Beszélhetek mással, ha folyton téged kereslek benne.
-Tod... -sóhajtottam nagyot. -Nem leszek itthon, érted? -néztem rá már kissé ingerülten.
-Már mondtam a barátaimnak, hogy te is itt leszel. Kérlek nagyon jó lesz. -vágott szomorú fejet amire elkellet nevetnem magam.
-Jó, oké. -adtam meg magam. -De akkor Roger is jöhet. -mutattam fel a mutatóujjamat mire megforgatta a szemét.
-Jöjjön. -sóhajtott egyet mire vigyorogva mentem fel a szobámba.
Az iskolánál megkezdődött a téli szünet ami azt jelenti, hogy holnap karácsony. A ház már teljes pompájában áll. Amikor díszítettük a termet Paula beavatott, hogy ő elfog menni az apjához karácsonyra így mi most fogunk ünnepelni. E-közben Lilian is kezd hozzánk szokni aminek nem nagyon örülünk. Habár kedves velünk, és a régi énjének még a nyomát sem látjuk attól még óvatosak vagyunk vele.
---
-Tod a francba már! -fújtattam dühösen. -Megint megég ez a szar. -nyitottam ki a sütőt és vettem ki a már rég korom fekete mézeskalácsokat.
-Elmegyek a boltba és veszek. -motyogta mire elkaptam a karját.
-Hagyjad. -legyintettem. -Majd gyúrok be ujjat. -mondtam majd felvettem a rám már kicsi kötényt és neki álltam egy új adag tészta gyúrásának.
-Paula mikor jön? -kérdezte pár perc múlva.
-Azt mondta 4-re itt van. Rogerrel jön. -néztem fel rá majd újra a mézeskalácsoknak szenteltem a figyelmem.
-Remek. -morogta, ismét kezdtem dühös lenni.
-Tod! -csaptam le az egyik masszát a pultra. -Mi az Isten bajod van Rogerrel? -kérdeztem mire megforgatta a szemét.
-Mi nem? Kihasználta a helyzetedet. Ez a bajom. -kezdett ő is feszült lenni. Pupillája kezdett kitágulni ami még jobban arra a nevezőre hozott, hogy dühös.
-Talán jól tette. -nyújtottam tovább a tésztát. -Boldog akarok lenni.
-Én megmondtam, Kim. -rázta a fejét. -Brandon az egyetlen aki mellett boldog voltál. És most leszögezem. Vele is leszel boldog. Mert ő volt az a fiú aki mellett nő voltál. Érted? Kibaszott nagyot hibázott. Első dolga volt szarrá verni Scottot. Hidd el nekem megbánta. Akkor ha ezt nem, hidd el azt, hogy nekem mindent elmondott, az egész történetet. Sajnálom ha ezt nem tudod megérteni. De, Kim. Majd egyszer kinyílik a szemed. -sóhajtott újra lemondóan majd elhagyta a konyhát.
Toddal megromlott a kapcsolatunk. Teljesen magamba zárkóztam amiből ő kiakart menteni. Segíteni akart és én ezt nem tudtam meghálálni. Talán most is segíteni akar. Teljes szívemből szeretem a bátyámat és nem tudok rá haragudni.
Amint elhagyta a helységet rossz érzés kapott el. Utáltam vele veszekedni. Mindig benne is volt a vitába de most valahogy hagyta magát. Eddig sosem hagyott nyerni. Mindig belém beszélte a hülyeségeit amiért olyan hálás voltam. De ezzel a témával nem tud engem megfogni. Ezt a gyötrelmes emléket eltemettem magamban és soha többet nem fogom újra kiásni.
Amint kész lettem a mézeskalácsokkal elindultam egy nagy adag süteménnyel a bátyám szobájához. Halkan bekopogtam majd bedugtam a fejem.
-Tod? -kérdeztem mire felkapta a fejét a telefonjából. -Bejöhetek? -kérdeztem mire bólintott. Beléptem a kuckójába ahol régen együtt hülyéskedtünk. Leraktam az íróasztalára a süteményt majd leültem mellé az ágyra. -Sajnálom. -néztem rá.
-Semmi baj. -mosolyodott el fáradtan.
-De baj. -mondtam halk hangon. -Én én nem akartam. -töröltem le a könnycseppjeimet. -Nem akarlak ez miatt elveszteni. -bújtam oda hozzá mire szorosan megölelt. Mindig is hiányzott nekem az apai szeretet. Mindig is Tod volt az "arany" gyerek. Még mikor apa itt volt akkor mindig Todot helyezte előnybe. Bátyám mindig is kiállt mellettem és ő volt az egyetlen támaszom. És habár sokan mondják, hogy miért ölelgetjük egymást akkor csak annyit felelek. Mert szeretem őt. És tényleg szeretem. Hálás vagyok mindenkinek, hogy ilyen testvért kaptam.
