2025. augusztus 7.
(14 évvel ezelőtt)
Holnap van Shawn 27. születésnapja. Ez a hetedik, amit együtt ünneplünk. Visszaemlékezve még a kapcsolatunk első pár ünneplésére, elnevetem magamat. Emlékszem, mindig az ő, vagyis már a mi lakásunk volt a helyszín ezekre, és napokig takarítottunk utánuk. Minden volt itt, amit az ember el tud képzelni. A minden alatt azt értem, hogy például egyszer Khalid belehányt a csapba, vagy amikor Charlie Puth a mosdóban dugott Shawn egyik régi osztálytársával. Vad napok voltak azok. De már mindent megváltozott. Oké, most úgy beszélek, mintha lennénk vagy 50 évesek. De már nem rendezünk partykat, nem isszuk le a sárga földig magunkat, nem szexelünk részegen a lakás minden egyes szögletében, miután a vendégek leléptek. Néha eljárunk szórakozni, de az őszintét megvallva, bőven volt részünk belőle, így most már inkább maradunk itthon, altatjuk el a kislányunkat és nézünk meg egy filmet. Öregszünk, basszameg.
Shawn csak holnap reggel ér haza, mert New Yorkban volt egy fontos megbeszélésen a kiadójával. Csak két napig volt távol, de iszonyatosan hiányzik. A szülinapját a szüleinél tartjuk, de ő erről nem tud. Azt mondtam neki, hogy szerintem nem kéne nagy felhajtás. Ő rögtön beleegyezett, de csak azért, mert arra hivatkoztam, hogy Skylar megbetegedett. Nem volt ez így, de a kislányunk a legfontosabb neki, érte bármiről lemond. Azt hiszi, hogy csak hármasban ünnepelünk majd, mert minden barátjának sajnos "dolga" van. Láttam, hogy csalódott, de leplezte ezt, és azt hajtogatta, hogy nem baj, hisz a két kedvenc emberével töltheti a születésének napja, és ez elég neki. Lehetne ennél is kedvesebb és szerényebb? Kötve hiszem.
Reggel 11 van, és épp Pickeringbe tartok, hogy segítsek Karennek az előkészületekben. Skylar náluk aludt, mert hétvégente gyakran elviszik. Nem bánjuk, nagyon örülök, hogy ennyire szereti a nagyszüleit és ők is őt. Jól is jön néha egy gyerekmentes hétvége, amikor Shawnnal elmehetünk randizni, vagy együtt lehetünk a barátainkkal anélkül, hogy egy 3 éves kis huligánra kéne figyelnünk. Épp Camila első albumára jam-eltem, amikor Shawn hívott. A telefonom hozzá volt csatalkoztatva a kocsihoz, így nyugodtan tudtam fogadni a hívást.
— Remélem jó indokod van hívni, mert épp az Inside Out-ra tomboltam — nevettem fel, mikor felvettem. A vonal túlsó végéről a férjem rekedtes, mélyről jövő kacajai hallatszódtak.
— Neked is jó reggelt, napsugaram! Ha azt mondom, hogy hiányoztál, az elég jó ok? — szólt bele pár másodperccel később.
— Hmm, talán — mosolyodtam el —Hogy aludtál?
— Jól, mondjuk hiányzik már, hogy arra keljek, hogy Skylar, mint egy buldózer, úgy ugráljon a bordáimon annak érdekében, hogy felkeljek — mondta nevetve.
— Ha megnyugtat, én sem keltem már úgy két napja. Most megyek érte amúgy — nevettem, miközben próbáltam a vezetésre összpontosítani.
— Hallottad, hogy Aaliyah szakított Daviddel?— váltott témát.
— Micsoda? — döbbentem le — Mikor?
— Beszéltem apával tegnap, és mondta, hogy szerinte ez van a pakliban — ebben a családban úgy terjed a pletkya, mint a pestis. Ha egy ember tud valamit, nem adok fél napot, mindannyian tudni fogjuk.
— És Aal el sem mondta! Chh, pedig akkor kellettem, amikor a randijukra kellett kicsípnem — ingattam a fejemet felháborodva.
— Majd faggasd ki, hogy mi történt, és írd meg vagy hívj fel!
— Rendben, főnök — nevettem fel lágyan — Holnap hány körül érsz haza?
