Reggel a telefonom csörgésére keltem. Morogtam egyet, majd az éjjeliszekrényhez nyúltam, hogy válaszoljak a hívásra.
— Haló? — szóltam bele rekedten a szemeimet dörzsölve.
— Jó reggelt álomszuszék! — hallottam meg Kiara nevetését a vonal másik végén.
— Oh, jó reggelt! Mikor jössz haza? Jobban van már anyukád? — kérdeztem felülve, és a hátamat az ágytámlának támasztottam.
— Épp ezért hívlak, tüdőgyulladása van, szóval itt maradnék még pár napot. Ugye okés? Sajnálom, hogy lemaradtam Sky szülinapi bulijáról — mondta sóhajtva.
— Persze, hogy okés. Addig maradsz, amíg kell. Hiányoltunk, de mindenki jól érezte magát egyébként. El sem hiszem, hogy már 16 éves! — időközben kikeltem az ágyból, és a konyha felé indultam, hogy kávét készíthessek magamnak. A gyerekek minden bizonnyal alszanak még, hisz alig múlt fél 9.
— Gyorsan telik az idő, az egyszer biztos — nem láttam az arcát, de éreztem, hogy elmosolyodik.
— Hát igen, te is elég öreg vagy már — nevettem fel jóízűen.
— Héj! Nem vagyok idős! Eleve, te vagy az öregebb, szóval a helyedben elhallgatnék — nevetett fel ő is — Jaj, most viszont megyek. Hiányoztok nagyon, nem sokára találkozunk!
— Szeretünk, várunk vissza! Majd hívj, ha ráérsz — mondtam mosolyogva, majd egy gyors "szia" után bontottuk a hívást. A kávémat kortyolgatva néztem a nappaliban lévő tv-t, amin épp a reggeli hírek mentek, amikor Skylar valamilyen könyvet bújva lépkedett be a konyhába.
— Jó reggelt kicsim, hogy aludtál? — kérdeztem meg mosolyogva, de ő nem válaszolt, szinte észre se vett — Skylar Mendes, figyelnél apádra egy pillanatra? Skylaaar! — ekkor végre felpillantott a sorok közül.
— Jaj, bocsi apa, csak belemerültem — nevetett fel — Amúgy jó reggelt! — sétált oda hozzám, majd megölelt — Jól aludtam, na és te?
— Én is. Hogy hogy ilyen "korán" felkeltél? — kérdeztem, miközben egy pohár teát raktam elé. Nem szeretem ha kávézik, jobb neki a tea. De persze ő ezzel nem ért egyet.
— Nem tudtam aludni. Kiara mikor jön vissza? — kérdezte belekortyolva az italába.
— Hát a héten már nem hiszem. Nolan fel van már? — és épp ekkor sétált be a kócos hajú kisfiam is a konyhába.
— Ezek szerint igen. Miért vagy ilyen kócos, te hülye? — nevetett fel Sky az öccse hajába túrva, aki egy morcos pillantással rá csapott a nővére kezére és lehuppant mellé a pulthoz.
— Szépen beszélj az öcséddel, Skylar! — szóltam rá, miközben elkezdtem készíteni a reggelijüket.
— Csak azt mondtam, hogy hülye! — mondta felháborodva.
— De ezzel megbántod az érzéseimet, Skylar! — kapott drámaian a szívéhez Nolan, amit nővére egy hatalmas szemforgatással díjazott — Egyszer fent fognak akadni a szemeid, annyit forgatod őket! — nevetett fel.
— Legalább akkor nem kell látnom téged többet — mosolyodott el gúnyosan Skylar.
