Irodában...
-Na összejött az alku? -ült fel az asztalra Cortez.
-Vidd le a segged az asztalomról, hányszor mondjam még? -sóhajtottam.
-Jójó milyen bunkó lett valaki -mondta szarkazmussal.
-Valószínűleg nem sikrült.
-De az fasza megállapodás lett volna. -lépett be Jason a haját megigazítva.
2 év alatt még mindig nem sikerült ki nőnie neki. Tipikus..
-Na előjöttek a hormonzavarok? -nevetve kérdezte Cortez.
-Te meg..
-Láttam ám. -célozgatott.
-Remélem többet nem látom.. -mondtam az asztalt nézve elvörösödve..
-Itt volt?? -akadt ki Jason.
-Igen neked is jó reggelt Jason. Már 5 perce róla beszélünk. -fogtam a fejem.
-Mit akart? -kérdezte kérdően Emmet.
-Szeretőnek? -vágta rá Cortez.
-Mi??
-Alkut?
-Megfenyegetett? -kérdezgetett tovább Cortez. Egymás után ilyen barom kérdésekkel bombázott.
-Nem nem és nem!
-Akkor? -kérdezte Jason.
-Újra testőr akart lenni.
-De kilépett. -mondta Cortez.
-Nem egészen. De többet ne hozzátok fel ezt a témát a jenlétemben.
-Uuu az Angelánk még mindig szereti őt.. milyen romcii -mondta lányos hangon Cortez.
-Befejezted? -néztem rá unottan.
-Csak azért mert az elmúlt 2 évben kedvesebb lettem. -ugrott le az asztalról Cortez.
-Tessék? -csörgött a telefonom.
-Mark vagyok. Akkor áll az alku?
-Ki az ? -kérdezte Cortez.
Felcsillant a szemem és le pisszegtem a többieket.
-Igen áll. De a gyémántokat előre kérem. -vágtam rá.
A fiúk közben reménykedő tekintetet szegeztek felém.
-Rendben.. -mondta pár mp néma csönd után.
-Hol találkozzunk a gyémántok végett?
-Holnap 23:00 szokásos helyen. -azzal letette.
-Na? -kíváncsiskodott Jason.
-Srácok! Meg van! Holnap este 11 óra. Jason ketten megyünk.
-Én miért nem mehetek? -adta ki ("kamu") szomorúan Cortez.
-Neked Emmettel más feladatod lesz. -ezzel a lendülettel el is köszöntem a fiúktól hogy indulhassak az apámhoz a hírt be jelenteni neki.
-Nincs késő ehhez? -kérdezte Emmet.
-Dehogy. Gyorsan megjárom. -intettem a kezemmel.
Elég hűvös van kint... Lehet nem ártott volna egy dzseki. Na mindegy..
-Hé! -szólalt fel a hátam mögül egy idegen bandavezető férfi hangja.
Meglepődötten hátra néztem és kerestem a fegyverem a biztonság kedvéért.
Persze hogy nem hoztam el..
-Te vagy David barátnője ? -kérdezte egy számomra ismeretlen alak.
-Barátnő? Mi..?
-Nem kell tagadni. Már tudjuk. "Fekete farkas" lánya.. -hangsúlyozta ki.
-Kik vagytok?-lehetőleg határozottan próbáltam szólni.
-David hívat téged, ha nem akarod hogy erőszakkal elvigyünk gyere velünk.
Ekkora pechem se lehet.. 5 ellen nem állhatok ki.
-Gyere! -ordított rám az elől álló.
Te jó ég mit csinálok??!
A kocsiba egyenesen belöktek, és a lehető leggyorsabban elhajtottak.
Egy nagy épület elé értünk.Megpróbáltam ellenállni, hát persze hogy nem jött össze..
-David! Itt van. -löktek be az irodába (?)
Azt hittem rosszul látok... Teljesen lesokkolódtam még a (testi) fájdalmaimat sem éreztem.
-Ha nem jövök magam szántamból akkor elrabolsz? Nevetséges..
-.. Lépj ki a főnökségből.. komolyan mondom.
-Nem fogok. Nem érted?
-Megörülök hogy nem tudtad ki nőni 2 év alatt ezt a tipikus hisztijeidet?
-Hiszti...? Folyton csak ezeket mondod..
-Megakarlak védeni, ne akard hogy erőszakkal kényszerítselek..
-Erőszak? Miért? Mit csinálsz? Megfogsz egy fegyvert és le lősz?
-Mi történt az arcoddal? -fogta meg az àllamat fürkésző nézésekkel.
-Megmondtam ha egy újjal is hozzá nyúltok... -lepett oda az "egyik emberéhez" és ököllel bele ütött az arcába. Aztán szomorú (?) pillantàsokat vetett felém.
Elkezdett lépéseket tenni.. Szilárdan álltam egy helyben. Megcsókolt. Nem hezitált. Szenvedélyesen falta az ajkaimat.
-Csak most az egyszer.. gondolkozz komolyabban. Add át a vezetést másnak.
-Azt hiszed mert megcsókolsz rögtön átadom valakinek a vezetést? Ki kell hogy ábrándítsalak. -már vettem az ajtó felé az irányt.
-Tudom kinek az embere volt aki megölte az anyád.
A mondat hallatára ledermedtem.
-Ugyanaz aki most téged is meg akar ölni. Érted már? -üvöltött David.
-Soha többet ne találkozzunk. -néztem vissza az ajtóban állva könnyeimmel. És ezt most tényleg komolyan mondtam. -nyögtem ki