Arrogáns szobatárs

My life in California #9

9. f e j e z e t:

Pear Bear Kávézó

Végre péntek!! Nagyot nyújtozkodva keltem fel és fáradtan ásítottam egyet. Magamat is megleptem ezzel a korai keléssel de egyszerűen annyira izgatott vagyok a diákmunka miatt. Ha minden igaz ma hamarabb is végzek és délkor már ott lehetek az egytemhez közeli kávézó előtt. Még tegnap elküldtem az önéletrajzot a cégnek és ma reggel válaszoltak is hogy személyesen menjek be. 

Leugrottam az ágyról, legszívesebben táncot jártam volna. 

5:30

Teljesen fitten kicsaptam a szobám ajtaját ami a falnak csattant, természetesen nem direkt volt csak annyira megnőtt bennem az erő. Gyorsan kostroláltam hogy Jason még minden bizonnyal az igazak álmát alussza én meg beteszem magam addig a fürdőbe.

Felkaptam egy lenge rózsaszín rövid újjút majd egy fekete farmer rövidnadrágot és a "különleges nap" alkalmából kiengedtem a hajam ami leomlott a hátam közepéig. Gyors összeütöttem egy rántottát, mivel több lett a kelleténél így Jasonnak is szedtem ki egy másik tányérba. Csináltam magamnak forró teát majd dudolászva leültem és neki láttam a finom lakomámnak. 

Ma semmi sem ronthatja el a napomat!

Jason fáradtan kibattyogott a szobából majd beletúrt a hajába épp hogy megtartotta az egyensúlyát. 

-Mi a szarért vagy ilyen kipihent? -méregetett az íriszeivel majd lassan sétált be a fürdőbe. 

-Az nem tartozik rád. -mondtam vidáman és közben elő kaptam a mobilom mert kaptam egy üzenetet. 

Anya: Szia kicsim, remélem minden rendben van. Este hívj fel. Puszi.

Mosolyogva gyors visszaírtam neki hogy lehet lesz egy munkám majd bele csúsztattam a telefont a hátsózsebembe.

A forró teát kortyolgattam már amikor Jason üde, friss illattal kilépett és megakadt a tekintete az asztalon lévő másik tányéron. Mivel Jasonra nyilván nem jellemző megkérdezni a dolgokat így szótlanul leült velem szembe és elkezdett enni.

-Vald be hogy csak azért csináltál kaját hogy ne egyem meg a tiédet. -nézett rám markánsan.

-Ez most nem talált. -mosolyodtam rá amit ő egy arrogáns nézéssel nyugtázott. Feltápászkodtam az asztaltól és mivel tudatósult bennem hogy sok időm van még az első órámig ledőltem a kanpéra. 

-Túl szerencsétlen vagy ahhoz a munkához. -kezdte Jason heccelődve majd bedobta a mosogatóba a tányért.

-Mintha ez te annyira tudnád Mr.bölcsesség. -horkantottam fel. Nem hagyom hogy elvegye a kedvem a naptól. Jasont ignorálva bekapcsoltam a tv-t.

-Milyen átlászó vagy.. -dünnyögte Jason majd egy goromba nézéssel előkapta a telefonját és valakivel beszélni kezdett, kissé kiszűrődött a hang amit női hangnak véltem felfedezni. Mivel hajtott a kíváncsiségom lejebb vettem a tv hangerőt és hallgatóztam. Nem tudom mi ütött belém. Gondolom észrevette a húzásomat legalábbis szerintem mert besétált a szobájába.

Mindegy. Amúgy sem érdekel. 

Unalmamba kikapcsoltam a tv-t majd ránéztem az órára. Lassan kezdődik az első órám. Nagyon nyújtozkodva boldogan felpattantam és felhúztam a converse cipőmet. Jason is készen állva jött ki a szobájából. 

-Hogy hogy ma nincs kedved késni az óráról? -heccelődtem míg a szoba kulcsot levettem a polcról.

-Ki mondta hogy odamegyek? -villantotta ki a fogsorát.