Ahhoz, hogy gyűlöld szeretned is kellet.
~Brandon~
-Srácok én ezt feladom! Ez lehetetlen!Nem tudom eljátszani! -léptem be a házba ahol a csapattársaim vártak rám.
-Na mivan dobott a csaj? -röhögött fel Scott a csapatkapitány.
-Nem! Csak látta, ahogyan Lilian-nal csókolóztunk. -feleltem majd idegesen levágódtam a padlóra.
-És most mi lesz? -kérdezte Robert az egyik barátom.
-Nem tudom nem csinálom ezt tovább. Találjatok ki mást. -feleltem majd beletúrtam barna hajamba.
-Ha nem jössz össze a csajjal a bálig akkor lemondhatsz a kapus jogról Bell! -nézett rám Scott gyilkos szemekkel.
-De ne! Ő a legjobb barátom húga! Nem jöhetek össze vele aztán meg otthagyni. Scott! -néztem rá mire ő grimaszolt egyet.
-Szerelmes vagy belé! -szólalt meg 5 perc múlva
-Nem! Lilian-t szeretem érted? Nem őt. Ő egy egyszerű lány. Nincs benne semmi különleges. Félénk, visszahúzódó. Nem az én esetem. -tiltakoztam.
-Pedig te mondtad neki, hogy az ellentétek vonzzák egymást. De nem lehetsz belé szerelmes. Ő csak egy fogadás. -mondta majd elkezdett valamit csinálni a mobilján.
Még beszélgettünk egy kicsit majd a csapat egy része kiment a szobából. Robert és én maradtunk. Tudni kel, hogy Robert, Tod után a legjobb barátom és vele mindent meglehet beszélni.
-Mond el Brandon. Miért Lilian? -kérdezte, ezzel megszakítva a kínos csendet.
-Nem tudom. Őt szeretem. Egyszerűen ő az akiben benne van amit keresek.
-És nem gondolod, hogy Kim-ben is megtalálnád? -tett fel újjab kérdést.
-Nem. Benne nincs meg az ami vonzza az embereket. Átlagos. Viszont nekem valami vadra van szükségem. És ő nem rendelkezik ezzel. -feleltem. Habár megszakadt a szívem, hogy bele mentem ebbe a fogadásba.
Hogy mi volt a fogadás? Emlékezzünk vissza.
-Haver fogadjunk már! -ordítottam Scott-nak miközben a kanapén söröztünk.
-Rendben! Én mondom. -kiáltott vissza közben 3-szor félre mondta a szavakat.
-Mond. -egyeztem bele én is.
-A bálig ami 2 hónap múlva lesz össze kell jönnöd Kimmel. Különben nem te maradsz a kapus. -mondta közben belehúzott egyet a sörébe.
-És mi van ha össze jövök? -kérdeztem
-Akkor te leszel a csapat kapitány. -felelte közben próbált felállni a kanpéról, hogy kezet fogjunk. Több-kevesebb sikerrel.
-És mi van ha össze jövünk és én azt akarom, hogy tovább tartson? -tettem fel újjab kérdést.
-Azt nem lehet. Minnél jobban ki akarok baszni veled Brandon. -nézett rám majd kezet nyújtott.
És én voltam olyan idióta, hogy elfogadtam.
-Nem teheted ezt vele! -keltett ki gondolataim közül Robert.
-De megtehetem! És meg is fogom tenni! Leszarom mi lesz vele. Mindenkinek magával kell törődni-e. -válaszoltam
-Brandon... -kezdet bele lassan. -Ő egy kincs. Érted? Nem találsz még egy olyan lányt mint Ő. Figyelmes, Óvatos mégis benne van a magabiztosság is. Nem csaphatod be. Ahogyan beléptetek ma a terembe, ahogyan magadhoz szorítottad, ahogyan rá néztél vagy pillantottál rá. Az szerelem volt. És tudod mi volt a legeslegfurcsább? Mind végig ahogyan felnézett rád azok a szemek nem a sírástól csillogtak, hanem a hálától. Hálás volt. Volt valaki az életébe aki figyel rá. Össze fogod törni. Aztán mikor Lilian-nal leszel és őt minden pasi megfogja nézni magának, féltékeny leszel. De ha Kimmel leszel akkor is mindenki megfogja nézni, viszont azt a szeretetet és törődést amit fogsz tőle kapni, tudni fogod, hogy senki sem veheti el tőled. Nem hagyhatod, hogy kicsússzon a kezeid közül. Hisz össze illetek. Magadat csapod be ezzel. -fejezte be a mondandóját amit egy 5 perces csönd követett.
