Reina/
Csendben ült az épület legtetején, és lefelé nézett az emberekre. Bár félt még mindig a magasságtól, most mégse zavarta annyira. Az igazság, amit pár perce megtudott apjától, nagyon is fájt neki, bár könnycseppeket nem tudott ejteni.
- Reina… - szólalt meg mögötte Alex.
A fiú szó nélkül helyet foglalt a lány mellett, de ő nem a tömeget figyelte, hanem a lány arcát.
- Jól vagyok, Alex. Nem kellett volna követned.
- Ugyan Reina. Magadnak akarod bemesélni, vagy nekem? Valaki ok nélkül nem szokott könyvet az asztalra dobni és kirohanni. Én se biztos, hogy jól lennék ezek után.
Reina felhúzta a lábát, és továbbra se akart Alexra nézni. Bár édesanyja nem élt, így is egy orrhosszal előnyt élvezett. Az apja jól volt, és ez sokat jelentett, de édesanyja… Érezte, hogy Alex átölelte a hátánál, majd magához húzta, amitől picit jobban érezte magát. A magány érzette csökkent, és ezzel visszatért a magabiztossága.
- Szerintetted mi történhetett a kwamikkal, hogy ennyire ne akarjanak beszélni a múltról?
Persze attól még nem igazán akart beszélni a benne kialakult érzésekről, és inkább terelte a témát olyanra, ami miatt nem kezd azonnal sírni.
- Bármi is az, nagyon bántja őket. Jobb, ha egy ideig nem is kérdezünk rá. Le kell szednünk Szövetséget Párizsról, és utána kiderítjük mi történt.
Reina felnézett az égbe, ahol már az egész tájat narancssárgán világította be a tájat, és mindent befestette ezzel a meleg színnel.
- Tudod, nagyon hiányzik édesanyám. Jobban örülnék, ha velem lenne, és tanácsot adna, hogy mit tegyek most. Elhagytam az otthonomat abba a reménybe, hogy válaszokat kapok, ami persze meg is érkeztek. Titkon azt reméltem, hogy túl élte, és apával bujkálnak mindenfele, de nem. Adrienn anyjával vannak… akivel… talán.
Szóval hogy mondja el az ember, hogy fél hogy az apja kiheverte a felesége elvesztését, és már egy másik nővel él kitudja mióta… Borzalmasan hangozna, főleg Reina szájából.
- Nem hiszem, hogy pont azzal foglalkoztak, hogy összejöjjenek egymással. A fél világot bejárták, hogy megvédjék a könyvet.
- Tudom, butaság… Várjunk…
Miért üldözi a saját feleségét Gabriel, amikor minden bizonnyal a nő látni se akarta. Hogyan jött rá Gabriel, hogy Amsterdamban vannak, ha két éve eddig kikerülte őket, talán nem kereste. Mi kell most neki?
- Mi az Reina?
- Valamiért kell Gabrielnek ismételten a könyv, csak nem tudom miért.
- Hogy feloldja Katica és Fekete Macska átkát – szólalt meg mögöttük egy kwami.
Mind a ketten hirtelen hátranéztek, és ekkor megláttok Vixx és Krav repülő alakját, ahogy a két fiatal vállára repült, majd leültek. Mind a ketten feszültek voltak.
- Milyen átkot? – szólalt meg Reina.
- Erről egyáltalán szabadna tudnunk?
- Hivatalosan, nem, mert rátok hasonlóan vonatkozik, mint minden párra, de mivel Szövetség ellen megyünk, így muszáj törvényt szegni.
- Mintha nem te hoztad ezeket a törvényeket.
Krav epés megjegyzésére Vixx hátulról nyakon csapta a kwamit, majd újból a két fiatalra nézett.
- Ne is figyeljetek rá. Néha elfelejti, hogy ki is valójában. Szóval gyertek le, hogy megtudjuk a részleteket beszélni.
Alex felállt az épület padkájáról, majd nyújtotta kezét Reinának, aki némi gondolkodás után elfogadta, és felállt. Persze még mindig nem érezte túl jól magát, és ez akkor se változott, amikor Alex újból magához ölelte, de muszáj volt mennie. Szövetség ellen harcolnak, és ilyenkor nincs idő a gyengeségre.