-Én sajnálom. -tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Hüvelykujjával letörölte a könnyeimet és őszintén elmosolyodott. -Ki akadtunk. Ez teljesen normális. Én mást gondolok jónak ellentétben veled. Ezzel semmi baj sincs. -nyugtatott meg.
-Mikor jönnek? -váltottam témát.
-5-re beszéltük. De nem lesz ajándékozás. Vagyis én mondtam, hogy nem kell venni nagyon semmit. -rántotta meg a vállát majd elment venni egy süteményt a tálcáról.
-Oké. -fújtam ki nyugodtan a levegőt. -Csak Paulának és neked vettem.
-Na de menjünk mert ahogy hallom csengettek. -állt fel az ágyról és engem is magával húzott.
Az ajtóban állt Paula és Roger. Paula egy egyszerű piros Merry Christmas-es pulcsit viselt amíg Rogeren csak egy vékony kék ing volt. Beinvitáltam őket. Roger kezet fogott a bátyámmal aki eléggé zabos tekintettel figyelte cselekedetét. Azonban ez a tekintet hamarosan váltott szerelmes és boldog szemekért. Paula egy csókkal üdvözölte párját amíg Roger ugyan így tett. Csak nem Toddal hanem velem.
-Szépség. -emelt fel majd megpörgetett amin nevetnem kellet. A téli viseletem nem állt másból mint egy szarvasos mamuszból, barna mackónadrágból és egy szintén barna szarvasos pulcsiból.
-Felmegyünk? -néztem az előttem álló 3 emberre amiből kettő helyeslően bólogatott.
-Ti menjetek én még itt lent várok a többiekre. -mondta majd lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a TV-t.
---
-Ezt nézd meg, milyen édes. -nyújtotta felém a telefonját Paula. Ő ott ült a babzsákomon amíg Roger az ágyon én meg az ő lábai közt dőltem a mellkasának. A képen igazából egy Panda volt. Tudni kell Pauláról, hogy még a zoknija is pandás akkor fan. A karácsonyi ajándékom is ilyen ami igazából egy jegy. Egy jegy egy kis panda simogatásra mivel a városi állatkertben születtek új kis pandák.
-Édes. -mosolyodtam el.
-Akár csak te. -súgta a fülembe Roger miközben a pulcsim szegélyével játszott hátulról. Jég hideg keze becsúszott a pulcsim alá mire kicsit megugrottam. -forró a bőröd. -súgta újra miközben nézte, hogy Paula figyel-e minket. De ő inkább Pandás képeket nézegetett.
-Neked meg hideg a kezed. -néztem át a vállam felett mosolyogva. Már éppen szólt volna de Tod belépett az ajtón.
-Öhm zavarok? -nézett ránk ugyanis látta, hogy Roger keze éppenséggel nem a lepedőn van. -Csak mert már megérkeztek és kéne jönni. -mutogatott a lépcső felé zavartan.
-Megyünk. -mosolyogtam rá és felálltam.
Szépen lassan lebattyogtunk a lépcsőn és szembe találtam magam ismerős személyekkel. Robert egyből felpattant, hogy egy baráti ölelésben részesítsen amit kissé mogorván meg is adtam neki.
-Scott nincs itt. -súgta a fülembe mire elmosolyodtam. A többi fiú is üdvözölt minket és lassascskán kezdett oldódni a hangulat.
-Mikor kezdjük? -kérdezte Paula miközben pakolta a karácsonyfa alá az ajándékait.
-Még ketten nem érkeztek meg. -szólalt meg Robert aki a telefonját bújta.
-Felhívom őket. -állt fel Tod és a készülékért ment ami a dohányzóasztalon pihent. Kikereste a névjegyzékből a telefonszámot és azonnal tárcsázta azt.
-Cső! Még ma ide értek? Jól van. Nyitom. Cső. -körülbelül ennyi volt a beszélgetés felvette a kabátját meg a cipőjét és a kulcsért nyúlt.
-Kim! Te meg öltözz át valami normálisba. -szólt vissza a nappaliba mire minden srác vigyorogva kapta rám a tekintetét.
-Nem kell ennyire örülni. Perverz népség. -nevettem fel majd Paulával elindultunk fel. -Mit vegyek fel? -kérdetem mikor benyitottam a szobámba.
-A fehér kötős haspólód! -vetette fel borzalmas ötletét.
-Kivan zárva. -vágtam rá mire elővette boci tekintetét.
-Kérlek! Jó lesz. -könyörgött mire egy nagy sóhajtással adtam tudtára, hogy nyert.
-Szörnyű vagyok. -néztem magam a teljes alakos tükörben. Paula rám adatta a fehér haspólót egy fekete bőrhatású gatyával és egy fekete magassarkúval. Nem viccelek ha azt mondom úgy néztem ki mint egy utca sarki.
-Nem! -erőszakoskodott Paula majd a vér vörös rúzsommal közeledett.
-Na azt meg végképp nem! -raktam a szám elé a kezem.
