Amikor megláttam, hogy a másik férfi is fell akar kelni aki a földön feküdt, megdobtam az egyik dobokéssel. Az a lábába állt, és így az felordított egy nagyot.
Ahogy ezzel végeztem, és láttam, hogy a lány is kész van a fegyvereim vissza szerzésére indultam. Miután ezzel végeztem, útnak eredtem. Lucyval szembe mentem, és ahogy mellé értem ő megfogta a vállamat. Én felnéztem rá, aki csúnya szemeket meresztett rám.
–Legzöldebb várd meg, hogy engedélyt adjak neked. –mondta komolyan.
–Jól van.. –néztem rá unottan.
Igazság szerint, hogy ha tényleg olyan kemény pasasok lettek volna, természetesen rá fogom bízni. De ilyenekkel szemben, egyedül is boldogulok. Amikor ő levette a válamról a kezét akkor én tovább mentem egy kicsit, de megálltam, mert nem tudtam, hogy most akkor mit is kéne csinálnunk.
Nem hiszem, hogy ennyi lett volna, de ha mégis, akkor én fölöslegesen jöttem. Most négy embert ilyen könnyen ellintézni, még fizikai erő se kellene hozzá. Csak vártam, hogy Lucy megforduljon, de az az idő, még nem jött el.
Csak vártam... És vártam... De a lány még mindig nem fordult meg. Hirtelen egy csörgésre lettem figyelmes, aztán a nő hangját észleletem.
–Jönnek.. –ejtette ki a lány, majd hirtelen az ajtókon pár férfi rontott be. Mondtam, hogy túl könnyű lenne.
Rengeteg fegyver volt náluk, és mindegyik úgy nézett ki mint egy utca-beli maffiózó. Gyorsan húztam elő a késeimet, és már harcra készen álltam. A lehető leggyorsabban vezettem rajtuk vêgig a tekintetem.
14-en vannak. Sietve kaptam a nő felé a tekintetem, aki most mosolyogva nézett vissza rám, és bólintott egyet. Két férfi össze-vissza lövöldözni kezdtek. Ahova a golyó ért, onnan az üveget kezdtek el minden hova repdesni. Futni kezdtem feléjük, és majd hogy nem a leghátsó férfit vettem célba. Ő a góré. Voltam biztos magamban.
Miközben futottam jó pár férfi szemet vetett rám. A két kezemben voltak a kések, és úgy vagdostam meg a felém közeledő, vagy a mellettem lévő embereket. Amikor láttam, hogy páran pont velem szembe jönnek, én tiszta erőmből futni kezdtem, majd a lábaimmal a férfiak mellkasát vettem célbe.
Azokon futottam fel, és a nagy lökettől őket hátra is löktem. A levegőbem sikeresen tudtam megtenni egy hátra szaltót, és rögtön rá egy csavart ami előre küldött. A levegőben vettem tovább utamat, és ahogy a lendülettől száguldodtam, a kiszemelt férfit is célba vettem. Egyenes előtte voltam, és ahogy odaértem a két combjába a kést szúrtam és rajta egy hidat alkotva fejbe is rúgtam.
Én gyorsan újra egy szaltóval lábra álltam, és néztem ahogy a férfi teljesen kidöl. Amikor megfordultam, akkor már az összes férfit egy kupacba láttam megkötve.
Figyelmesen és mosolyogva követtem a tekintetemmel, ahogy a lány még jobban szorosan a kezdi el a köteleket meghúzni. Amikor észre vett, akkor meglátta a mögöttem lévő férfit, azt gyorsan felkpava oda kötötte a többihez.
Egyszerre indultunk meg egymással szemben, és amikor már elég közel voltunk a másikhoz megálltunk. Elővett egy eldobható telefont, és aztán tárcsázni kezdett valakit.
–Háló. A New York főterületi bankjánál 17 férfi van megkötözve, és mindegyiknél fegyver van. Veszélyt ugyan már nem jelentenek, de valakinek el kellene őket szállítania..... Igen... Igen már így találtam rájuk. –mondta, aztán a kagylót letéve ledobta a földre, és össze is törte.
Tudtam, hogy mit csinált, mert már voltam is részese ilyenben, és ezt tanították is. De ha valaki nem tudná, én elmondom. Lucy a 911-et hívta, más néven a rendőrség.
És azért eldobható mobilról, mert a rendőrök bizony gyanakodvának, hogy némelyiket -ami nem egy ilyen "közösségi" hely- honnan is tudjuk. És, hogy nem nyomozzanak le, így ez a legkönnyebb.
–Ezt akkor is egyedül is eltudtat volna intézni. –mutattam körbe.
–Lehet, hogy igen. –rántott válat.
–De te mostanában nagyon el vagy kanászosódva. –mutatott rám, aztán újra jártatni kezdte a száját. –És az is lehet, hogy most Mendyék nem is nagyon fognak bevetéseken részt venni. Még azt is csoda, hogy egyiknek se tört el az a csontja amit a férfi fogott nekik. Úgyhogy addig te fogsz járni helyettük. –magyarázta, aztán elindult. –Meg kell edzősnöd. –ordított még vissza.
Egy mosoly kiséretében én is elindultam, aztán ahogy mellé értem lassítottam a tempómon. Szeretem Lucy. És ahogy mindenki más, ő is tud kedves lenni.. Csak a maga módján. De én pont ezt bírom benne.
