Harry
- Kelj fel Hazzus, suliba kell menned.
Morcosan húztam össze magam, és hallani sem akartam a suliba menésről. Egész nap itt akarok maradni Louisval.
Annyira akarom őt! Mintha valami teljesen hozzáláncolna. Örömöt akarok neki okozni, huncutkodni akarok az apucimmal. Különben sem merek Shawnékkal találkozni ma...
- Hazza - éreztem meg borostás arcát a nyakamnál. Azonnal megrezdültem, de úgy tettem, mintha aludnék.
- Harry - suttogta nyakamba, ajkai minden egyes pillanatban a lágy bőrömhöz értek.
Mikor nyakamba nyalt gyengéden, és még morgott is hozzá, felnyögtem. A következő pillanatban fenekemhez vezette kezét, majd rásimított, és ott is hagyta, majd rápaskolt. Szemem azonnal kipattant, meg is ugrottam kicsit.
- Szia rosszcsont bébi - puszilta meg az arcomat, majd felnevetett zavaromon.
- Nem akarok suliba menni... Louis...apuci...apucim... - próbáltam minél édesebb fejet vágni. Hangom elég nyöszörgősre sikeredett. Egy darabig tűrte az attrakciómat, majd elsötétedett szemekkel nyomott az ágyra.
- Nem tudod mennyire felizgatsz - kezdte nyugodtan, mégis heves volt minden cselekedete. Láttam a szemében valamit...úgy érzem azok a szemek menten felfalnak. Ráadásul szörnyen akarom hogy felfaljanak!
- De indulnunk kell - csókolt nyakamba. Mikor felkelt volna, lábaimmal elkaptam a derekát, és nem engedtem, visszahúztam magamra. Nem tudom honnan van most a bátorságom, talán még túl korán van...
- Nem akarlak megbüntetni Harry. Te se akard. Márpedig ha ezt folytatod kénytelen leszek megbüntetni téged - csapott egy aprót a fenekemre. Hogy tud ilyesmit ilyen higgadtan elmondani?
- Én egész nap itt akarok veled huncut lenni apuci - motyogtam.
- Nagyon virgonc vagy ma reggel... - szuszogta a számra, majd egy nagyon lágy csókot is adott.
- Most viszont készítek reggelit, öltözz fel Hazzus.
- Oké - motyogtam Louis hangjától, ajkától, illatától, látványától megrészegülve. Pár percig még lehunyt szemekkel lélegeztem.
Hagytam hogy szapora levegővételemmel együtt otthagyjon a puha ágyban. Az ő ágyában...
A légzésem sikertelen szabályzása után átmentem Mira szobájába, ahol eddig szinte még nem is aludtam. Vajon mit szólna drága barátnőm, ha tudná mit is csinálok itt Louisval... Erre inkább nem is akarok gondolni. Sem anyára.
Gyorsan felöltöztem, és a táskámat felkapva már mentem is le Louishoz.
Éppen az asztalra rakta le a meleg szendvicseket, majd leült.
- Gyere baba, hagy nézzem a sebed.
Hatalmasat nyelve helyeztem le a rózsaszín, kitűzőkkel tarkított táskám. Louishoz botorkáltam.
Pólómat pedig semmi perc alatt tűrte fel. Hasamon meg éreztem forró leheletét.
- Már igazán szép - puszilta meg hirtelen. Minden egyes porcikám beleremegett a pusziba. Mikor visszaengedte pólómat, a combjaira paskolt.
- Szeretném ha ide ülnél.
Lefagyva ültem le oda, ahová mutatott. Egyik karjával azonnal átfonta derekamat, másikkal letört egy kis szendvics darabot, és a számhoz emelte. Kerek szemekkel bámultam. Sem megszólalni, se mozdulni nem tudtam, nem is mertem.
- Nyisd ki picim - suttogta a fülembe, ajkai csiklandozták a területet.
Szám akaratlanul is kinyílt, Louis pedig óvatosan helyezte bele a szendvics darabot. Mikor elkezdtem enni, megcirógatta az arcomat.
- Ízlik? - suttogta.
Bólintottam egyet, és lenyeltem. Nagyobbat nyeltem mint valaha. Arcom vörös, lábaim remegnek.
Teljes kábulatba estem, nem is tudtam most mit csinálunk.
- Az apucik megetetik a babájukat. Márpedig te apuci babája vagy.
Szívem össze vissza ugrált, és hagytam hogy megetessen. Néha suttogott a fülembe olyasmiket hogy ügyes kisfiú vagyok.
Az utolsó kisebb falatnál, számba dugta két ujját, s mikor meg masszírozta velük nyelvem, tudtam mit akar. Lassan nyalogattam ujjait, amik olyan ingereket küldtek a testembe, hogy félő volt, azonnal elélvezek. Meghallottam Louis nyögését is, aki fészkelődni kezdett a székben.