Visszasétáltak a lakásba, és végül bementek a szobába, ahol a többiek csendben várakoztak. Reina szó nélkül újra helyet foglalt, és mint valami biztosíték magához vette a könyvet.
- Elmondtuk nekik, hogy miről lenne szó – szólalt meg Vixx, és lerepült a dohányzó asztalra, ahol jelenleg a többiek is csoportosultak.
- Ezt még mindig rossz ötletnek találom. Gabriel még nem jött rá, így nem értem miért kell beszélnünk erről.
Tikky továbbra se nézett ki jól, és emiatt Reina is aggódott. Bármit is jelenthetett ez a könyv, biztos sok fájdalmat okozott az elmúlt években.
Adrienn/
Mióta elhatározta, hogy visszatérnek Párizsban a kwamik kitaláltak valamit, amivel jobban tudnának küzdeni az ellenséggel, de egy volt a baj. Tikky, Wayzz és Krav ellenezte az ötletet.
- Tikky, nem fog semmi baj történni – szólalt meg Plagg, és magához ölelte a piros kwamit. – Ezzel az információval kicsivel jobban tudnánk tervezni, és több esélyünk lenne kiüldözni az ellenséget Párizsból.
Fiút nagyon is meglepte, hogy Plagg milyen komolyan tudott beszélni, és mennyire semmibe vette a gyomrát.
- Rendben, igazad van, Plagg.
- Mint ahogy említettük, ez eléggé merész húzás, és nem szabad túl sokszor használni, mivel a testetek se bírja folyamatos cseréket.
- Cseréket? – szólalt meg Alya. – Azt javaslod, hogy cseréljük ki egymás között a talizmánokat?
- Igen, erről lenne szó.
- A történelem során sokszor előfordult, hogy a hősök medált cseréltek, és így megvédjék az embereket – szólalt meg Márk.
- Szóval bármikor elkérhetem Alex talizmánját, ha úgy jön össze?
Persze ebben alapjáraton több veszélyes pont volt. Mikor cserélik, és az ellenség észreveszi, hogy pont ezt akarják csinálni. Továbbá…
- Pont erről akartunk beszélni, ti nem tudtok cserélni – szólalt meg Tikky. – Beláthatatlan következménye lenne, ha cserélnétek. Plagg, Vixx és Wayzz tud cserélni egymással, és én, Tixxy és Krav.
Mind a hat fiatal pislogva nézett a kwamik társaságára, akik komolyan néztek egymásra. Néha észrevehető volt, hogy Tikky beleremegett a mondanivalójában, de Plagg ekkor megfogta aprócska kezét.
Egyedül a két szülő nem lepődött meg a válaszon. Reina vadul elkezdte ismételten lapozni a könyvet, de Adrienn sejtette, hogy nem igazán fog választ találni a kijelentésre. A könyv még mindig fordíthatatlannak tűnt a lánynak, addig míg az utolsó oldalon meg nem állt, és fel nem nézett.
- Ez mi?
Adrienn látta fejjel lefelé, hogy egy apró kwami jellegű figurát ábrázolt a kép egy hasonló ember formájú lénnyel, mint ami már szerepelt az előző oldalokon is, de mielőtt még közelebbről megvizsgálhatta volna Tikky, Plagg becsapta a könyvet.
- Vannak olyan dolgok, amik jobb, ha soha nem kerülnek napvilágra, Reina.
Bármi is volt azon a lapon a két kwamit jobban megdermesztette, mint bármi más.
- Jobb, ha lerakod a könyvet, Reina – szólalt meg az apja is.
Reina végül sóhajtás közepette lerakta a könyvet az asztalra, de valahogy sejtette a fiú, hogy ezzel nem zárult le a kérdés.
- Van valami érthető ok miért használhatjuk mi egymásét?
Adrienn próbálta megtörni az egyébként a csendet, és elterelni a könyvről a témát. Úgy gondolta, hogy így talán a kwamik is árulnak el valamit.
