Ryannek igaza volt. Annyira beleszerettem ebbe a kutyába, hogy eszem ágában sem volt odaadni senkinek, még anyunak sem. Meg akartam tartani és én akartam a gazdája lenni. Ryan rábólintott, hogy megtarthatjuk, amiért én egy újabb vacsorát rittyentettem a konyhába. Ryan mindig azt mondja, hogy nem tudja mit kezdene nélkülem, de szerintem nagyon is jól tudja. Én csak a bajt és a gondokat sodrom elé az utunk során, ám ő kitartóan lapátolja el előlünk.
A kutya nevét illetően, pedig volt egy remek ötletem, de nem tudtam, hogy Ryan mit szólna ehhez. Meglepetésnek szerettem volna, ezért nem szóltam róla és inkább megoldottam egyedül. Elmentem egy kiválasztott nyakörvvel (ami baba rózsaszín bőrből készült) és körbejártam vele az egész várost, mire megtaláltam azt amit igazából kerestem. Egy férfi tökéletes munkát végzett a nyakörvvel jó áron. Belegravírozta a nevet amit kértem és mellé egy kis virág szimbólum került. A nyakörv boldoggá tett és bár tudtam, hogy Ryan szemébe valószínűleg könnyek fognak kerülni, tudtam, hogy ugyan olyan boldog lesz majd. Legalábbis mertem remélni, de ha mégsem, akkor majd kitalálunk valamit együtt.
Otthon kerestem egy kisebb dobozt és teli szórtam szalagokkal, hogy feltöltsem a helyet, majd beleraktam a nyakörvet és rátettem a tetejét. Ryan a szobában volt, így bementem hozzá és megálltam az ágy végénél mire ő is felkelt és ijedten rám nézett.
- Mi a baj? - simogatta meg mindkét karomat.
- Semmi. - mosolyogtam rá - Én csak hoztam egy kis ajándékot. - nyújtottam át neki a dobozt, amit nagy nehezen elvett tőlem.
- Mégis miért? - kérdezte, mielőtt kinyithatta volna.
- Csak nézd meg és megtudod. - bátorítottam.
Ryan nehézkesen és félve nyitotta fel a doboz tetejét, majd mikor meglátta, hogy nyakörv van benne, mégjobban összezavarodott.
- Egy nyakörv? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nézd meg jobban. - haraptam az ajkaimba. Ryan kivette a nyakörvet a dobozból és mikor meglátta az anyagba gravírozott nevet, elsírta magát. Kivettem a kezéből a dobozt és leraktam az ágyra majd szorosan magamhoz öleltem. Ryan ennél is szorosabban szorította a nyakörvet, egy percre sem gyengített rajta. A fejét a nyakamba fúrta és éreztem, ahogy a könnyei átáztatják a pólómat. A teste kezdett elnehezedni, amiből csak azt tudtam leszűrni, hogy kezdi elengedni magát. Próbáltam megfogni és óvatosan lehúzni a földre, hogy leülhessünk esés nélkül. Ryan elé térdeltem és átöleltem, így próbáltam megvigasztalni őt. Nem gondoltam volna, hogy ennyi érzelmet vált ki belőle a nyakörvre gravírozott név.
Mikor végre kezdett megnyugodni kiegyenesedett és megszorította az orrnyergét.
- Jól vagy? - kérdeztem halkan és megsimogattam a karját.
- Igen. - válaszolta és rám nézet.
- Sajnálom nem akartam ezt kihozni belőled, én csak..
- Ne. - szakított félbe - Köszönöm. Ez nekem nagyon sokat jelent és azt hiszem ez a név tökéletesen illik hozzá. - bólintott, majd mindkét kezébe vette a nyakörvet és jobban szemügyre vette.
- Szóval tetszik? - kérdeztem félve a választól.
- Igen. Nagyon. - vont az ölelésébe és egy csókot nyomott a homlokomra. - Gyere. - fogta meg a kezem és felálltunk a földről.
- Hova megyünk? - nevettem fel és nem értettem, hogy mire készül. Majd mikor elengedte a kezemet és a kutya felé lépett, megértettem.
Letérdelt hozzá és átbújtatta a buksiját a nyakörvön. Megigazította rajta, majd hátra lépett hozzám és megfogta a kezemet. A kutyánk rózsaszín nyakörvén ott díszelgett egy fontos ember neve. Hope.
Sziasztok! 🌸
Tudom, hogy egy brutál rövid részt hoztam most nektek, viszont mindenképpen szerettem volna, hogy itt legyen vége. Ettől függetlenül remélem tetszett nektek és köszönöm a több mint 120K nézettséget és lassan elérjük a 9K csillagot. Nagyon hálás vagyok nektek!❤
Illetve köszönöm Szaszaa16 Fanni0625 pineapplexfaye a díjakat 😘💖☀ (remélem mindenkit beleírtam 😱)
Szerdán hozom a következő részt és kitartást a sulihoz 😧😊