— Jó, elég volt. Nyugodjatok meg és próbáljatok kicsit éretebbek lenni! 16 és 13 évesek vagytok, nem kell egymást marni minden reggel — néztem rájuk, ők pedig csak unott pillantásokat vetettek felém. A reggel további része békében telt, 5 perccel a civakodásuk után már vígan beszélgettek. Mosolyogva figyeltem őket, persze tudtam, hogy ezek a kis kötözködések csak pár perces haragot generálnak, hisz én és Aaliyah is ugyanilyenek voltunk. De egyébként remek testvérek és nagyon szeretik egymást. A délután folyamán Nolan elment foci edzésre, Skylar pedig a nagyszüleivel tölti a délutánt az állatkertben. Hívtak engem is, de elég sok dolgom van, így nemet kellett mondanom. Nagyon örülök, hogy mind a négy nagyszüleikkel jó viszonyt ápolnak. Persze, Jasmine szüleivel nehezebb, hisz Ottawában élnek, de imádják a kölyköket, és akár éjszaka 3-kor is kocsiba pattannának, ha szükségük lenne rájuk. Én is rendkívül szeretem őket, rengeteget segítettek nekem mindig. Pláne az után.
— Biztos nem akarsz jönni apu? — kérdezte Skylar, amint a cipőjét vette fel az előszobában.
— Biztos, hercegnőm. De jó szórakozást! És aztán vacsira legyetek itthon — mondtam mosolyogva, mire ő csak bólintott, és sietett is lefelé, hisz Elisa és Luke már vártak rá. El kell indítanom egy mosást, így a gyerek szobájába indultam fel, hogy összeszedjem a szennyest. Nolan szobájába, mintha bombát robbantottak volna. Mindenhol a piszkos ruha, az üres pet palackok, az iskola könyvek is szétdobálva... Na találjátok ki, hogy ki lesz ezért eltiltva a videójátékoktól pár napra. Oké, most úgy viselkedek, mintha anyámnak az ő korában nem kellett volna ordítoznia, hogy tegyek rendet. De végre én lehetek az, aki kiabál, nem pedig az, akinek hallgatnia kell. Nem is rossz dolog szülőnek lenni, igaz? Skylarnél persze rend volt, mit is vártam, hisz lány. Oké, nem azt mondom, hogy teljesen makulátlan volt a szoba, de úgy ahogy tisztaság volt.
Épp az ágyáról vettem fel a szennyesbe való ruhákat, amikor megláttam a könyvet. Hát elkezdte? Nem voltam benne biztos, hogy el fogja, de nagyon örülök neki. Ledobtam a kezemben lévő dolgokat, és a kezembe vettem a régi naplót. Végigsimítva az aktuális lapon, elmosolyodtam. Az oldal legtetejére SKYLAR SZÜLETÉSE volt felírva. Ekkor felnevettem, ahogy visszaemlékeztem arra a gyönyörű, mégis káosszal teli napra.
Visszaemlékezés - 2023. Június 24.
— Ma még egy koncert, aztán megyünk haza kölyök. Ne aggódj, a baba sem fog kijönni egy éjszaka alatt — nevetett fel Andrew, ahogy készülődtem a Q&A-re. New Yorkban voltam, ez volt a turné utolsó koncertje. Jasmine két hét múlvára volt kiírva, így nem volt aggódni valóm. Vagyis én halálra aggódtam magamat miatta, de ő is és Andrew is nyugtattak, hogy ezt már végig kell csinálnom. Holnap már vele leszel Shawn! Próbáltam ezt a gondolatot a szemeim előtt rebegtetni, hátha ad valami inspirációt. Elindultam a Q&A szoba felé, előtte viszont felhívtam Jasminet, hogy minden okés-e vele. Azt mondta jól van, így nyugodtan tudtam végezni a munkámat. Mikor megérkeztem, hangos sikítások fogadtak, amin elmosolyodtam.
— Sziasztok srácok! Jó újra itt lenni, örülök, hogy itt van az utolsó show, hisz imádom a new york-i közönséget! Hűha, nagyon durva, hogy ez az utolsó koncert a turnéból — nevettem fel — Na de kezdjük is! Annyit szeretnék kérni, hogy beszéljetek hangosan, és amíg a másik beszél, ne szóljatok közbe! — mondtam mosolyogva, majd a kezek rögtön a magasba emelkedtek.
