Obi-Wan szemszöge
A csata után, megérkeztek a cirkálók, ami visszavisz minket Coruscant-ra. Anakin és Ashoka is a fedélzeten tartózkodnak, és a maradék klónkatonák. Luminara mester és a maradék katonái egy másik cirkálón vannak. Rengeteg katonát veszítettünk el, és még a háború csak 1 éve kezdődött el. Ennek nagyon nem lesz jóvége, ha így folytatjuk.
Zeldával mostanában nagyon sok furcsa dolog történik. Sok látomása van, és sokszor említi ilyenkor, hogy fél, és nem tudja kontrollálni az érzéseit. Ez nagyon nem jó jel. Beszélgetnem kell még vele erről. Attól tartok, a Sötét oldal csábítja őt. De ő egy erős lány, a fény erősebb lesz a sötétségnél.
A kabinjában, az ágyán fekszik eszméletlenül. Az orvosok azt állapították meg túl sok vért vesztett és, semmi komoly nincsen, nemsokára magához tér. Már órák óta várom a szobájában, hogy felébredjen. Ami aztilleti aggódom, hogyne aggódnék? Nem tudnám elképzelni, ha valami komoly baja esne, ráadásul az én hibám következtéből. Jobban kellett volna ügyelnem rá.
Ekkor egy köhögés rántott vissza a gondolataimból. Gyorsan odasiettem Zelda ágyához.
-Hé, hé, jólvan. Zelda, ittvagyok.-próbáltam nyugtatni a tanítványom, akit vert a víz, csupa verejték a homloka és köhögő rohama van. Biztos nem tett jót neki az ottani sivatagos körmyezet. Rátettem a kezét a vállára, és lassan a köhögése is abbamaradt és a légzése is normálissá vált.
-Obi-Wan, hol vagyok már megint?-dörzsölte meg a szemeit, majd körbenézett.
-A cirkálón, már elhagytuk a Geonosis-t és most tartunk Coruscant-ra. Jelentést kell leadnunk a történtekről és ami aztilleti, nem ártana, ha beszélgetnénk Yoda mesterrel, a látomásaidról, biztos sokat segíthetne.
-Persze, mester.-mosolygott, és kék szemei csillogtak a mosolyával együtt.
-Hogy érzed magad?
-Pocsékul.-nevette el magát, amin egy halvány mosoly került a bajszom alatt.
-Az orvosok szerint túl sok vért vesztettél. Mondanám, hogy pihend ki magad, de nagyjából 3 standard órája feküttél az ágyadon. Meg fél órán át a kezeimben.-mosolyogtam el magam, amire Zelda összébbhúzta magát és egy halk 'bocsi'-t tátogott, amin hangosan felnevettem.
Coruscant
-Nem jó hallani, hogy megint sok a veszteség..-morgólódott a bölcs, zöld teremtés.
-Így van Yoda mester, de legalább a csatát megnyertük.-mondta Anakin, mellettem, a másik oldalamon meg Zelda. Jelenleg a csatáról számoltunk be a Tanácsnak.
-De milyen áron Skywalker.. milyen áron.-majd csönd lepte el a termet amikor újra felszólalt Yoda mester.-Kylen padawan, hallottuk, mostanában nem érzi jól magát, ráadásul a csatatéren megsérült. Hogy érzi most magát?-Zelda felkapta a fejét, ezekszerint a gondolataiba meredt el eddig, de amikor meghallotta a nevét figyelt Yoda mesterre.
-Köszönöm Yoda mester, sokkal jobban érzem magam, Kenobi mesterrel már vissza is térünk az edzésekre.-nézett rám mosolyogva, amin én sem engedhettem meg egy apró mosolyt.-Ha nem lenne baj Yoda mester, akkor szeretnék majd önnel beszélni.
-Sosem baj, ifjú padawan.
Még jelentést tettünk, a csata további részleteiről. Arról is, hogy a harc közepette, felfedeztünk valószínűsíthetően egy droid gyárat, amit ha elpusztítunk, nagyobb előnybe lennénk. A Tanács tagjaival még ezen tárgyaltunk, majd egy kis idő elteltével elhagytuk a termet és Anakin saját útjára tért. Én Zelda-val maradtam, mivel most készültünk Yoda mesterhez.
Benn ültünk a mesternél, félig sötét, félhomályban a szobájában.
-Mester, a tanítványomat mostanában látomások gyötrik.-vázoltam fel a helyzetünket.
-Hm.. lehet, hogy az Erő üzenni akar nekünk valamit.-hümmögött, a mester és egy-két pillanatra elgondolkodott-Kylen, kérlek mesélj ezekről a látomásokról.
Zelda egy kis időre lehunyta szemeit, majd újra kinyitotta kékjeit, és egy sóhaj keretében elkezdte nagyjából körülírni a vízióit.
-Mindegyiknél ugyanazokat érzem.-mondta halkan, de azért annyi hangerővel, hogy mi is halljuk amit mondd-Hideget, félelmet, vágyat. Az összes tiltott dolgot. Ez megrémiszt..-hagyott egy kis szünetet.-Mindegyik annyira igazinak tűnt, nem nagyon emlékszem rájuk, képek se nagyon villanak be, csak a hangok leginkább. Kenobi mesterét felismertem, összetört, kétségbe esett hangja volt. Egy másik ismerős hangot is halottam, de képtelen voltam felismerni, de ő gyűlöletet, haragot sugárzott. Amire még emlékszem és még most is kiráz a hideg tőle, az egy gonosz kacaj volt. Furcsa módon, az is ismerős volt..-fejezte be mondandóját a tanítványom. Engem is felettébb elgondolkodtatott ez a történet. Engem halott kétségbeesett hanggal? Vajon mi történhetett.
-Hm...-válaszolt csak ennyit Yoda mester.
-Mit gondol mester, ezek igazak?-kérdezte Zelda.
-Nemhiszem ifjú, de neked mit súg az Erő? Igazság vagy hazugság?
-Nemigazán tudom mester.. lehet csak az agyam szüleményei.
-Egy Jedinek nincsenek általában, ilyen rémálmai. Ennek jelenteni kell valamit.-mondtam, miközben gondolkodtam a válaszra.
-Ebben igaza van Kenobi mesternek, ezeknek a látomásokhoz kell lennie valamilyen magyarázat. Most eredjetek, most tértetek vissza, pihenjétek ki magatokat, nemsokára úgyis mehettek vissza a Geonosisra.-mondta Yoda mester. Igen, vissza kell mennünk mivel a gyárat, nem hagyhagyjuk meg működőképesnek.-Az Erő legyen veletek.-mondta a mester, majd fejet hajtottunk és távoztunk Yoda mester szobájából.