Megszakad a szívem, hogy megkell tennem. De végig kell csinálnom. Ha megfogom bánni a végén akkor is. Egy önző vagyok? Igen, az vagyok. De amin keresztül mentem és amit átéltem, mostmár itt az idő kiegyenesni. Meg fogom bánni? Megfogom. De már az sem fog érdekelni.
-De én nem szeretem. -suttogtam
-Nem szereted vagy nem akarod szeretni? -kérdezte majd távozott a szobából.
~Kimberly~
Tod gyomorrontást kapott mert túl kólázta magát Paula pedig elment az apjával, ugyanis a szülei elváltak és az apjának a sok munka miatt most volt szabad ideje.
Egyedül lépek be az iskola kapuján, az összetört szívemmel. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Szememmel ok-vagy ok nélkül a barna a madárfészeket keresem amit nem is nehéz megtalálni 197 centiméterjének köszönhetően. Lazán álldogál a csapat társaival, miközben körülötte ugrál az iskola Barbie babája: Lilian. Tekintete szintén keres valakit és mintha csak érezné, hogy figyelem rám pillant. Gyorsan elkaptam a tekintetem és bementem az épületbe. Alig pár perc múlva megszólalt a fül süketítő csengő, jelezve, hogy hamarosan kezdődik az első óra. Diákok tömkelege viharozik be a terembe amíg nem utolsóként belép az "alfa hím". Nem itt lesz órájuk ebben biztos vagyok. Toddal jár egy osztályba tehát most kémián kéne lennie. Csokoládé barna szemei a padsorok közt tekintenek majd megállítja tekintét a mellettem lévő padnál. Elöntött a remény, ahogyan újra találkozott a tekintetünk viszont ez hamar megszűnt. Elviharzott mellettem és leült a mellettem lévő padba, ahol Lilian ült. Mindennél jobban fáj ez az egész.
Kicsöngetve a 3. óráról egyenest az étkezőbe vettem az irányt. Egyedül csemgéztem mikor valaki leült velem szembe.
-Szia Kim! -köszöntött mosolyogva Robert.
Robert volt az aki tisztességesen lógott ki a sorból alacsony termetének köszönhetően. Vörös haja és szeplői pedig csak olaj volt a tűzre. A csapatból kétség kívül neki volt a legkedvesebb természete és a legjobb humora. Tisztelték őt hatalmas szíve miatt. Mindig játsza a kemény fiút viszont mindenki tudja, hogy egy rossz pillantástól sírni tudna.
-Szia Rob! Hogy-hogy itt? Brandonék már biztos várnak. -böktem a fejemmel a 7-es asztalhoz ahol Brandon figyelt minket perzselő szemekkel. Nem nézhetett minket sokáig ugyanis hamar megérkezett mellé Barbie babája és rá mosolygott fogkrém reklámban illő mosolyával. Rögtön elkaptam a tekintetem mert éreztem, ahogyan a szemeim megtelnek könnyel.
-Szarul esik mi? -kérdezte ugyanis látta az előző szituációt.
-Mindennél jobban. -válaszoltam. Éreztem, ahogyan egy kövér könnycsepp legurul az arcomon. Egyből mellém ugrott és szorosan átölelt. Nem lehettünk úgy sokáig ugyanis még egy ember csatlakozott hozzánk.
-Hé csajszi minden rendben? -bökte meg a vállam Scott, a csapat kapitány. Az iskola legnépszerűbb diákja és a tanulók 90%-a ölni tudna azért, hogy mellé üljön.
-Persze. -szipotam. -Nyugodtan vissza mehettek az asztalotokhoz megleszek egyedül. -néztem rájuk mosolyogva.
-Ugyan csajszi! -legyintett nevetve Scott. -Elegem van a nyávogásból. Utálom Emmát és a nyávogó hangját. Lilian legjobb barátnője tehát Brandon miatt muszáj hallgatnom. -forgatta meg szürkés íriszeit. -Sokkal jobb társaság vagy, amúgy miért sírsz? -kérdezte közben végig simított a karomon.
-Hosszú lenne elmagyarázni. -legyintettem
-Időnk mint a tenger. -mosolygott
Éppen bele akartam volna kezdeni de új ember csatlakozott hozzánk.