— Azt hiszem 11-kor indul a gép, szóval olyan 4 körül leszek otthon — válaszolt matektudását megcsillogtatva. Jó, mondjuk 11-hez nem nehéz 5-öt hozzáadni.
— Kimenjünk érted a reptérre? — kérdeztem, miközben már a Mendesék utcájába fordultam be.
— Nem kell, ott van a reptéri parkolóban a kocsim — felelte, én pedig csak bólintottam, bár ő ebből semmit sem látott.
— Rendben, szívem. Majd még este hívlak, de most mennem kell, mert megérkeztem. Szeretlek, vigyázz magadra! — köszöntem el tőle mosolyogva.
— Én is szeretlek, puszilom anyuékat! — mondta, majd bontotta a hívást. Kiszálltam a kocsiból, majd az ajtóhoz érve csöngettem. Manny nyitott ajtót, és egy gyors ölelés után a konyhába mentünk, ahol Karen és Skylar volt. Az anyósom főzött, feltehetőleg az ebédet, a kislányom pedig épp almaszeleteket majszolt. Mikor meglátott, felsikított.
— Anyaaaaa! — mondta boldogan, én pedig mosolyogva vettem ki az etetőszékéből, és borítottam be puszikkal puha arcát.
— Szia manó! Jól viselkedtél? — kérdeztem tőle végsimítva a haján.
— Jó kislány volt, bár tegnap nehézkesen lehetett alvásra bírni este —nevetett fel Karen — Egyébként szia drágám! — nézett rám mosolyogva, majd megpuszilt.
— Heló — mondtam somolyogva, majd leültem a pulthoz Skylarrel az ölemben — Aaliyah a szobájában van? — kérdeztem.
— Igen. Szerintem történt valami köztük Daviddel, de nem hajlandó beszélni róla —suttogta Karen, miközben visszatért a tűzhelyhez.
— Majd megpróbálom szóra bírni akkor én — nevettem fel halkan. Pár percet társalogtam velük, majd Skylar mindenképp segíteni akart a nagyijának főzni, így hagytam, hogy Karen átvegye a gyereket, én pedig Aaliyah szobájába indultam fel. Kopogtam, majd lenyomtam a kilincset és bekukkantottam.
— Bejöhetek? — kérdeztem meg lágyan, ahogy megakadt az ágyán ücsörgő lányon a szemem.
— Úgyis bejössz, szóval mindegy — rántott meg a vállait, miközben becsuktam magam után az ajtót.
— Miért van ilyen rossz kedved? — ültem le mellé az ágyra és a szemeibe néztem.
— Most azért jöttél, hogy kifaggass, aztán anyáéknak és Shawnnak továbbítsd? — forgatta meg barna íriszeit.
— Nem, Aaliyah. Azért szeretném tudni, mert törődöm veled és szeretlek, csak úgy, mint a többiek. Nem úgy jöttem, mint a bátyjád felesége, hanem mint a barátnőd. És ezt te is tudod — néztem rá fel, ő pedig enyhülni látszott.
— Csak nagyon összevesztünk, ennyi — sóhajtott fel gondterhelten. Nem kellett elmondania kivel, hisz sejtette, hogy már tudom, hogy a barátjával kapcsolatos a feldultságának oka. Ezután elmesélte részletesen, hogy min és miért vesztek össze, én pedig figyelmesen hallgattam minden egyes szavát. Mikor befejezte mondandóját, megfogtam kézfejét és megsimítottam.
— Figyelj Aaliyah, ne vedd ennyire magadra! Meg fogjátok oldani, szívem. Szeretitek egymást, és a szeretet mindent legyőz. Mellesleg még nagyon sok vitátok lesz. Ne hidd, hogy én és Shawn vagy anyukádék nem vitatkoznak. Legyen az házasság, párkapcsolat vagy barátság, mindegyikben vannak viták. De kultúráltan meg lehet beszélni őket és ennyi — mondtam neki apró mosollyal.
— Miért vagy te ilyen bölcs, hiába csak 5 év van köztünk? — nevetett fel könnyes szemekkel, majd átölelt. Szorosan magamhoz vontam én is és a hátát simogattam.
— Egyébként...te mondtál már bármit is Shawnnak vagy anyának a tudod miről? — kérdezte meg, miután kibontakozott az ölelésből.
