Daddy's little Sunshine /L.S/ [Befejezett]

- 6 -

Louis

Szemeim nehezen nyíltak ki, álmom folyamatosan visszarántott. Láttam magam előtt azt az árvaházban dolgozó utálatos szőke nőt, aki mindig kontyban viselte a haját. Láttam ahogy közelebb jön, és közli, a nővérem meghalt. A fájdalom élesen hasított a szívembe, és Fiona arca ugrott be.

Zihálva pattantam föl, nem ez az első alkalom, hogy erről álmodok. Izzadt tincsimet eltúrtam arcomból, és nagy levegőket véve realizáltam, hogy a saját ágyamban vagyok, nincs gond. Beugrott az éjszaka, ahogy Harryke átjött hozzám mert rosszat álmodott. Azonban most nem volt mellettem, csak BooBear utalt rá, hogy itt bizony Hazz aludt. Kezembe vettem a plüsst, és megszagolgattam. Jellegzetes Harry illat, amitől megveszek. Na de hol van Harry?
A macit leraktam, és még mindig izzadtan keltem ki. A mosdóba mentem először, majd Mira szobájába, de sehol nem volt.
A hideg is kirázott hirtelen, hiszen megijedtem. Így siettem le a lépcsőn. Ami viszont az előszobában várt enyhén szólva megdöbbentett.

Halkan ment valami zene, amire Harry dúdolgatott. Előtte a vasaló deszka, kezében a vasaló, és az én gyűrött ruháimat vasalgatta. Csupán egy fehér pólót viselt, és egy alsógatyát.  Kerek popsiját balra jobbra billegette a zene ritmusára. Annyira belemerült ebbe, hogy észre sem vett. Lemerevedve néztem, nehogy észre vegyen, és akkor vége legyen ennek a kis jelenetnek. Csoda hogy a nyálam nem csordult ki. Akkor azonban felkapta a fejét, és még ugrott is egy picit.
- Jajj, Louis nagyon megijesztettél - hadarta, és lerakta kezéből a vasalót, amit aztán ki is húzott, hisz már egy lavórnyi ruha, még alsóneműk is ki voltak vasalva.
- Csak izé...tudod...tudod mondtad, hogy ma mész, izé...szóval mész dolgozni, és én kivasalgattam neked, hogy legyen majd ruhád.
Szemeit félve szegezte nekem, lábacskáit megroggyantotta.
Hogy a picsába tud ilyen rohadt édes lenni, ennyire kívánatos? Miért néz ki úgy, mint egy elsőosztályú kurva? Annyira tökéletes! Azok az ajkak csodákra lennének képesek...
Mikor észbe kaptam kis elkalandozásomból, közelebb mentem hozzá, és derekára helyezve a kezem, ezt mondtam.
- Bébike. Mióta vagy te fönt? De hisz nem kellett volna kivasalnod, ez nem a te feladatod - mondtam neki kedvesen, és sima arcán végig húztam ujjamat. Elpirulva dörgölte ujjaimhoz pofiját.
- Én csak...hamar keltem, nem tudom. Aztán gondoltam örülni fogsz neki...meg a reggelinek.
- Harreh - ámultam el teljesen, és megfogtam kezeit.
- Nagyon köszönöm! Nagyon jó fiú vagy, jó kisfiú.
- Annyira már nem kicsi, tizenhat vagyok.
- Hozzám képest kicsi - néztem elbűvölő zöld szemeit, és kuncogtam.
- Tényleg köszönöm! - azzal odahajoltam hozzá, és homlokára adtam puszit, majd nem bírtam megállni, pofijára is kapott kettőt. 
- Te jól vagy Lou? - mentünk át a konyhába, ahol Harry által készített palacsinta volt. Én egy kibaszott rántottát nem tudok rendesen megcsinálni.
- Csak mert este kicsit sokszor ziháltál, de már aludtál.
- Biztosan csak rossz álom volt - motyogtam. Igaz is, nem egyszer volt már ez. Tudom, hogy szoktak lenni rémálmaim. Utálok is elaludni ezek miatt. Az álmok ellen nem tehetünk semmit. Azok ha jönnek, már ott vannak, és nem nyomhatsz pillanat álljt, nem ikszelheted ki az álmot.