Addig fészkelődött, míg valami keményet meg nem éreztem fenekem alatt, miközben még Lou ujjait szopogattam.
Kerek szemekkel engedtem el ujjait, mikor rájöttem mi is az a kemény dolog.
Louis arca vészesen közel volt az enyémhez, ajkainkat milliméterek választották el egymástól.
- Ha nem indulunk el, nem fogok bírni magammal, és el is késel - morogta a számra. Megszólalni nem bírtam, mintha elrabolták volna a hangszálaimat.
- Indulnunk kell - emelt le magáról, és a kulcsát felkapva már az ajtóban állt. Én teljesen lefagyva, beleszédülve a történtekbe álltam ott, ahol hagyott. Lábaim meg-meg rogytak.
- Nem jössz Harry? - nyitotta ki az ajtót vigyorogva. Pontosan tudja hogy most mennyire hatást gyakorolt rám. Pontosan tudja mennyire zavarban vagyok, pontosan tudja mennyire oda vagyok érte...
Mikor mellé léptem felnevetett.
- A táskádat itt ne hagyd.
Majdnem elbotlottam ahogy felkaptam a rózsaszín tatyót.
Teljesen megbolondított. Jelenleg azt is elfelejtettem, hogyan hívnak.
A suli előtt megállt, és elkapta az államat. Egész addig egy szót nem szóltunk.
- Felhívsz ha végeztél, és bent maradsz. Bemegyek majd érted.
- Rendben...
- Rendben ki? - vágott a szavamba.
- Rendben apuci...
- Bújj ide - húzott magához, és simogatni kezdte a pocakom.
- Rendben Hazzus, menned kell - azzal egy puszit nyomott az arcomra.
- De... - néztem a száját. Igazából ez a szócska csak azért akadt a nyelvemre, mert még semmi kedvem nem volt kiszállni a kocsiból. Nem akarok Louis nélkül lenni.
- Azt szeretnéd ha megcsókolnálak Hazzus?
- Én csak... - makogtam mint egy idióta, de közben pontosan tudtam, hogy igen, azt akarom.
Óvatosan ajkába harapott, majd számra. Lehunytam a szemem, és élveztem Lou puha, forró, finom csókját. Olyan lágyan masszíroztak az ajkai, olyan édesen! Borostája még izgalmasabbá, veszélyesebbé teszi a csókot. Én esetlenül tartottam a tempóját. Eddigi életemben csak Louisval csókolóztam, de akkor is tudom, hogy a világon ezt ő csinálja a legjobban.
- Tényleg menned kell - adott egy utolsó puszit felduzzadt számra.
- Jó kisfiú legyél bébi, és tudod, hogy ez csak a mi titkunk.
- I...igen - dadogtam, majd kiszálltam, és néztem ahogy elkanyarodik a kocsi, benne a férfival, aki most változtatja meg az életem. Jó vagy rossz irányba? Nem tudom...
Futva értem be az óra kezdésére.
Niall amint meglátott hogy mellé ülök, felcsillantak a szemei.
- Rengeteg mesélni valód lesz Styles! - vigyorgott.
Az órának nem tudom mikor lett vége. Nem tudnék visszamondani egy szót se abból amit a tanár mondott. Gondolataim messze járnak, és bambulva ülök mint egy idióta.
Louison jár az agyam, ki máson! Újra és újra lepörgeti agyam a reggeli eseményeket. Apuci illata, hangja, érintése, látványa, borostája, kék szeme, ajkai íze...
- Harry! Itt vannak a marslakók, és ki akarják fosztani a büfét segíts! - sipákolt Niall.
- Uhum - motyogtam, s éppen abba gondoltam bele, ahogy Louis kihúzta ujjait a számból...
- Harry Styles! - kiáltott a szőkeség.
Ez már kirántott ábrándjaimból.
- Hol az agyad Potter? Az előbb mondtam, hogy a marslakók kifosztják a büfénket! - lengette meg karját előttem, miközben amolyan, nem hiszem el fejet vágott.
- Bocsi...bocs Niall. Komolyan, csak...csak én...
- Louis.
- Shhh.
- Tudtam! Azonnal mesélj!
- Halkabban Ni, kérlek!
- Mesélj már!
- Szóval Louis...
Mindent elmeséltem Niallnek, valakinek ki kell adnom magamból ezeket. Másnak nem tehetem. Ni tátott szájjal hallgatott végig, én pedig folyamatosan elpirultam.
- Ó máj gáád! - kiabált századjára is mikor a kis történet végére értem.
- De uhh ha ezt Mira, meg anyud, tesód megtudják?
- Nem fogják - rágtam a szám szélét.
- Te szerelmes vagy...
- Tudom... - nem fogom tagadni.
- De Louis...azaz...szóval Louis mondta hogy szeret? Ő szerelmes beléd?