— Nem, ma reggel voltam orvosnál, hogy minden okés-e.
— Mikor mondod el neki?
— Nem tudom, talán holnap. Jó ajándék lenne? — kérdeztem halkan felnevetve.
— Meg fog őrülni miatta! — felelte Aaliyah is kacagva.
Pár perc múlva lementünk a többiekhez, Karen pedig aggódva pillantott a kislányára, majd rám. Csak egy hosszú pislogással és bólintással jeleztem, hogy minden rendben van vele, és nem komoly a dolog. A nap további része kellemesen telt, Skylar a nagypapájával játszott kint a kertben végig, én, Karen és Liyah pedig szintén odakint voltunk, és beszélgettünk. Kora este indultunk haza, nem akartam sötétben vezetni és Skylarnek is legkésőbb 9-kor már ágyban kell lennie.
Másnap délután épp kirakósoztunk, amikor hallottuk, hogy nyílik a bejárati ajtó. Mindketten felkaptuk a fejünket, és következő pillanatban Shawn kialtását hallottuk meg. A kislányunk gyorsan felállt és apró lábaival eszeveszett tempóban futni kezdett az apukájához, mintha évek óta nem látta volna. Aggódó tekintettel próbáltam utolérni, hisz csak 2 éves, félek, hogy elesik véletlen.
— Apaaaa! — kiáltotta vidáman, Shawn pedig már tárt karokkal várta. Felemelte és szorosan ölelte magához az apró testét, majd egy puszit nyomott a hajába.
— Szia hercegnő, hiányoztál! — vigyorgott, majd elengedte a kislányát, de csak azért, hogy megpuszilhassa puha arcát.
— Te is nekem! — felelte Skylar kissé pöszén, de ez mindig mosolyt csalt mindkettőnk arcára, annyira tündéri, ahogy beszél.
— Szia kicsim! — nézett felém, majd a gyerekünkkel az ölében odalépett hozzám és megcsókolt. Csak egy gyengéd és rövid volt, de mégis a pillangók a hasamban újra életre keltek. Skylar eltakarta a szemeit és arcán undor jelent meg, mintha egy penészes szendvicsbe harapott volna bele, mi pedig felkacagtunk ezen.
— Milyen volt az út? Fáradt vagy? — kérdeztem megsimítva kissé borostás arcát.
— Csak a szokásos, és amúgy nem annyira — felelte apró mosollyal.
— Szuper, mert anyukád hívott, hogy menjünk át hozzájuk vacsorázni, hisz szülinapod van — indultam el a hálószoba felé a kis bőröndjével. Az egyik kezében a kislányunk volt, de a másikkal felkapta a gitárját, és jött utánam.
— Nem is mondtad, hogy boldog szülinapot! — mondta felháborodottan.
— Miről beszélsz? Reggel írtam neked egy regényt sms-ben, hogy mennyire szeretlek, aztán fel is hívtalak, ma háromszor is — emeltem fel a szemöldökeimet teljes felháborodással én is.
— Tudom, de személyesen még nem mondtad — jelent meg egy vigyor ajkain, én pedig a szemeimet megforgatva hátat fordítottam neki, majd pakolni kezdtem a csomagjait.
— Apa, hány éves lettél? Anya mondta, de már nem emlékszem — szólalt meg Skylar, és közben Shawn pólójának a nyakával játszott.
— 27 vagyok, kincsem — válaszolt mosolyogva Shawn neki.
— 27? Jézusom apa, az nagyon sok! Nem tudtam, hogy ilyen öreg vagy! Én még csak 2 vagyok — tette meglepődve a szája elé pici kezét.
— Hát igen, elég öreg apád van neked — nevettem fel, miközben a megmaradt tiszta ruhákat raktam el a szekrényünkbe.
— Ne felejtsd el, hogy fél évvel idősebb vagy! — mondta Shawn elégedett mosollyal.
— És éretebb is — pillantottam felé.
— Ebben azért kételkednék, de... — figurázott arcával, én pedig hozzá akartam dobni egy felsőt, de mivel a kislányunk az ölében volt, nem tettem.
— Apa, menjünk színezni! — szólalt meg ismét Skylar, bizonyára már unhatta a beszélgetésünket.