— Shawn, hogy van Jasmine? Miért nincs veled már a turnén? — kérdezte az egyik lány.
— Jól van, semmi gond nincs vele. De mint sokan tudjátok, várandós, és a hatodik hónap után már nem tudott velem tartani a repülés miatt — válaszoltam mosolyogva, majd egy újabb emberre mutattam, hogy tegye fel a kérdését.
— Mi lesz a baba neme? — kérdezte izgatottan.
— Ezt titokban szerettük volna tartani, amíg meg nem születik. De nagyon kíváncsi leszek a reakcióitokra majd a névválasztás miatt! — nevettem fel, hisz a régi rajongóim emlékezni fognak, hogy még egyszer egy interjúban azt mondtam, hogy tetszik a Skylar név. És nehezen, de rávettem Jasminet, hogy ez legyen a kislányunk neve.
— Oké, utolsó két kérdés srácok! — mondta Jake negyed óra elteltével. Bólintottam egyet, majd gyorsan választottam egy embert.
— Camila lesz a keresztanya esetleg? Csak mert hallottunk ilyen pletykákat és... MINDANNYIAN NAGYON ÖRÜLNÉNK NEKI!!! — mondta tapsikolva, amin én felkacagtam.
— Hát erre még nem adhatok választ, mert Jasmine-vel fontos tárgyalások folynak köztünk e kérdéssel kapcsolatban. De természetesen, Mila az egyik legjobb barátom, mindenben számíthatok rá — mosolyodtam el. Igazából már rég eldöntöttük, és igen, Camila lesz a keresztanyuka, de még ezt sem szerettük volna nyilvánosságra hozni. Mindent a maga idejében. — Oké, oké, legeslegutolsó kérdés a legeslegutolsó q&a-n! — mondtam mosolyogva, majd rámutattam az egyik lányra, aki kezdetek óta szorgalmasan tartotta a levegőben a kezét.
— Én? Úristen, először is nagyon szeretlek! A kérdésem pedig, hogy szerinted jó apuka leszel? — tette fel a kérdését.
— Hűha, ezzel a kérdéssel megfogtál! —kuncogtam fel — Elég összetett az egész dolog. Még csak 25 éves vagyok, és az elején volt sok olyan gondolatom, hogy ez túl korai, nem állok rá készen. De aztán, amikor megláttam az első ultrahang fotót, vagy mikor először éreztem, hogy rúg, minden ilyen kétségem elszállt. Jaj srácok, ha tudnátok milyen boldogság ez! Remélem egyszer megtapasztaljátok. És visszatérve a kérdéshez... Remek példám volt, az apukám a legmenőbb ember a világon! Mai napig rengeteg tanácsal ellát, és a tipikus apa viccei fergetesek. Nagyon szeretném, ha az én gyerekem is annyira kötődne majd hozzám és szeretne, mint amennyire én a sajátomat. Talán fiatal vagyok még a gyerekneveléshez, de nagyon jó apuka szeretnék majd lenni, törekedni fogok a legjobbra — mosolyodtam el, a tömeg pedig egy "ahww"-val díjazta a válaszomat — Most viszont mennem kell srácok. Nagyon szeretlek titeket, és érezzétek magatokat nagyon jól a koncerten! Sziasztok! — integettem nekik egy utolsót, mielőtt elhagytam a termet. A koncert pár órával ezután kezdődött. Hatalmas adrenalinnal léptem színpadra, és neki is kezdtem a daloknak. Az egész stadion visszaénekelte nekem a szöveget, ami minden alkalommal megmosolyogtat. Két dal közben lementem a színpadról, hogy levegyem a dzsekit, és csak egy ingben folytassam tovább a koncertet. Ilyenkor van 1-2 percem szusszantani, mert a zenekar szórakoztatja a népet. Andrew rohant hozzám ekkor, aggódó tekintettel.
