3. f e j e z e t:
Becsapódás
Talán nem ez a nap volt a legboldogabb amit valaha átéltem és a még hagyján hogy hétfő van, na de kezdjük az elejéről. Igen ez még a tegnapnál is rosszabb volt hogy Jason kivitte a fürdőből a ruháimat és én meg egy gyönyörűséges belépővel fogadtam a haveri társaságát. Persze aztán annyira kiakadtam hogy Jason a fejével biccentett a kanapéra és ott volt az élére vasalt összehajtott ruhám. Fel is kaptam és aznap este már nem is láttam mert a maradék időt a szobámba töltöttem úgy hogy nem mentem el mosdóba így reggel futólépésbe kellett megtalálnom a mellékhelyiséget.
Ezt leszámítva izgatottan keltem fel mert ez lesz az első egyetemi tanítási nap, egyszóval nagyon kíváncsian vártam. Mivel a szabályaim szerint 6-tól fél 7-ig a fürdő az enyém ezért nyugodtan megindulhattam volna. Aham csak egy gond volt. Hogy nekem most sürgősen el kellett mennem a mellékhelyiségbe mert ha nem, bajok lesznek. Pontban 6-kor. Micsoda pontosság! Ez mind szép és jó lett volna ha Jason pont előttem nem vágja be a fürdőajtót.
Őrület..
-Hé! Azonnal gyere ki! -ütöttem meg az ajtót.
Itt fogok bepisilni!
-Ha valami nem tetszik gyere be. -hallottam meg a hangját és már a lelkiszemeim előtt látom ahogy pimaszul mosolyog.
-Azt hittem megegyeztünk! -kiáltottam el magam haragosan és kissé összegörnyedtem.
-Sosem mentem bele a hülye kis szabályaidba. -felelte bár a végét nehezen tudtam kivenni mert megnyitotta a csapot és a víz csobogása elnyomta a hangját. Nagyot sóhajtva hátradőltem a falnak karbatett kezekkel, koncentrálva hogy ne érjen "baleset" közben a lábammal doboltam. -Idegesen pillantottam az órára amikor az háromnegyed 7-et mutatott. És engem már nem tartott vissza semmi és senki.
Komolyan hogy bír egy srác ennyit készülödni?!
-Ki jössz ma még? Vagy már belefuladtál a vízbe? -kérdeztem unottan. -De gondolom nincs olyan szerencsém. -ezt már halkan jegyeztem meg. Kattant a kilincs (igen, hmm kicsit régi az ajtó) és kilépett rajta üde, friss jó illattal, kivillantott fehér fogsorral mintha egy címlapon lévő modell kelt volna életre.
-Végre már!! -forgattam meg a szemem és bevágtattam a fürdőbe. 15 percem volt hogy elvégezzem a dolgom, letusoljak, felöltözzek, megfésülködjek, és szempillaspirált tegyek fel. Elég lehetetlen kihívás volt de pont kiestem a kis helységből.
-Kész rekord idő. -tapsolt lassan gúnyosan a fotelben ülő Jason és a karórájára pillantgatott.
-Én tényleg... -kezdtem haragosan de jobbnak láttam nem kimondani amit akartam mert az megint egy örökös vitához vezetne és még az órán is szólnánk be egymásnak, mellesleg nem akarom elrontani így a napom. Elvégre ez egy jó nap lesz. Megfogtam a noteszemet és egy tollat majd az előadó terem felé vettem az irányt.
Nagy nyűzsgés fogadott, beültem a 3. padba és kíváncsian vártam. Jason a tanár után jött be rágózva és ledobta magát a székre.
-Üdvözlök mindenkit az UCLA Gateway Egyetemen! Először is kezdjük a 3 legfontosabb dologgal. Kitartás, összpontosítás és fegyelem. -mondta a középkorú nő de az utolsó szót ahogy kimondta megakadt Jasonon a tekintete.
-Mondom fegyelem. -köszörülte meg a torkát és Jason félbe hagyta a beszélgetését majd a nőre nézett.
-Igen, hallottam. -mondta Jason és unottan hátradőlt a széken.
Katasztrófa..
-Most kimennénk elvégezni a felméréseket, kövessenek. -mondta szigorúan a nő mire mindenki felpattant a padból és érdekelten követte a nőt. Én léptem ki majdnem utoljára de megpillantottam Jasont akinek a lábai a padon vannak és alszik.
Komolyan mondom. Alszik. Hogy tudott bealudni ennyi idő alatt?
-Hé! -szólítottam. -Hé! -emeltem fel a hangom, Erre sem kelt fel. -Hé te tapló! -kiáltottam és levettem a lábamról az egyik sportcipőm majd neki dobtam. Amire lassan kinyitotta a szemét és idegesen nézett rám majd körbe nézett a terembe minden bizonnyal felfogta a helyzetet, aztán lenézett a cipőmre és felvette.
-Te most komolyan ezzel dobtál meg? -vonta fel az egyik szemöldőkét agresszívan.
-Inkább hálásnak kéne lenned. -mondtam és ki akartam kapni a kezéből a cipőm de felnyújtotta a kezét és gonoszabban elmosolyodott.
Azt hiszem ez volt az a pillanat amikor megbántam hogy felébresztettem.
