Meghódítom a világot egyetlen kézzel, ha te fogod a másikat.
-Miért nem állítottak meg mikor elfogadtam? -fordultam feléjük.
-Haver kurva részegek voltunk. -fordult felém Scott.
-Feladhatom? -kérdeztem tőle, reménykedve, hogy azt mondja, hogy igen.
-Nem! -vágta rá
-Miért? -kérdeztem vissza élesen. Méreg zöld szemei szikrákat szórtak rám és hatalmas keze is ökölben voltak.
-Mert te csak egy szaros kapus vagy aki semmit sem csinál. -üvöltött rám. -Minden lány úgy tapad rád bazdmeg mint egy kibaszott posta bélyeg. Nem érdemled meg őket! Főleg nem Kimet.
-És ezt mégis honnan veszed? -kérdeztem már én is ordibálva.
-Bazdmeg úgy beszéltél vele, hogy sírt. Érted? Kibaszottul de nem érdemled meg őt. -vetett rám egy utolsó pillantást majd távozott a csarnokból. Rob-ra értetlenül néztem aki csak megvonta a vállát.
---
Legutolsó óráról kicsengetve megkönnyebbülten léptem ki a teremből, Ron és Ryan társaságában. Jó idő volt, ugyanis május van, viszont ha a szél megcirógatja a karodat akkor fel áll a hátadon a szőr. Éppen beszélgettünk mikor megcsörrent a telefonom. Brian neve virított a képernyőn aki a bátyám.
-Cső! Mond gyorsan. -szóltam bele miközben lesétáltam a lépcsőn.
-Hallod menjél már el Tomy ért mert elromlott a járgányom. -mondta. Tomy pedig az öcsém. Anya meg van áldva 3 fiúval amit eléggé jól tűr.
-Oké mikor is végez? -kérdeztem mert nem nagyon tudom az óra rendjét.
-Még szakkörön van. Egy óra múlva fog kijönni. Na majd itthon csá! -mondta és bontotta a vonalat. Már éppen beakartam szállni a Kicsikémbe mikor hallottam egy sikítást.
-Engedj el! -sikított valaki ismerős hangon. Rögtön bevágtam a kocsim ajtaját és elindultam az iskola felé. Már fordultam volna be az utcán amikor valaki befogta a számat hátulról.
-Hova, hova? -kérdezte pszichopata hangján Paul. -Csak nem Kim-et keresed? Ő is keresett téged viszont engem hamarabb megtalált mint téged. -nevetett fel, majd elkezdett húzni a fák közé. 5 perce vezethetett mikor megérkeztünk egy kis házhoz. Belökött az ajtón és megéreztem azt a büdös doh szagot. Undorító volt. Bevezetett egy szobába ahol csak egy ágy volt. És rajta feküdt Kim. Kábult volt, és levehető volt, hogy álmodott.
-Brandon... -suttogta -Segíts. -nyújtotta a kezét a paplan felé.
-Látod? Érzi, hogy itt vagy. Milyen kár, hogy nem feküdhetsz mellette. -szólalt meg mögülem majd behozott egy széket a szobába és oda kötözött. -És most itt maradsz. Úgyis Kim majd elkezd sikongatni ha felébred és akkor kezdődhet a móka. -mondta majd össze dörzsölte a tenyerét és ördögien felnevetett.
Csak néztem ahogyan kábultan, és nyugtalanul fekszik ott. Bármit megadtam volna, hogy mellette lehessek és ha fél magamhoz öleljem. Pár perc múlva kezdte kinyitni a szemeit amik fáradtan csillogtak. Amint megpillantott meglepődött és egyből felakart pattanni csak volt egy kis hiba. Oda volt kötve az ágyhoz. Már majdnem elkezdett sikítani de belé fagyasztottam a szót.
-Sss. -nyugtattam. -Kiszabadítalak. -suttogtam mire könnyes szemekkel bólintott. Valahogy oda ugráltam a székkel az ágyhoz és ledőltem rá. -Most fogd meg valahogy ahogyan a bilincs engedi a fülbe valód és az élével szakítsd el ezt a szart. -böktem a fejemmel a kezemre. Ő aprót bólintott és kiszedte a füléből a fülbe valót. Óvatosan a hegyes felével elvágta a nem túl erős celluxot amire én megdörzsöltem a kezeimet. Onnan már gyerek játék volt kikötözni a lábaimat. Na és itt jött a bökkenő a bilincs. Óvatosan fölé hajolva próbáltam szét szedni a bilincset ami az ágy támlájának az alsó részéhez volt kötve. Ő csak alulról figyelt fel rám könnyel áztatott szemekkel.