— Mi az, baj van? — kérdeztem kortyolva egyet a vizemből.
— Ami azt illeti, igen. Anyukád most hívott, hogy Jasmine magzatvize elfolyt, és bevitték a kórházba — hadarta nekem a levegővel küszködve a futás okozta miatt.
— Micsoda? Haza kell mennem! Most! — mondtam kidülledt szemekkel, de nem tudtam merre induljak el.
— A show közepén vagyunk, Shawn! — mondta Jake felpillantva a színpadra vezető lepcsőre.
— A feleségem pedig szülni készül! Szerinted melyik fontosabb? — néztem rá idegesen.
— Nyugodj meg, kölyök! Már intézem is a gépet, rohanj fel a színpadra és mondd el mi történt! Mindenki meg fogja érteni — mondta Andrew, majd ment is telefonálni. Fújtam egy nagy levegőt, és visszasiettem a helyemre.
— Sziasztok skacok! — mondtam a mikrofonba apró mosollyal — Ami azt illeti, még maradt jó pár dal, amit el kéne énekelnem, de életbe vágó vészhelyzet jött közbe, mert a feleségem szülni készül! Őrület, igaz? Nagyon, nagyon sajnálom, de most azonnal indulnom kell. Remélem megértitek, iszonyatosan jók voltatok ma! Nem akartam csalódást okozni, de a család a legfontosabb mindenek előtt. Kárpótolni foglak titeket ezért, ígérem. És köszönök mindent, ez a turné egy áldás volt! Nem is lehetne izgalmasabb vég, nem igaz? — ekkor mindenki velem együtt felnevetett — Szóval most rohanok, további szép estét, szeretlek New York! — dobtam egy puszit a levegőbe, majd futottam le, ahogy csak tudtam.
— Ne aggódj Shawn, minden okés! Menj és zuhanyozz le, utána megyünk a reptérre, egy óra múlva megy egy repülő, azt pont elérjük — mondta Andrew, miközben az öltözőm felé siettünk. Csak bólintottam egyet, és tettem a dolgomat.
4 óra elteltével már a repülőn ültünk rég, és már csak 1 órányi út választott el Kanadától. Jasmine-nél még nem indult be a szülés, még fájásai is alig vannak, hiába van már 5 órája bent.
— Shawn, nyugodj meg! Nem lesz jobb, ha idegeskedsz — mondta Andrew lágyan, és kezét a folyton doboló térdemre rakta.
— Hogy ne lennék már ideges? A feleségem szülni készül, én meg ezen a rohadt repülőn ülök ahelyett, hogy a kezét fognám! — fordultam felé, ő pedig csak felsóhajtott.
— Kevesebb, mint egy óra és Torontóban vagyunk. Ott leszel a lányod születésénél, csak csillapodj kicsit le! Ilyen váratlan dolgok sokszor történnek, nem hibáztathatod magadat azért, mert a kicsi most akar kijönni Jasmineből, és nem 2 hét múlva. Hiába terveztünk meg mindent pontosan, ez most így alakult. Jasmine nem fog haragudni rád, sosem tenné emiatt — ekkor csak sóhajtva bólintottam és próbáltam nem görcsben végigülni a hátralévő időt.
Eszeveszetten rohantam be a Mount Sinai kórházba, és a recepciós pultig meg sem álltam.
— Jó napot, merre van a szülészet? — hadartam a levegőt kapkodva, az idős hölgy pedig lassan rám emelte a tekintetét.
— A 15. emeleten. De ha megkérhetem a fiatalurat, ne fusson! Nem játszótéren vagyunk. Szoba számot esetleg kér vagy már tudja?— tolta feljebb az orrán a szemüveget és a számítógépére pillantott.
— Nem, nem tudom. Meg tudná esetleg mondani? — kérdeztem, mire csak bólintott.
— Mi a beteg neve?
— Jasmine Mendes — válaszoltam gyorsan. Ha ez a vénasszony nem siet, esküszöm felmegyek és minden szobába benyitok addig, amíg meg nem találom a feleségemet.