-Azt hiszed ez vicces?! Már rég kint kéne lennem, de vettem a fáradtságot hogy felébresztelek erre te szórakozol?! -sziszegtem a fogaim között közben próbáltam kivenni a kezéből a sportcipőm.
-Jól szórakozom. -rántotta meg a vállát. Végre sikerült kikapnom a cipőm a kezéből majd belebújtam és sietősen az udvar felé vettem az irányt Jasonnal utánam.
-Maguk! Mi tartott ennyi ideg?! -förmedt ránk az előadó nő.
Ennyit az első pozitív benyomásról. Mielőtt próbáltam volna mentegetőzni már elkezdte a feladatot ismertetni velünk. Nem lacafacázik az biztos..
-Rendeződjtek párba és időre felülés felmérő! Érthető voltam? -kezdte a nő. Na ez nekem nem hangzott túl jól ugyanis 3 nap alatt semmilyen barátságot nem tudtam kialakítani senkivel. Jason lepacsizott a haverjaival és valamin röhögtek. Természetesen ezen már meg sem lepődöm. Ahogy konstrulàltam a lány osztálytàrsaim fenekeit pontoztàk. Ez rémes..
-Nem, én ezzel a cicával leszek. -mondta Jason háttal állva nekem és a hüvelyk ujjával hátra mutatott. Nem tetszősen felvontam az egyik szemöldököm.
Most rólam beszél?
-Wao.. de ravasz... -vigyorgott perverzül a szőke azaz a még idiótább haverja az egyszerűség kedvéért. Végül Jason felém lépkedett.
-Elfelejtheted hogy veled leszek. -kezdtem mereven.
-Látsz mást? -kérdezte, közben reménykedve körbe néztem hátha van még valaki rajtam kivül.. hátha.. hát nem így volt. Viszlát jó nap! Remélem még találkozunk.. vagy nem..
-Egyedül leszek. -vágtam rá és hanyatt feküdtem a recorden pálya külső részén, Jason erre gúnyosan felnevetett.
-Mindenkinek meg van a párja? Ahol fiú-lány páros van ott a fiú kezdje hasizom gyakorlatot, érthető? -kezdte a tanár nő.
-Nem hiszem el! -mondtam ki kissé hangosan amire mindenki felém kapta a fejét, közben feltápászkodtam a földről.
Nem mindegy ki kezdi?
Jason hanyatt feküdt én meg a felhúzott térdei elé ültem ahogy a többiek is. A tanár indította a stopperórát de Jason csak haspréseket csinált.
-Hé.. nem ez a feladat. Vagy még rendes felülésre sem vagy képes? -heccelődtem egy gonosz mosoly kíséretében. Végre visszaaadom neki amit megérdemel.
-Nem fogod megbánni? -válaszolt Jason és elégedett mosoly bújkált a szája sarkába.
Mire készül?
-Hah? -néztem rá furán, mire ő felült és pontosan pár centi volt köztünk. Éreztem hogy a pillangóim a gyomromba fellázadtak ellenem és röpdestek össze-vissza. Az arcom teljesen bevörösödött akár egy piros paprikáé. Sőt még az is megirigyelne.
Idegesítő idióta!
-Jason nem zavar hogy időre megy? -harsant fel a tanárnő és rosszállóan csóválta a fejét.
-Szóval nem bántad meg. -suttogta Jason és olyan perverzen mosolygott hogy én lettem majdnem még ennél is jobban zavarba.
Kész. Megőrülök!
-Benne vagy az aurámba te idióta! -löktem meg mindkét kezemmel a két vállát, amire meg sem mozdult. Erre nem számítottam. Ha ő nem mozdul majd mozdulok én. Idegesen felálltam a földről.
-Idő vége! Csere. -mondta dölyfös hangon a nő.
Felnyújtottam a kezem.
-Mi a probléma? -kérdezte a tanár elég gorombán. Amin már sajnos meg sem lepődök.
-Másik párt szeretnék. -mondtam egyhangún és eszelős tekintettel a hatás kedvéért.
-Ez most jelen pillanatban nem lehetséges. -zárta le ennyivel a könyögésem. Szerintem itt még az is kevés lett volna ha ódákat éneklek Mrs.Hillnek.
-Szép próbálkozás volt. -bujkált a szája szélén az arrogáns mosoly.
-Ha bármivel is próbálkozol kibelezlek. Figyelmeztetlek! -ültem le vele szembe és fenyegetően fürkésztem az arca minden szegletét, közben hanyatt feküdtem és a lábaimat szorosan egymás mellé tettem mielőtt beindulna a perverz fantáziája.
-És idő! -harsant fel a tanárnő és megfújta a sípjàt. Jason mellettem guggolt, és rettentően zavart.
-Menj már arrébb. -sziszegtem a fogaim között miközben rá pillanatottam.
-Zavarlak? -kérdezte gúnyos mosoly kíséretében.
-De még mennyire. -förmedtem rá és folytattam a hasizom gyakorlatot.
-Beràgtál, kicsilány? -kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét majd közelebb hajolt.
Válaszra sem méltattam a kérdését. Ahogy vége lett a gyakorlatnak a tanár kijelentette hogy a következő a kötél màszàs lesz. Mit ne mondjak nagyon örültem neki... (Remélem érzitek a szarkazmust.)