-Hogy a picsába nyílik ez? -kérdeztem magamtól idegesen. A fülbe való itt már semmit sem segített mert az túl pici volt.
-Brandon. -szólalt meg halkan alattam mire lenéztem rá
-Mond.
-A nyaklánc. Hordod? -kérdezte félve mire elmosolyodtam.
-Miért ne hordanám? -kérdeztem majd a nyakamból előszedve a nyakláncomat kipattintottam a bilincset. Óvatosan fölültettem mire megdörzsölte a csuklóját. Fátyolos tekintettel pillantott rám majd hirtelen megölelt. Óvatosan végig simítottam a haját puszit nyomtam feje búbjára.
-Na gyere másszunk ki az ablakon. -suttogtam majd eltoltam magamtól. Oda sétáltunk az ablakhoz és kinyitottam neki.
-Hölgyeké az elsőbbség. -kacsintottam rá mire megforgatta a szemét és a karom elkapva kimászott az ablakon. Én is utána mentem majd elszaladtunk a kocsihoz. Hamar bepattant oda és mikor ránéztem az órára azt hittem rosszul látok. Majdnem négyet mutatott ami azt jelentette hogy elkell menjünk az öcsémért.
-Elmegyünk Tomy-ért aki az öcsém. -pillantottam rá mire ő csak bólintott. -Aztán bejössz hozzánk? -kérdeztem tőle miközben beindítottam a motort.
-Nem lesz baj? -nézett rám félve
-Ugyan dehogy! -legyintettem -Szívesen látunk téged. -mondtam majd kifordultam az utcából
5 perc múlva már az általánosnál parkoltunk le és mentünk be Tomy-ért. A folyosón végig menve megpillantottam magamat egy régi tablón.
-Kim! Ezt nézd! -mutattam a képre
-Azta! -nevetett fel. -Milyen jó fésült ficsúr voltál. -törölgette a szemét a sok nevetéstől
-Hát most megsértődtem. -adtam be a durcást. Halkan felkuncogott majd puszit adott az arcomra és tovább ment. Rögtön utána szaladtam. -Megbocsájtottam! -álltam meg mellette mire ő elmosolyodott.
A gyerekek lassan kezdtek özönleni kifelé majd legutolsóként kilépett Tomy. Olyan lusta mint a testvérei.
-Hogy, hogy nem Brian jött értem? -állt meg velem szembe
-Köszi Tomy, hogy a tudtomra adod, hogy Brian-t jobban szereted de most üdvözöld az új vendégünket. -mutattam Kim felé aki feszengve állt mellettem majd leguggolt Tomy-hoz és a kezét nyújtotta.
-Kim! -mutatkozott be kedvesen és az öcsémre mosolygott.
-Tomy! -mosolygott rá majd mint Brian-től tanult, hogy a lányoknak puszit kell adni. Igen a testvérem ilyenre tanítja. Anya sokszor meg is dicséri érte. Irónia.
-Na de most, Tomy. Megyünk haza és bemutatjuk Brian-nek Kim-et, oké? -mosolyogtam le rá mire ő bólintott és elindultunk a kocsihoz.
25 perc múlva már otthon is voltunk. Tomy azonnal berontott a házba minket maga mögött hagyva. Már éppen be akartam volna én is nyitni de Kim a kezem után kapott.
-Jó vagyok így? -kérdezte mire elé sétáltam.
-Gyönyörű vagy. -mondtam majd megöleltem.
-Nem akarlak megzavarni Brand de Tomy csak rólad meg akkor Kimről pofázik tehát igazán bevonszolhatnád a seggedet. -szólalt meg mögülem Brian mire elröhögtem magam. Be mentünk és ott levettük a cipőnket.
-Brian Bell. -nyújtotta Kim felé a kezét a bátyám aki elfogadta a felkérést.
-Kimberly Enderson. -mosolygott rá.
-Együtt vagytok? -kérdezte tőlünk a testvérem mire Kim megrázta a fejét.
-Csak barátok. -motyogta majd megjelent anya az elő szobában.
-Brandon! Istenem már annyira féltettelek hol kószáltál már megint? -szalad hozzám és szoros ölelésbe vont. Majd mikor eltolta magát tőlem a mellettem lévő lányra pillantott. -Ohoo, hogy lány van a dologban. Jajj fiam annyira örülök, hogy kifogtál valakit. -ölelt meg újra mire Brian megforgatta mögötte a szemeit, hát igen. Brian nem egy túl nyálas ember.