— 321-es szoba. A lift az előtér után jobbra található. És még egyszer mondom, ne rohanjon! — mondta unottan, majd újra a kezébe vette a magazinját. Elmotyogtam egy köszönöm-öt, majd nem törődve azzal amit mondott, futni kezdtem a lift felé. Felérve a helyes emeletre, keresni kezdtem a szobát. Nem is kellett sokáig nézelődnöm, hisz apa és Aaliyah ott voltak a folyosón.
— Hogy van? Bemehetek hozzá? Anya hol van? Hívtátok már Elisat és Lukeot? — kérdeztem, miközben gyorsan megöleltem őket.
— Nyugi Shawn, nincs semmi baj. Bemehetsz hozzá, már várt. És igen, már szóltunk a szüleinek — mondta a húgom higgadtan. Még csak 20 éves, de annyira éretten tud kezelni minden élethelyzetet. Egy csoda!
Ezután rögtön a szobába siettem, ahol anyát és Jasminet találtam meg.
— Szia kincsem, hogy vagy? — kérdeztem tőle, amint az ágyához értem és egy puszit nyomtam a homlokára.
— Shawn? Hogy értél ide, nem koncerted volt? — nézett rám fel meglepődve.
— Azzal most ne törődj! Mióta vagytok itt? — kérdeztem megfogva a kezét.
— 6 órája folyt el a magzatvíz, azóta vagyunk itt körülbelül. Bármikor elindulhat a szülés — mondta anya, és pont ekkor volt egy fájása Jasminenek. Beszélgettünk még pár percet, majd mikor újabb fájása volt, mindannyian az órára pillantottunk.
— Szerintem megyek és szólok a szülésznek — mondta anya, ahogy azt kalkulálta ki, hogy mennyi idő volt két fájás között — Te maradj itt vele, Shawn! — nézett rám, én pedig csak bólogattam.
— Shawn, félek! Tudod, hogy mennyire rettegek mindentől. Nem állok készen! — nézett fel rám ijedten, miután anya kilépett a teremből.
— Erős vagy, képes vagy rá, én tudom. És itt leszek veled mindvégig, szóval ne aggódj! — mondtam megsimítva az arcát, majd egy apró csókot nyomtam kiszáradt ajkaira.
— Rendben Jasmine, már csak pár nyomás és kint a kislányuk! — mondta a szülész az éppen vajjudó feleségemnek, aki annyira szorította a kezemet, hogy szinte összetört már minden csont benne.
— Gyerünk bébi, sikerülni fog! — mondtam neki bíztatva, ő pedig minden megmaradt erejét összeszedve tette azt, amit a doktor kért. Pár perc múlva pedig egy angyali sírás csapta meg a fülünket. Jézusom, megszületett?!
— Gratulálok Önöknek! Ép és egészséges kislányuk született — mondta Mr. Saitzman mosolyogva, majd átadta kisbabát a nővérnek, hogy elvigye megtisztítani és felöltöztetni.
— Csodálatos voltál kicsim! — mondtam neki hatalmas mosollyal, megsimítva izzadt homlokát.
— Nélküled nem sikerült volna — mondta fáradtan, egy aprót szorítva a kezemen. Pár perc múlva pedig visszahozták a kisbabánkat, immáron teljesen tiszta állapotban. Édes Istenem, de apró!
— Hát szia picúr! — suttogta Jasmine, amikor a mellkasára rakták a kislányunkat — Istenem, de gyönyörű vagy!
— És pici...olyan mint egy játékbaba! — mondtam halkan felnevetve, de mindkettőnk a könnyeivel küszködött.
— Pedig nagyon is valódi — nézett fel rám apró mosollyal — És csak is a miénk.
— Üdv itt, Skylar Lucrezia Mendes...mindennél jobban vártunk már rád! — mosolyogtam, megfogva az aprócska kezét a kislányunknak.