Yoongi:
A füst csík édes mozgásaval hagyja el a számat,de én újra beleszívok majd újra kifújom akár egy végtelen kör.
Olyan szép most ez a pillanat túl nyugodt és.... fulla...!
Abban a pillanatban kelltem fel az ágyban és reflex szerűen oldalra dőltem és kihánytam a gyomrom maradék tartalmát.
Nem igazán eszméltem fel semmire.
Mikor visszadőltem elgondolkoztam,hogy hol lehetek igazán.
Jó lenne tudni,hogy hol is va..ja persze korház....túladagoltam volna magam?Faszom.
Valaki bámul ezért természetesen oldalra néztem.
Egy srác volt nagy barna szemekkel nézedt rám.
Gondoltam ráköszönök,ha már itt vagyok.
-Ömm...Hali!
Visszaintegetett.
-Yoongi vagyok,te?
Kinyitotta a száját nagy mosollyal,de végül becsukta azt.
Lehet,hogy süket vagy néma?Ha süket akkor pont olyan lenne ,mint..mint amilyen a hugom is volt.
Elkezdtem neki jelelni:
-Ne aggódj tudok jelelni-boldogan rámosolyogtam közben.
-Köszönöm,hogy velem akarsz beszélgetni,nem szoktak-jelelte boldogan
-Miért?
-Nem nagyon bírnak,de figyelj a hányasod miatt nem akarsz szólni valakinek?-aggódoan nézett.
-Leszarom inkább mond meg a neved.
-Taehyung
-És van hallókészüléked Tae?
-Van
-Akkor elkérem neked ,ha hívok valakit?
-Kezd büdös lenni Yoongi...és nem kell köszi, nálam van valahol-kellemetlen arcot vágott hozzá
-Ja oké
Most pedig megkéne találni azt a szar gombot vagy mit.Pár perc múlva pedig sikerült is..jejj.
Na jó segített Tae....
Pár percre pedig megjelent a nővér.
-Jesszusom!-jött be-Szólok egy takarítónalk meg az orvosnak mindjárt jövök!
Oldalra nézdtem és kezdtem elmosódva látni mindent,valami nem okés..
Nem tudom mi,de..