-De! -érvelt maga mellet majd kirúzsozott. Hajamat hagyta a vállamra omlani. -Induljunk. -karolt át és felrántott a székről mire majdnem elestem. Igen, a magassarkú nem az én reszortom.
-Egyszer megöllek. -morogtam mire csak felnevetett.
Lentről halk beszélgetés folyt de amint megláttak minket elhalkultak. Megpillantottam egy új személyt aki csak mosolyogva fogadott.
-Kislány! -közeledett felém Brian majd egy nagy ölelésben részesített. -Rég láttalak. -tolt el magától és végig mért. -Te aztán nem bíztad a véletlenre. -nevetett
-Ez az idióta mondta! -mutattam a bátyám felé aki csak vigyorogva kacsintott mire megmutattam neki a középső ujjam. Erre ő csak kinyújtotta a nyelvét, mint egy érett fiú.
Leültünk Paulával és mi is becsatlakoztunk a beszélgetésbe.
-Hol vagy már te seggarc? -kiabált át a konyhába Brian mire halk trappolást hallottunk.
-Itt vagyok, na! -szólalt meg mögülem egy hang mire megfordultam. Oké, most fogom Todot megölni. Felsőtestét egy hasonló ing védte mint Roger-é csak az övé fehér színben pompázott, fekete gatyája jobban kiemelte csokoládé barna szemeit amíg haját (mint mindig) rendezetlenül hagyta.
-Tod? -fordultam felé kissé megszeppenve. -Te most szórakozol velem? -kérdeztem már ingerülten mire csak egy puszit küldött a levegőbe. Éreztem, hogy besüpped mellettem a kanapé és amint oda pillantottam egy kissé aggódó és szomorú Brandonnal találtam szembe magam.
-Kicsim? -szólalt meg Roger a bal oldalamon. Karjai átdobta a kanapé másik végére így magához ölelt. Már válaszolni akartam mikor a jobb oldalomon lévő Brandon megköszörülte a torkát.
-Minden rendben? -nézett rám angyali tekintetével. Barna szeme aggódóan és játékosan csillogott a lámpa fényében. A kérdésre csak bólintani tudtam.
-Remek! Akkor kezdjük! -pattant fel Tod majd odaugrott a karácsonyfához.
Paulától egy könyvet kaptam ami egy regény. Megmondom őszintén nem hallottam még róla. Tod egy új cipővel lepett meg ugyanis az előző elszakadt. Roger egy smink készletet ajándékozott számomra majd Brian egy nagy macit adott. Azonban itt nem ért véget az ajándékozás mert utolsóként Brandon is felállt. Kezdett elkapni a gyomor ideg, hogy a kis ezüst dobozt nekem hozza. Leült mellém a dobozzal majd rám emelte csillogó szemét.
-Boldog Karácsonyt. -nyújtotta át a dobozt mire rémülten néztem körbe. Brian csak a hüvelykujját tartotta fel jelezve, hogy nyissam ki mire Paula csak vigyorgott. Óvatosan leemeltem a doboz tetejét mire visszanézett rám egy aranyos kiscica. Ahogy mondják. Első látásra szerelem volt. Fehér bundája bársonyos volt ami még jobban mosolygásra késztetett. -Nem csak ennyi. -szólalt meg boldog hangján mikor leraktam a dobozt. Zsebéből előszedett egy szintén ezüst bársony dobozt ami még jobban megemelte a szívdobogásom. Levette a doboz tetejét és benne volt egy fém karkötő. Kívülről letisztultnak tűnt, ami a stílusom is volt, belül mégis gravírozva volt. Talán újra. Vékony csuklómra felrakta az ékszert mire én csak sokkoltan álltam fel a kanapéról és siettem az erkély felé föl az emeletre.
Ott álltam háttal az ajtónak, támaszkodva a korláton, cseppet se figyelve arra, hogy megfagyok. Gondolkodni akartam. Addig néztem a csillagokat és a tájat mikor egyszer csak éreztem, hogy valaki a derekam köré fonja a karjait. Fáradt voltam megfordulni.
-Minden rendben? -szólalt meg Brandon mire gyorsan arrébb ugrottam.
-Nem. -ráztam a fejem. -Semmi sincs rendben. -sóhajtottam majd ránéztem.
-Bocsáss meg. -suttogta mire csak megráztam a fejem. Közelebb lépett és egy rakoncátlan tincset gyűrt a fülem mögé.
-Bocsáss meg, ha bántottalak, mert a szerelem tűz, és én rádobtalak.
-A vétked megbocsájthatatlan. -néztem rá pár perc múlva. Minden erőmet össze kellet szednem ehhez a rövid mondathoz. Mert fájt kimondanom. Tényleg szerettem őt. Mindennél jobban. De nem lehetett.
Mert az élet egy játék, és játékosként kell a pályára lépni. Nem játékszerként.
Sziasztok!
Nagyon megszeretném köszönni nektek a 1500 olvasót. Ez hihetetlen számomra.