Másnap...
A kávémat szürcsölgetve a házunk ajtaján kopogást észleltem.
-Megmondtam már hogy nem kérek semmit. -ráztam a fejem.
Tovább kopogott valaki.
-Istenem.. -dühösen nyitottam ki az ajtót.
Ahogy megláttam Davidet már csuktam volna be az ajtót de a lábával megtartotta és benyomta az ajtót,maga után becsapta.
-Takarodj innen!
-Halgass meg. Veszélyben vagy.
-Én mindig veszélyben vagyok. -mondtam felhúzott szemöldökkel.
-Komolyan mondom. Az apám leakarja állítani a főnököt aki te vagy.
-És? Nagyon sokan megakarnak ölni. Nem nagy probléma.
-Nem hiszem el még mindig kislány vagy ehhez az egészhez! Csak apád tudja mivel állsz szembe..
-Van más mondanivalód? Ha nincs. Ott az ajtó. -mutattam az ajtó felé.
(...)
-Ne gyere közelebb. -neki nyomott a falnak, a testünk összesimult.
-Meg kell hogy védjelek. -nézett mélyen a szememben.
-Hagyj már! -próbáltam ellökni de meg sem mozdult.
-Had legyek újra a testőröd.
-Nem.
-Nem értél még meg ehhez nem érted? -megfogta a csuklómat és falhoz szegezte a fejem fölé, mélyen a szemembe nézve.
-Itt hagytál..már nem vagyok az mint 2 évvel ezelőtt.
-Meg kellett tennem hogy megvédhesselek! -jobban szorított a csuklómat a falhoz.
-Azt hiszed nekem nem fájt? -kiabált..
-Nem bírom tovább elnézni a képed. -csikorgattam a fogaim, az arcunk közt már csak pár centi volt.
Kibújtam a karjai közül és megfogtam a fehér inge ujját. Egyenesen az ajtó felé vezettem.
-Most meg mit bàmulsz?
-Semmit se változtál, ugyanolyan éretlen lázadó lány vagy mint 2 éve. -mondta David.
Kapu csengetésre lettünk figyelmesek.
Felemeltem a tekintetemet és jobban ki taszigáltam az ajtón Davidet.
-Vàrsz valakit?
-Oh.. csak egy üzlet társat. Nagyon jóképű... -tettem hozzá bosszúból.
Szúrós pillantásokkal ajándékozott meg.
-David most már ideje menned.
Lökdöstem ki az ajtón. De lefogta a kezem.
-Hello Mark. -intettem a barna hajú kék szemű srác felé.
-Hello. Baj van? -célzott arra hogy David és én miért vagyunk majdnem ölelkezős pózba.
-Baratod? -kérdezte Mark.
-Nem. Csak egy egyszerű testőr volt. -hangsúlyoztam ki.
Ebben a pillanatban elengedett David és szúrós szemmel figyelte a tárgyalásunkat.
-Elvállalod a pénz mosást akkor ? -kérdezte Mark.
-A gyémántokért cserébe. -mondtam határozottan.
-Okos lány vagy. Most már értem miért te vetted át a vezetést...
Elkezdett közelíteni..
-Az üzlet társak azok egyszerű üzlet társak. -szegezte David, Mark felé a fegyverét. Ennek hatására arrébb is húzódott.
-David tedd le a fegyvert. -mondtam
-Szerintem hagyjuk az alkut egy időre. -szólt Mark.
-Mi ?! Miért?
-Az alkalmazottad rám szegezte a fegyverét. Ez így nem fog menni. -állt fel a székről.
-Már nem az alkalmazottam.
-Majd még felhívom. -azzal a lendülettel ki is ment az ajtón.
Felálltam és megigazítottam a ruhámat, Davidra figyeltem és vártam míg leesik neki a "nézésem" jelentése.
Persze hogy nem esett le neki.. nem tudtam tovább nézni 2 évvel ezelőtt is irtó helyes volt de most meg még annál is jobban..
-Elcseszted az üzletem...
-Másnak kellett volna átvennie apád helyét. Nem holmi kislánynak.
Miért érzem úgy hogy csak féltékenységből mondja ezt?
-Elindulsz még ma? -förmedtem rá.
-Nem veszed észre hogy megbolondulok tőled?! -oda lökött a falnak mondjuk így is csak 1 méterre álltam a faltól.
-Már nem szeretlek..
-Most ezt mondd úgy hogy a szemembe nézel.
-Én még igen. -súgta a fülembe, azzal a lendülettel el is távolodott.
A hideg és egyszerre a meleg érzés futkosott végig a hátamon ahogy a leheletét éreztem.
-De még mindig éretlen vagy a vezetéshez, remélem felfogod. -mondta és felpattant a motorjára. Elhajtott.
Nagyon felkavarta az érzéseimet... úgy érzem mindjárt itt kapok szívrohamot olyan hevesen ver a szívem..