Olyan kemény és erős, annyira király úgy ahogy van. Vissza a tető felé vettük az irányt, és ahogy jöttünk ide, úgy is távoztunk. Lucyval nagyon sokat beszélgettünk, és sokat is mondtott nekem a bevetésről is.
Remélem, hogy így erősebb lehetek. És megvédhetem azokat akik közel állnak hozzám.
{Mendy Corvin szemszög}
Nehezen nyitottam ki a szemeim, és ahogy észhez is tértem, minden porcikám sajogott. Amikor már úgy éreztem, hogy a szemem hozzá szokott ehez a sötét helyhez, akkor tudosult bennem, hogy én bizony nem a saját szobámban vagyok.
Eléggé kábulva éreztem magam, mintha teljesen másnapos lettem volna. Ez biztos az érzéstelenítő hatása miatt van. Theresáék legtöbbször elég erős fájdalomcsillapítóval szoktak dolgozni, amit amikor felkelsz meg is érzel.
A pórcikáim nem úgy sajognak mint ahogy azt ti gondoljátok, hanem úgy, mintha már vagy napok óta így feküdnék és így olyan érzés, mintha rozsdás lennék. Lassan, és nehezen álltam fel. A falat fogva néztem körbe, hátha úgy megtalálom a telefonom. A készüléket az éjjeli szekrényen vettem észre, ahova nagy nehezen tudtam oda menni.
Igaz, most éppen fájni nem fáj, de a merevítő miatt elég nehezen tudtam menni. A telóm kijelzője fél 10-et mutatott, így az iskola már elég felejtős. Már épp fogtam volna meg a kilincset, amikor az kinyotódott előttem. Theresa volt ott, aki egy kicsit meglepődve, de inkább dühösen nézett rám.
–Hogy képzeled, hogy felkelsz? Neked még pihenned kell! –kapcsolta fel a villanyt, és az ágyba kezdett el vissza tessékelni. Amikor beültetett az ágyba, elém ragott egy asztal-tálcát, és arra levest tett. Leült elém, és a forró vízbe beleragta a kanalat, majd ahogy azzal felvette a löttyöt, a szám elé akarta rakni.
–Theresa... Nem vagyok óvodás. Tudok magamtól is enni. –fogtam meg a kezét, és a kanállal együtt vissza ragtam a levesbe.
–De most olyan jól se vagy. –ingatta a fejét. –És ma nem mész sehová. Sőt, amíg jól nem leszel, addig az iskolán kívül csak haza mehetsz. –mutatta fel a mutatóujját.
Én csak unottan hallgattam a szavait. És azt kimutatva is néztem rá.
–Theresa... Ma elmegyek Hayessel a bálba, vagy mibe..? –mondtam, és már láttam, hogy szólásra nyitja a száját, de én megelőztem. –És nem állíthatsz meg. Már egy héttel ezelőtt megigértem neki. –kezdtem el enni a levest.
–De egyedül nem mehetsz. –hadonászott a kezével nemlegesen.
–Ott lesz Cam. –szólaltam meg két kanál között.
–De Cameron is sérült, őt sem engedném el. Valakinek muszáj lesz mennie. –húzta fel a szemöldökeit.
–Theresa..! Ott lesz velem Sarah, Jack, Hayes. Még Elizabeth is. Négy képzett ember lesz ott velem. Ne viccelődj már! –tettem le a kanalat. Láttam, ahogy a nő hatalmas gondolkodásban kezd bele.
Éreztem ahogy a feje azon tör, hogy most mi legyen. Ameddig ő gondolkozott, én addig finoman faltam be a húslevesemet. Nagyon jól esett ez a meleg étel a gyomromba, teljesen felfrissülten éreztem magam.
És már szerencsére a pórcikáim se ropognak. Ami alatti idő alatt én helyre hoztam magam, addigra a nőnek is sikerült válaszra méltatnia engem.
–Jól van. De csak egy feltétellel! –mutatta fel a mutatóujját.
–Kellőképpen pihened magad ki. És ha szarul érzed magad, a lehető leggyorsabban szól Elizabethnek, vagy nekem. –magyarázta.
–Ez már kettő volt. –tudadtam vele a számok értékét. Csak szúró pillantásokat kaptam tőle, így -mivel tudtam, hogy nincs más választásom- bele egyeztem. –Oké.–ölelte körbe az én kisujjam az ővét. Ezzel jelezve, hogy én megigértem neki. Aztán szorosan egymás kezdtük el ölelni.
–Theresa... –szólaltam meg lágyan, ezért a nő elhúzodott tőlem, majd félőn nézett rám. –Mi lett azzal a két lánnyal akik velem voltak? –néztem rá aggódoan.
–A barna hajú Thia-t korházba szállították. A kis szőke hajú Nicol-t meg haza vitték. De az összes lány jól van, és Thianak se lesznek maradandó sérülései. –mosolygott rám, aztán homlokon puszilt.
Örültem neki, hogy jól vannak. És elhatároztam, hogy majd megfogom őket látogatni.... Valahogy.
⏬
⏬
⏬
⏬
⏬
⏬
⏬
Sziasztok!
Ha tetszett, akkor egy csillaggal tudjátok nekem jelezni.
És ha duplán tetszett, akkor a commenteiteket is lelkesen várom!
Puszii(◍•ڡ•◍)❤