- Én...nem tudom... - ez a dolog most jutott először eszembe. Nem tudom Louis mit érez? Mit gondol?
A napom olyan volt, mintha egy rózsaszín felhőben csücsülnék. Folyamatosan Louisra gondolok, folyamatosan az ő illatát érzem, magamon érzem tekintetét...
Ebédszünetben végig verekedtem magam az aulán, és fohászkodtam, hogy Shawn és bandája fel ne tűnjenek. Összefutottam Mirával, és azonnal a nyakába ugrottam. Annyira megörültem neki! Közben ott bujkált a félelem is, a bűntudattal együtt.
- Harry! Jobban vagy ugye? - ölelt meg majd aggódva nézett.
- Persze. Hála Lounak.
- Lou - mosolygott.
Hirtelen csapott fejbe a tudat, hogy ő nem tudhat semmiről.
- Igen...nagyon jóban vagyunk...
- Ennek nagyon örülök! Na gyere ebédelni!
- Anyu és Ashley hogy vannak?
- Nagyon jól! Ashnek mindig én fonom be a haját, és imádja! Anyukád pedig egy angyal Harry!
- Tudom - mosolyodtam el, és hirtelen tört rám a honvágy. A következő pillanatban már megint Louison járt az agyam.
Egész nap azután sóvárogtam, hogy mi lesz nála. Mi lesz ha értem jön? Vajon megölel? Meg fog csókolni? Velem alszik újra?
Mirával elbeszélgettük az ebédszünetet. Sosem titkolóztam még előtte, most pedig még rossz érzés is van bennem amiatt hogy a háta mögött mit is teszünk Louisval.
Mikor végeztem, úgy tettem ahogy Louis mondta, írtam neki egy üzenetet, majd leültem a portához. Szerencsére Shawnékat egész nap nem láttam. Kitudja hol vannak, nem is érdekel. Most már megint csak az érdekel, hogy Louval mi lesz.
Nem kellett sokat várni, egy mosolygós Louist pillantottam meg az ajtóban. Intett egy aprót, és valamiért nagyon mosolygott. Visszaintettem, és fülig érő szájjal elindultam kifele.
Azonnal hozzá akartam bújni, de meg gondoltam magam. Mit szólnának ehhez a többiek...mit szólna hozzá Louis?
Mikor megpillantottam Mirát aki mögülem vetődött Louisra, legörbült a szám. Szóval neki intett, és rá mosolygott, nem rám...
Hogy lehetek ilyen, hogy még a lányára is féltékeny vagyok? Igaz hogy nem teljesen vér szerint az apja, de a rokona...és tudom milyen jó a kapcsolatuk de...akkor is. Én nem ölelgethetem meg így, nekem nem ad nyilvánosan puszit, és nem mosolyog ilyen lelkesen. Hogy is lehetne másképp? Hiszen ő Mira apucija...nem az enyém...
- Hé Harry, nem jössz? - mosolygott rám a legjobb barátnőm.
- Persze - motyogtam, majd táskám pántját megmarkolva követtem őket. Louis nem foglalkozott velem, csak Mirával. Rettentő féltékeny vagyok, na meg dühös is magamra, hogy ilyeneken problémázok.
Louis írt egy üzenetet anyunak, hogy haza viszi Mirát, meg elugrik Ashleyért. Ő is egy közeli suliba jár.
Vajon Ash megértené hogy mit érzek Louis iránt?
Mira ült előre, én pedig hátul összehúztam magam. Reggel még ebben a kocsiban csókolóztunk...most pedig le se szar. Talán túl dramatizálom?...
Ashley megölelgetett, és mondta hogy már hiányzom neki. Anyuval is beszéltem kicsit, meg Mirával is tudtunk még. Igazából én nem mondtam semmit, csak hallgattam, hogy elvileg tetszik neki valaki. A lelkemre kötötte, hogy nem mondhatom el Louisnak.
❤❤❤
Remélem hogy tetszett a rész! Mik lesznek itt? 😉😏
Köszönöm, hogy még mindig itt vagytok!
Azt szeretném még mondani, hogy sajnos elkezdődött az év, és előttem egy nagyon nehéz év áll. Mivel az írás az elsőszámú hobbim, és nagyon szeretem ezt a kis közösséget itt, semmiképpen sem hagyom abba. A blogjaimon a részek lesznek lassan frissítve, és nem tudok rendszert sem mondani. Sajnos ez most így alakult. De nagyon igyekezni fogok mindig, hogy tudjak részeket hozni. ❤❤
Ez mindegyik blogomra igaz. 👆
Minden olvasómnak pedig, sok sikert az évhez, és tartsatok ki! ❤
Remélem a részekkel néha fel tudlak titeket dobni! ❤😊
Köszönöm hogy itt vagytok, és annak a 101 embernek is nagyon szépen köszönöm, akik bekövettek!
❤❤❤
(2017.09.04.)