Több mint testőr (A maffia nem egyszerű "dolog".)

16.rész: Csapdában

Telt az idő.. a napok a hónapokat követték. A hónapok az éveket. Még mindig fáj hogy nem vagy velem. Azt hiszed elfelejtettelek? 

Már eltelt 2 év. 2 éve nélküled. Egy árva szót sem hallottam felőled.

Szíveket karcolgattam egy körzővel az asztalba miközben az egyik kezemmel támasztottam a fejem.
Az apám vissza vonult. Jelenleg én vettem át a vezetést. A 2 év alatt sokat tanultam.. de még mindig darabokban van a szívem.

-Hé Angelaaa! -jött be Cortez, Emmet és Jason kíséretében. Cortez felpattant az asztalra.
-Told le a seggedet az asztalomról. -mondtam komoly fejjel, de elröhögtem magam.
-Ezt a komolysàgot még gyakorolni kell. -kacsintott Jason a tükör előtt àllva.
-Neked meg nem ártana egy ego elvonàsi kúra. -mondtam.
Emmet csendben nevetett magában.
-Boldog születésnapot! -mondtàk egyszerre.
-Köszönöm skacok. -mosolyogtam.
-Menjünk el valahovà. -mondta Emmet.
-Nem lehet még van egy megoldatlan ügyünk.
-Ne légy már ennyire kötelesség teljes. -mondta Jason.
-Ràér. -hesegetett a kezével Cortez.
-Hogy lehettek ilyen lustàk? -àlltam fel az asztaltól.
-Igaza van Angelanak. -mondta Emmet.
-Túl hivatalosak vagytok.. -húzta a szàjàt Cortez.

Lehet hogy nagy fájdalom van a lelkem mélyén, de tudom hogy ők azok akik nem fognak elhagyni.

- Cortez, Jason.
-Igen főnök? -mondta gúnyosan mosolyogva Jason.
-Szedjétek össze a többi tagot. A gyémántokért megyünk. Emmet te vagy a legprofibb lövész gyere velem. 10 perc múlva az autóknàl talàlkozunk.

-Jól gondolom hogy ezek azok a gyémántok? -kérdezte Emmet.
-Igen azok amiket apàm akart megszerezni 2 éve.
-Biztos ezt akarod?
-Azok a legértékesebb gyémántok nem hagyhatjuk ki ezt a lehetőséget most.
-Milyen előnyünk van?
-Nincsennek a gyémánt körül rendőrök, biztonsági őrök és egyebek.
-De védő rendszer bőven van.
-Tudod hogy ez nem akadály számunkra. -kacsintottam.

Jason és Cortez sikeresen össze szedte az embereket. Mi is a sötétített ablakú terepjàrokhoz siettünk.
-Vezetsz? -kérdezte Emmet.
-Vezess nyugodtan.

Beültem az anyós ülésre és az ablakon kezdtem kibàmulni miközben vissza jöttek az emlékeim még az első bevetésemről.

Vissza emlékezés: 2017.07.07
-Angele! Cortez-t meglötték és a többi emberünk is súlyosan megsérültek! -(kiàltott Jason.)

Nem tudom miért jöttek elő ezek a borzalmas emlékek sorjàba akár csak az életem lepergett előttem tisztàra olyan volt. Attól a pillanattól kezdve mikor vissza rohantam Cortezért és David.. jött hogy elhúzzon onnan. Olyan kis ügyetlen voltam, alig volt önvédelmi tapasztalatom.

-Nemsokára megérkezünk. -szakította félbe a gondolataimat Emmet.
Bólintottam.
-Ez lesz az? -néztem elképedt szemekkel.
Ahogy az épületre néztünk elég meglepő volt mivel egy eldugott helyen volt és az épület nagysága nem volt nagy egy kis bolt méreténél és ez a terület, tele lézer biztonsági rendszerrel. Lassan kiszálltunk a kocsiból a fiúk élőkaptàk a fegyverüket.
-Jason tiéd a biztonsági kamera kiiktatàsa Georgel.
Cortez te irànyítsd a többieket és vegyétek körbe az épületet. Emmet te gyere velem segíts kiiktatni az első biztonsági rendszert. -adtam ki a parancsokat.

Az ajtón belül egy páncél ajtó volt.
-Meg bírod oldani? -kérdeztem Emmetet.
-Meg.
Egy kis idő elteltével..

-Ennél még a pénz mosás is könnyebb. -razta a fejét Emmet.
-Tudok segíteni ?
-Csak résnyire bírom kinyitni, pont àtférsz. De nem tudok utánad menni. Meg leszel a lézerekkel?
-Persze. Szép munka. -mosolyogtam.

(...)

Ahogy kinyílt az ajtó résnyire, kissé behúztam a hasam és àtpréseltem magam rajta.

-Ez lehetetlen. -képedtem el.
Vörös lézerek össze vissza ha hozzà érek beindul a riasztó, csak egy esélyem van. Elhatározottan neki lendültem. Előbb hasalva aztán lépkedve, hajulva jutottam el. Ahogy sikeresen àtértem Cortez értésített.

-Baszki mások is vannak itt. De nem rendőrök.
-Mi? Kik azok?
-Tuti a Nagy főnök emberei.
-Semmiképp se tüzeljetek, gyors megszerzem a gyémántokat és eltűnünk.

-Gyémantok? -szólt közbe egy maszkos srác aki már a gyémàntokat akarta megkaparintani.

 ... Ijedtemben kiesett az adóvevő a kezemből. Ő is meglepődött.

-Azok az enyémeim. -mutattam a gyémántokra.

Lassú léptekkel jött felém hirtelen oldalba rúgtam volna de megfogta a lábam és elengedte. Miért nem támad vissza? Még mindig közeledett felém...

-David haladj már! -szólt a távolból egy ismeretlen hang.