- Elégedj meg Főnök azzal, hogy köze van az átokhoz. Amíg nem töritek fel, addig nem használhatjátok egymás talizmánját.
Plagg, az éhen korász sajtzabáló eléggé szigorú és szűk szavú lett. Egy könyv miatt.. vagy egy lapja miatt?
- Hogyan tudjuk megtörni? Sokkal jobb lenne, ha nem korlátozna ilyen minket.
- Nagyon bonyolult, Nino – szólalt meg Wayzz. – Persze veszélyes is, így jelenleg jobb lenne nem foglalkozni az átok feltörésével, hanem az eddigi előnyöket magunk felé fordítani.
Különben is, amíg nem töritek fel, addig más se tudja együtt használni a talizmánt feltételek nélkül.
Reina Wayzzra nézett, aki elkezdte kerülni a teknős kwami tekintetét, és inkább Vixxre nézett, aki jelenleg Krav mellett pihent. Nem tudta Adrienn miért kerülte a tekintetét, csak tippelhetett. Reina az egyetlen lány, aki nem használhatja katica és róka erejét, ami fura volt. Vagy használhatja, de akkor feltétel voltak… Adrienn, mivel olvasta a piros könyvet, és az istenes szöveg megfejtésében is jól haladt, így sejtette, milyen feltételek mellett lehet cserélni vagy egyszerre használni katica és fekete macska talizmánját. Nem túl bíztató.
A túlságosan komoly hangulatot végül Alya törte meg, aki elnevette magát az egész szituációtól, és így Adriennt is kizökkentette a gondolkodásból. Mintha valami viccesről lenne szó, de persze ez nem így volt.
- Bocsi, skacok, de ti belegondoltatok már abba, hogy Alex rohangál katica jelmezbe? FÜLLBEVALÓVAL?
Alex megrezdült, végül pedig a fejét fogta, amit Adrienn pár pillanatig nem értett… Mi is lenne… a…baj…
Fölcsillanni látta Reina fülkarikáját a lány fülén, és valahogy sejtette, hogy ez egyáltalán nem lenne vicces szituáció… Sőt…
- Technikai probléma, amit meg kell oldanunk. Sokkal előnyösebb lenne ezt használni – szólalt meg tárgyilagosan Trixx is.
- Ezt ti komolyan gondoljátok? – szólalt meg Marinette.
- Igen – szólalt meg Tikky is. – Továbbá jó lenne, ha nektek is működne a közös munka.
Ezzel Tikky Marinettere és Reinára mutatott, akik nem igazán értették mit akart ezzel a kis kwami.
- Mi, ketten? Mintha eddig nem dolgoztunk volna össze.
- Reina, kérlek ezt vedd komolyan! – szólalt meg Vixx, és felrepült társához. – Ha tudnátok használni a teremtés erejét, akkor könnyebben menne a harc.
- Állj! Marinette állít vissza, nem én.
- Ez igaz, de ha a teremtést vegyítjük a gyógyítás erejével, akkor saját magatok is tudnátok teremteni, nem csak a szerencsetalizmán segítségével.
Mind a két lány a másikra nézett. Teremteni? Valamit, ami nem véletlenszerű…
- Csak akkor működik ez az erő, ha ugyanabban a pillanatban ugyanarra gondoltok, különben elszívja az energiátokat az ellentétes elképzelés.
- Ez nem hangzik nehéznek – kotyogott bele Alex.
- Persze, nem nehéz, csak szinte lehetetlen – szólalt meg Krav. – Eddig senki nem volt rá képes, Úrfi. Nem értem miért hozzátok fel mindig ezt a témát.
- Reménytelen – sóhajtott fel egyszerre Vixx és Tikky.
- Szóval csak egyre kell gondolnunk, ugye? – szólalt meg Reina. – Megbeszéljük, és akkor egyszerre ugyanarra gondolunk.
- Atlantisz elsüllyedését ez okozta – szólalt meg Tikky. – Nem megbeszélni kell, hanem az adott pillanatban ugyanarra kell gondolnotok. Próbáljátok ki szavakkal!
