elindultam a fürdő irányába. már benyitottam volna de valaki utánam szólt. Egyből felismertem, hogy Brandon az.
-Engem nem akarsz megfürdetni?
---
-Azt hiszem én jobban vizes lettem mint Tomy. -nyitottam be a szobába ahol nem meglepő módon a két fiú játszott.
-Miért? -kérdezte Brandon de a tekintetét még mindig nem vette le a tévéről.
-Mert kitalálta, hogy milyen buli lenne, ha vízi csatáznánk. -morogtam és bedőltem az ágyba.
-Akkor az volt az a nagy ricsaj. Nem hallottuk miattatok a zenét. -motyogta Brian mire muszáj voltam felnevetni. Ő volt az a tipikus ritkán szól de akkor nagyot srác amivel sok ember szívébe belopta magát.
-Nem akarunk menni aludni? -kérdeztem egy ásítás keretében. Habár hétvége volt és lehettünk volna fent tovább is úgy éreztem mintha a szemeimre ólmot raktak volna.
-De! -pattant fel Brandon. -és velem alszol! -jelentette ki és kisietett az ajtón. Hogy tudtam-e volna ellenkezni? Nem. Akartam-e ellenkezni? Nem.
Nem telt el sok idő, hogy megjelenjen a szobában én már majdnem aludtam mikor éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy kéz óvatosan végigsimított az arcomon mintha egy porcelánbaba lennék. Ujjai a fülem mögé gyűrtek pár tincset mire kinyitottam a szemeimet. Jól esett a gyengesége.
-Felkeltettelek? -suttogta Brandon mire megráztam mosolyogva a fejem. Arca vészesen közel volt az enyémhez. Éreztem, ahogyan kiengedi a bent tartott levegőt ami melegen cirógatja az arcomat. -Akkor jó.
Egyik keze a derekamon pihent amíg a másik az arcomat simogatta. Tényleg nagyon rég volt már.
-Megcsókolhatlak? -kérdezte mire azonnal kipattantak a szemeim. Bepánikoltam és nem tudtam, hogy mit csináljak. Ő az egyik legjobb barátom. Mellesleg nekem barátom van míg neki barátnője. Gyorsan lehámoztam magamról a kezét és kisiettem a szobából. Meg sem álltam a konyháig. Ittam egy kis hideg vizet és kimentem az udvarra. Leültem a hintaágyra mikor megrezzent a mobilom.
Seggarc❤: Mit ér az éjjelem, mely a csókod nélkül múlik el...
Sziasztok!
Újra itt lennék egy résszel. Kissé rövidre sikeredett de nagyon igyekeztem. Meglett a 240 vote és a 3800 olvasó. Felfoghatatlan, hogy egy nap mennyien olvassátok és szavaztok ami melegséggel tölt el. A következő rész nem tudom mikorra várható. A hétvégém eléggé gázos így nem ígérhetek semmit se igyekezni fogok. Addig is puszi nektek!