Once Upon a Time novellák

By GentleRain81

2K 56 0

Néhány Once Upon a Time novella, amiket én írtam. A többségük régebbi, és különféle párosítások találhatóak b... More

Csak még egy esélyt kérek
A lányok a rosszfiúkra buknak
Találkozás
Terápia
Az utolsó ajándék
Emma választása

Miféle papírok?

200 7 0
By GentleRain81

Hook, és Cora már igen közel jártak Storybrooke-hoz. A kalózkapitány elővette látcsövét, és a távolban meredező magas óratornyot bámulta. Kétségkívül furcsa világnak ígérkezett ez a Storybrooke, mindenhol furcsa dolgokat látott, a víz és a levegő sem volt olyan tiszta, mint megszokta. Corára nézett, aki látszólag rendületlen nyugalommal, ajkain boldog mosollyal állt mellette.
– Ez az? – kérdezte Hook.
– Igen, ez már Storybrooke – válaszolta a nő. – Megérkeztünk.
– Helyes, akkor talán kössünk ki, amint a mólóhoz értünk – indítványozta a férfi.
Cora egy szót sem szólt, minden gondolatát egyetlen dolog kötötte le, nevezetesen, hogy viszont láthatja egyetlen, drága leányát. Azt a nőszemélyt, aki nem átallotta őt annak idején egy tükörbe dobni, ezzel átküldve őt Csodaországba. Bár, ha Cora őszinte akart lenni saját magához, Regina még jót is tett neki ezzel, hiszen így királynő lehetett, akit mindenki rettegett.
A másik oldalon Hookot is el volt foglalva, nevezetesen egy Rumplestiltskin nevű férfi töltötte ki gondolatait. Ó, hogy várta már a percet, mikor megnyúzza azt a ronda, vén krokodilust, aki elvette tőle a nőt, akit szeretett. 



A hajó lágyan siklott a vízen, egyre közelebb érve Storybrooke kikötőjéhez. A házak egyre nagyobbnak látszottak, mígnem elérték a mólót, Hook pedig kikötötte a hajót. Éppen leléptek a mólóra, amikor egy férfi sietett feléjük. Cora és Hook megálltak, majd kérdő pillantást vetettek a szerintük igencsak furcsa öltözékben feszítő idősebb, már őszes hajú férfira. A férfi zöldes színű nadrágot, ugyanilyen színű kabátot viselt, fején pedig egy sapka jelezte, hogy Kikötői Felügyelet.
– Állj! – mondta a férfi. – Itt nem lehet kikötni, kérem!
– Mi az, hogy nem lehet? – kérdezte felháborodva Hook. – Tudod, hogy ki vagyok?
– Nem tudom, uram, de ha itt akarnak kikötni, kérem a papírokat. Én a Kikötői Felügyelettől vagyok.
– A mitől? – nézett egyet Hook, majd Corára bámult. Szemmel láthatóan a nő sem értette, miről is van szó. – Mégis, miféle papírokat akarsz te tőlem?
– Hát tartózkodási engedélyt, útlevelet, személyi igazolványt, kikötési engedélyt, fuvarlevelet. A papírokat. Ha nem adják át, kénytelen leszek önöket kitoloncolni innen.
Hook végképp összezavarodott, és mikor Cora felé pillantott, látta, hogy a nő csak somolyog. A gonosz dög, hát tudott róla, hogy ide mindenféle papírok, vagy mik kellenének? De Hook nem lett volna Hook, ha megijedt volna egy ilyen kis mitugrásztól. Mégis, kinek képzeli ez magát, hogy mindenféle ostoba papírfecniket kér a nagy Hook kapitánytól?! Majd ő megtanítja kesztyűbe dudálni ezt az alakot.
– Hát ide figyelj, te bugris! – szegezte neki a kampóját a kapitány a férfi mellkasának. – Ne szórakozz itt velem. Én Killian Jones vagyok, más néven Hook kapitány, megértetted? Rémlik a nevem? Mert akár rémlik, akár nem, most elengedsz minket, vagy megjárod! Remélem, elég világosan fogalmaztam.
Ám mire Hook kettőt pisloghatott volna, hangos kattanást hallott, majd arra eszmélt, hogy két fényes karperec ékesíti a csuklóját. Cora hangosan felkuncogott, majd elteleportált. Az őszes hajú férfi, mintha meg sem lepődött volna, csak vállat vont.
– Mióta itt a mágia, már semmi sem a régi – mondta, majd Hookra nézett. – Maga meg, felőlem akár a Húsvéti Nyúl is lehet, de papírok nélkül most velem kell jönnie. Majd Miss Swan eldönti, mi legyen magával.
– Emma? – csillant fel Hook szeme a nő nevének hallatán. – Ő régi barátom, majd segít rajtam.
– Csodás! – bólintott az ősz hajú férfi. – Menjünk!



Ám Hook vágyai nem váltak valóra. Emma valószínűleg még mindig harapós kedvében volt, mert Hook megpróbálta átejteni, ráadásul még az iránytűt is meg akarta szerezni tőle. Így bedugta a kapitányt egy cellába, és kétszer is rázárta az ajtót, sőt, le is lakatolta. Hook hiába kiabált Emmának, hogy engedje ki, az egészet Cora találta ki, süket fülekre talált. Jobb híján, mikor már minden erejét kiadta, leült az ágyra, és felsóhajtott.
– Esküszöm, ha előbb tudom, hogy ide mindenféle papírok kellenek, inkább vízbe ölöm magam – mondta halkan, és reménykedett, egyszer csak kiszabadul a cellából. 

Continue Reading

You'll Also Like

2.8K 190 37
Egy tortenet egy lanyrol aki belekeveredik mindenbe...
49.6K 1.5K 112
Sokan álmodoznak egy olyan szabad és nyugodt életről mint amilyen a tehetős embereknek is van. De sokan bele sem mernek gondolni, higy ezekkel járnak...
4.2K 293 10
"Álom felhő Színe mindig lila Én nem vágyok másra teso Nekem kell egy Nina"
5.1K 346 18
"𝓞𝓾𝓻 𝓼𝓮𝓬𝓻𝓮𝓽 𝓶𝓸𝓶𝓮𝓷𝓽𝓼 𝓲𝓷 𝓪 𝓬𝓻𝓸𝔀𝓭𝓮𝓭 𝓻𝓸𝓸𝓶. 𝓣𝓱𝓮𝔂 𝓰𝓸𝓽 𝓷𝓸 𝓲𝓭𝓮𝓪 𝓪𝓫𝓸𝓾𝓽 𝓶𝓮 𝓪𝓷𝓭 𝔂𝓸𝓾,, "𝑰 𝒘𝒐𝒖𝒍𝒅 𝒉...