-Nem anya. Ő az egyik barátom csak elhoztam mert segíteni kellet neki és ha haza is viszem nem érek oda Tomy-hoz időben. -magyaráztam neki mire a szemöldöke az égbe szökött.
-Barátok nem csak fiúk lehetnek? -kérdezte és elkezdte vonogatni ívelt szemöldökét. Megráztam a fejem. -Tiffany Bell. -nyújtotta a kezét a mellettem álló lánynak.
-Kimberly Enderson. -fogadta el és rámosolygott.
Bementünk a nappaliba és anya kikérdezett minket. Hogyan ismerkedtünk meg, meg ilyen apróságok.
-Na és Kim mit dolgoznak a szüleid? -kérdezte anya mosolyogva mire a mellettem ülő lánynak a mosolya azonnal lehervadt. Egy apró könnycsepp legurult az arcán mire gyorsan magamhoz szorítottam. Anyának tátogtam, hogy ezt nem kellet volna mire a kezét a szája elé emelte. -Ne haragudj. -mondta mire a lány kibújt a szorításomból és megtörölte az arcát.
-Semmi probléma. Szívesen válaszolok csak ez eléggé nehéz. Az anyukám születésem után meghalt így anya nélkül nőttünk fel a bátyámmal és mire mi kihevertük a gyászt apa még mindig sokkos állapotba volt. Azt mondta, hogy mivel én hasonlítok legjobban anyára ezért mindig mikor csak rám néz őt látja bennem ezért elhagyott miket. A bátyám nevel már 14 éves korom óta. Mindenért magamat hibáztattam de aztán mindenki mondta, hogy itt apa volt a hibás. Eleve már új életet kezdett egy másik nővel. -szipogta mire újra megöleltem. 5 perc múlva már egyenletesen szuszogott amire levehető volt, hogy elaludt. Anya intett, hogy vigyem fel a szobába ezért így is tettem. Óvatosan leraktam az ágyra de szegénynek eléggé kényelmetlen lehetett ugyanis egy passzos felső volt rajta, szintén passzos nadrággal. Nem tudtam pontosan mit is kéne tenni, hogy kényelmes legyen neki ugyanis eléggé félre érthető lenne, ha most itt csak levetkőztetném.
-Megígérem nem nyúlok hozzád úgy. -mondtam neki mire félálmában bólintott egyet. Óvatosan levettem róla a felsőt és a nadrágot és próbáltam figyelmen kívül hagyni csipkés fehérneműjét.
-Haladjál már. Megfagyok. -motyogta csukott szemmel mire elmosolyodtam. Elővettem a fiókból az egyik pólómat majd fölé hajolva méregettem, hogy pontosan hogyan is adjam rá. -Ne nézz. -nyitotta ki a szemeit majd eltakarta magát. Felnevettem. Hangokat hallottunk a folyosóról.
-Gyere kérünk egy játékot Brandontó... -nyitott be a szobába Brian mögötte Tomy-val. -Áhh bazdmeg! Megvakultam. -takarta el gyorsan Tomy szemét. -Mi a faszért nem zárod be az ajtót én meg mért nem hallom, hogy akció van? -kérdezte tőle aztán magától. -Ez aztán a barátság. Extrákkal? -húzta fel sokat tudóan a szemöldökét majd elküldte Tomy-t a szobájába.
-Brian nem feküdtünk le. -hajoltam fel mire Kim magára rántotta a paplanom.
-Akkor miért nincs rajta semmi majdnem? -kérdezte majd megtámaszkodott az ajtónál.
-Mert elaludt lent és felhoztam. Nem volt ereje felöltözni emiatt nekem kellet volna ha nem rontotok be. Most Tomy azt fogja mesélni, hogy mit látott. -néztem rá mire ő csak kiröhögött.
-Ne hazudj, hogy nem nézted meg. -kacsintott rám mire felmutattam a középső ujjam.
-A szemünk arra van, hogy nézzünk. -pillantottam rá egy utolsót, majd lehúztam Kimről a paplant és ráadtam a pólómat. -Remélem kényelmes. -mosolyogtam le rá, ugyanis még mindig felette voltam.
-Hát mondjuk háromszor nagyobb mint a ruháim de jó, persze. -mosolygott fel rám majd zavartan elkapta a tekintetét és a paplant kémlelte tovább.
-Hú valaki nagyon zavarban van. -szólalt meg közelebbről a bátyám. Már éppen akartam volna szólni ha anya nem jön be a szobába.
-Fiam valaki keres téged telefonon és nem tűnik túl nyugodtnak.