Reggel úgy ébredtem az ózsdi vekker hangjára mintha fejen kolintottak volna egy vas lapáttal.
A tegnap estéről apró kép foszlányok bújtak elő.
(Meg az hogy még mindig nem tudom a szőke srác nevét...)
Nem ittam semmit mégis olyan érzésem volt mintha nagyon másnapos lennék.
Belém hatolt a felismerés:
SZEPTEMBER ELSEJE VAN!
Pánikolva ugrottam ki az ágyamból és sprinteltem végig a folyosón le a konyhába. Ahol egy fél szendvics várt egy papír cetlivel amin a következő állt:
"Ne merj elkésni az iskolából már az első napon!"
Mintha kiolvasta volna a gondolatokat a fejemből és papírra vetette volna, sietve gyömöszöltem a számba az asztalon hagyott ételt majd rohantam a mosdóba hogy embert varázsoljak magamból. (sokszor elsütött szar szöveg átlagos sztoriban😮)
Hajamat egy copfba fontam majd szeplőimet és a kialvatlanság okozta karikákat eltüntettem egy kevés korrektorral.
Majd feltrappoltam a lépcsőn és kinyitottam a ruhás szekrényemet.
Magamra kaptam az iskolai egyenruhát ami egy rakott szoknyából és egy fehér ingből állt rajta az iskola nevével.
Újdonsült táskámba hanyagul dobáltam bele a könyveket, lépcsőn lefelé haladva cipzároztam be és kaptam a vállamra.
A buszmegálló nem volt messze így oda érve kitudtam pihenni magam és arra is jutott időm hogy végig gondoljam: kilencedik osztályba lépek.
Legbelül reménykedtem hogy a buszon találkozom majd iskolai egyenruhás tinédzserekkel akik ugyan annyi kedvvel vágnak neki az új tanévben mint a nap a mai hideg és párás levegő felmelegítésének.
Buszra felszállva bérletemet a zsémbes buszsofőr képébe tolva vágodtam le az egyik ülésre majd szétnéztem a buszon alig volt egy - két hely, a jármű tömve volt diákokkal, nyugdíjasokkal, középkorú felnőttekkel.
Ekkor megpillantottam a szőke srácot.
MI VAN VELED SORS?
A füle be volt dugva és a telefonjával babrált, lábánál egy gördeszka pihent aminek a kerekét néha megpöckölve játszadozott vele.
Ekkor megcsörrent a telefonja amit egész eddig unott képpel bámult majd még az előbbinél is unottabb arcot vágva vette nyomta be a zöld ikont.
Távol ült tőlem de a szájáról letudtam olvasni miről magyaráz.
-Anya mi lenne ha békén hagynál?-tette fel költői kérdését különleges érces hangján, mire azonnal érkezett a válasz a vonal túlsó végéről.
Szabad kezével a fekete pulcsija kötőjét kezdte piszkálni, tényleg untatta az anyja beszéde.
A fiú lassan pillantott körbe a buszon mikor találkozott a tekintete az enyémmel, először meglepődés suhant át az arcán majd szemével a telefonja felé bökött egy és szemforgatást követően elmosolyodott.
Így már az én ajkaim is mosolyra húzódtak majd előre fordultam az ülésen.
A busz megállt majd fel ebickélt a járatra egy ducibb szemüveges fiú esetlenül turkált a táskájában vélhetően a bérletét vagy pénztárcáját kereste.
A volánnál ülő buszsofőr idegesen dobolt ujjaival a kormányon időnként sóhajtva hozzá egyet-kettőt a hatás kedvéért. Nem tudni élvezte-e hogy jobban megizzasztja a fiút a türelmetlen viselkedésével mint egy táblánál való feleléssel. (Bár ezt nem néztem volna ki a buszsofőrből).
Ekkor az egyetlen ismerősöm a járművön és talán az egész iskolában(szőke srác) oda lépett hozzá majd kifizette a jegyét így tovább indulhatott a járat a reggeli körútjára.
-Ne is köszönt meg Franklin!- szólította fel a gömbölyded fiút amivel megtagadta a köszönet nyilvánítást az erkölcstan egyik alap gondolatát.
-Nem azért csináltam mert én vagyok a vörös kereszt- folytatta érces hangján egy csepp iróniával fűszerezve a mondatot.
Majd a pattanásos Franklin lehuppant mellém a székre pedig nagyon igyekeztem elfoglalni vékony testemmel mindkét ülést.
Az út végét ért ami azt jelentette hogy megérkeztünk lélegzet vissza folytva vártam hogy lábam a betont érhesse és elgyalogoljak a pár méterre található iskoláig.
Szívem szaporán vert csak úgy kapkodtam levegő után.
Ekkor előttem termett egy lány csapat és kihasználva hogy gólya vagyok csupasz kezemet már a nap elején tele firkálták mindenféle baromsággal.
Jól kezdődött a napon és jól is folytatódott ha bele gondolok....
__________
Tudom hogy rövid lett de probalok gyakrabban ilyen vagy ennel picit hosszabb részeket írni fogadjátok szeretettel❤