— Mikor megyünk anyáékhoz? — kérdezte tőlem Shawn, én pedig válaszoltam neki, hogy negyed óra múlva kezdjen el készülődni. Kiment a lányunkkal a nappaliba, én pedig bent maradtam, és el is kezdtem felöltözni, hisz majd Sky-val is ugyanezt meg kell tennem.
— Oké, de ne maradjunk sokáig, mert veled is szeretnék végre időt tölteni — mondta Shawn rám pillantva a kocsiban, én pedig csak elmosolyodtam.
— Csak vacsizunk és jövünk haza, ne aggódj! — simítottam meg a kezét. Öt perc elteltével megérkeztünk, majd kiszedtem Skylart is a kocsiból és a bejárathoz indultunk.
— Miért van ilyen sötét? Itthon vannak egyáltalán? — kérdezte, én pedig mintha semmit sem sejtenék, vállat rántottam. Skylar az én karjaim között volt, Shawn pedig előre ment és benyitott a házba, aminek az ajtaja most direkt nyitva volt.
— Hahó? Anya, apa, itthon vagytok? — kiáltotta el magát, miközben feloltotta a villanyt. Ekkor mindenki előugrott a nappaliban és együtt kiabálták, hogy "boldog szülinapot!"
— Jézusom, hát ti? — nevetett fel jóízűen Shawn, majd megölelte a rokonait és barátait sorjában.
— Szerinted engednénk, hogy nélkülünk ünnepeld a szülinapodat? — kérdezte Brian nevetve.
A buli remekül ment, mindenki nagyon jól érezte magát. A kertben voltunk, Shawn épp Mattel és Johnnal társalgott, én pedig Shawn unokatestvéreivel folytattam beszélgetést. Skylar Aaliyahval és Briannel játszott. Karen és én bementünk a konyhába, hogy kihozzuk a tortát. Óvatosan próbáltam egyensúlyozni, hogy nehogy elejtsem. Valaki intézkedett arról, hogy elinduljon a tipikus szülinapi zene, és mindenki énekelni kezdett. Imádom nézni Shawnt, ahogy minden évben zavarba jön ekkor és nem tudja mit csináljon. Leraktam a tortát az asztalra és én is énekelni kezdtem neki. Skylar odafutott az apukájához, ő pedig felvette őt. Mosolyogva figyeltem, ahogy a kislányunk hangosan énekel, Shawn pedig puszikkal árasztja el. A dal végeztével lehajolt a tortához és ketten együtt fújták el a gyertyákat. Mindenki sorjában odament köszönteni Shawnt és az ajándéktasakokat átadni neki. Ez a pillanat mindig olyan volt, mint egy gyerekzsúr, de nem változtattunk sosem rajta. Én voltam az utolsó, és hatalmas mosollyal mentem oda hozzá.
— Boldog Szülinapooot még egyszer! — vetettem karjaimat nyaka köré szorosan.
— Köszönöm, szívem — mondta mosolyogva, mikor elengedett, én pedig odaadtam neki a kis dobozt.
— Szeretném, ha most bontanád ki — néztem rá izgatottan, ő pedig értetlenkedve összevonta szemöldökeit. Aaliyah mindenkinek előre szólt már, hogy most figyeljenek egy picit rám, mert valami fontosat akarok mondani. — Ez az ajándék igazából még elég sokára fog megjönni...pontosabban 9 hónap múlva. De úgy gondoltam nem adhatnék ennél jobb ajándékot ennél neked a 27. szülinapodra. És ez a meglepi nem csak neked szól, hanem mindannyiótoknak itt — pillantottam mosolyogva körbe, miközben Shawn kivette a kiscipőt és a terhességi tesztet a dobozból.
— Jas, terhes vagy? — kérdezte kidülledt szemekkel, mintha teljesen hihetetlennek tartaná ezt.
— A második Mendes baba úton van!! — vigyorogtam rá, ekkor pedig mindenki hangos ujjongásba kezdett, a férjem pedig a lehető legszorosabb ölelésbe vont.
— Istenem, nagyon szeretlek! Ez a legcsodálatosabb szülinapi ajándék, amit valaha kaptam! — mondta könnyes szemekkel és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
sajnálom, ha összezavarlak titeket ezzel a sok visszaemlékezéssel, de szeretném a fontosabb eseményeket mindenképp elmesélni, mielőtt a lénye jönne🙈