Adrienn a két lányra nézett, ahogy egymást vizsgálták, és várták a másikat. Mindenki kíváncsi volt, hogy mi fog ebből kisülni.
- Macska.
- Kutya.
Meglepődtek egymáson, majd Marinette újból bátorságot gyűjtött, miközben Reina bemakacsolta magát.
- Család.
- Szilvás gombóc.
….
- Kezdek éhes lenne, sajnálom!
Mindannyian felsóhajtottak, mert ez egyáltalán nem tűnt sikeresnek. Először legalább témában hasonlóra gondolt a két lány, de utána már nem. Adriennnek egyet kellett értenie Kravval, hogy ez nem fog menni, és inkább az előző tervvel kellene foglalkozni.
- Gyakorolni kell! Ez azért nem fog így menni.
Marinette látszott, hogy csalódottan nézett a földre, és nem igazán törődött a bátorító szavakra. Adrienn magához ölelte a lányt.
- Menni fog ez, Bogaram. Csak bíz magamba.
Marinette ahelyett hogy ránézett volna lassan megdöntötte a fejét, és Adrienn mellkasának támaszkodott, mire a fiú még erősebben magához ölelte a törékeny lányt. Nem volt most Katica, csak Marinette, akinek szüksége volt barátjára, Adriennre.
- Szóval térjünk vissza a lehetséges harcmodorokra.
Alex érezte,ahogy Alya gonosz vigyorral őt vizsgálja, miközben a kwamija morgolódva ejti ki a szavakat. Nagyon rossz érzése volt ezzel kapcsolatban, és egyáltalán nem nyugtatta meg, hogy elvetették az előző ötletet (ha csak átmenetileg is).
- Technikai problémákat meg lehet oldani. Csak egy tű kell…
Adrienn felemelte a fejét, és próbálta megérteni Alya szavait. Mihez is kell tű? Persze visszatértek a talizmán cseréhez, amivel egy baj volt, hogy két lánynak fülbevalója volt…
- NEM! KIZÁRT! – szólalt meg a három fiú nagy egyetértésben.
- Ugyan már, egyáltalán nem fáj… csak egy kicsit. Marinettért meg kell hozni ezt az áldozatot!
Alya győzködő képessége falaknak ütközött, de nem nagyon akarta feladni.
- Remélem van egy harmadik tartalékterv, mert ebbe biztos hogy nem fognak belemenni.
- Reina!!
Miközben Adrienn nem figyelt, Vixx és Krav eltűnt, majd egy forró tűvel tért vissza, amit Reina kezébe nyomtak, és a lány gyorsan át is szúrta Alex egyik fülét, amire a fiú túl későn reagált.
- Na látod, ennyi volt. Már csak a másik lenne.
A fiú megérintette a fülét, amiből még mindig kiállt a tű, és sziszegve konstatálta, hogy az ott is fog maradni.
- Nem vagy normális. Nem mászkálhatok így…
- A táskámba van pár orvosi fémmel készült fülbevaló, amit addig odaadhatok. Anyumtól kaptam… - ekkor nézett az apjára. – De ő is biztos ezt szeretné.
- Te orvosi fémet hordasz a táskádba? – akadt ki Nino. – Ezt az egészet biztos kitaláltátok…
- Nino, drága… szerinted én ilyet találnák ki magamtól?
A fiú dermedten nézett barátnőjére, és egyben egyet kellett érteniük Alyával. Ha róla van szó, akkor ennél komolyabb büntetést találna ki.
- Milyen rég voltam én is fiatal! – szólalt meg álmodozva édesanyja is.
- Anya, nem támogathatod ezt az ötletet!
- Dehogynem kisfiam. Nem szeretném, ha visszamennél Párizsba, de ebben nem tudlak meggátolni. Ezzel pedig legnagyobb esélyed lenne győzni.
- Reina, lehetnél óvatosabb!
Szóval, miközben Adriennt győzködni kezdték, Alex beadta a derekát, és Reina átszúrta a másik fülét is. Alya pedig közelharcot vívott Ninoval, mert ő még mindig nem találta jó ötletnek, úgy mint Adrienn is.
Ekkor nézett Marinettere, aki gyönyörű kék szemeivel ránézett, és próbálta meggyőzni az ellenkezőjéről. A lány közelebb bújt a párjához, miközben megfordult. Így csak pár centi választotta el a lánytól, hogy újból megcsókolja, de sejtette, hogy a lány pont nem ezt szeretné. Hova is tűnt az a félénk lány?
- Bogaram… nem állna jól…
- Csak a kedvemért!
Miért ilyen megigéző, amikor pislog!!!
- Cicusom…
Marinette szemeivel mélyen Adrienn zöld szemeibe nézett, és óvatosan még közelebb hajolt a fiúhoz, hogy megcsókolja, de a fiú hátrálni kezdett addig, amíg neki nem ütközött a háta a fotelnek, ekkor már nem tudott eltávolodni a lány igéző tekintetétől.
Marinette átrakta a lábát másik oldalra, és így Adrienn ölébe tudott ülni. Hiába próbált volna bárhova máshova nézni, lány magabiztos tekintette teljesen elvarázsolta. Így nem láthatta, ahogy Tikky szerzett egy felforrósított tűt és Vixxel a füléhez repültek. Tovább azt se hogy anyja ennek érdekében felállt, és messziről nézi a jelenetet.
- Mari… ne csináld ezt…
- Jaj cicusom, annyira aranyos vagy amikor zavarban vagy.
- Plagg… szükségem lenne macskára…
- Plagg, kapsz tőlem 10 éves camember sajtot, ha nem avatkozol bele.
Hát eddig volt Plagg komoly, és nem sajtzabáló.
- Bocs Főnök. A te érdekedben történik.
Miután Reina jól megvesztegette Plaggot, és az persze nem tudott ellenállni a kínálatnak, így egyedül maradt Marinettetel, aki továbbra is nagyon közel volt.
Marinette végül megcsókolta óvatosan a fiút, amire már ő se tudott tovább ellenkezni. Ahogy Marinette beletúrt a hajába, és hevesen csók csatát vívtak, teljesen elterelte róla a figyelmet, ahogy apró szúró fájdalmat érzett mind a két fülénél, ami bár egy idő után egyre jobban égett, mégis Marira tudott csak figyelni. Amikor pár perc múlva Mari eltávolodott tőle és egymás szemébe néztek, a fiú nem bírta levenni a szemét a lányról.
- Ne már haver. Ne mondd, hogy egy lány szép tekintette eltudta terelni a figyelmedet, erről az eszelős ötletről.
Adrienn a füléhez nyúlt, ahol két apró karikát talált meg fent. Égett a helye, és legszívesebben szidta volna az ötlet kitalálóját, de… Marinette.
- Ez cuki volt – szólalt meg Reina vigyorogva. – Macska végigveri az összes szövetségi tagot, és ellop egy gyűrűt, de Katica ellen ő is harcképtelen.
- Mintha te harcolnál ellenem, Angyalom!
Marinette arca vörösbe égett, és idegességében elkezdte birizgálni a hajfürtjeit. Zavarba jött, amiért…
Adrienn felnézett, és meglátta édesanyja mosolyát, ahogy őket nézte még mindig. Márk, Reina apja hasonlóan felállt, és bár kicsit szomorúan, mégis mosolyt erőltetve nézte a lányát és barátját, akik szócsatát vívtak a „ki bírná tovább a másik ellen” című témában.
Oldalra nézett, és ugyanezt a szituációt láthatta Alyáéknál, csak ott a harcmodorom ellen és mellette érveket sorakoztatták fel.
Ekkor nézett újból Marinettere, aki továbbra is ölében ült, de zavarában nem mert a fiú szemébe nézni, amiért így (fiú meglátása szerint csodálatosan) viselkedett. Adrienn elmosolyodott, majd a lány derekát átkarolva, magához ölelte a lányt, aki még mindig pirosas arcával ránézett.
- Adrienn…
- Kimondta, hogy nem fogok bosszút állni, Katica…