*Jungkook szemszöge*
"Nem, ez nem az a pillanat."-súgta a tudatalattim. Ez nem megfelelő helyszín ahhoz, hogy mindent elmondjak anyának. És talán még nem vagyok készen rá.
Elrántottam a fejemet anya kezéből, így újra nézegethettem a cipőmet.
-Jimin jó barátom.-mondtam alig hallhatóan.
-Jó barátod.-ismételte meg a szavaimat anya.
Ezután percekig hallgattunk. Nyomott és feszült hangulat uralkodott köztünk. Lehet, hogy anya sejt valamit? Á, az lehetetlen. Azt már rég megmondta volna. Remélem.
-Menjünk vissza a faházhoz!-mondta anya kedvtelenül.
Válasz nélkül kezembe vettem az evezőket, és visszahajtottam a partra. Jimin és apa még nem voltak ott, hiszen még nem telt le a megbeszélt egy óra.
Életem leghosszabb egy órája volt az, amit a parton töltöttem anyával. Mindvégig csendben voltunk, és csak bámultunk ki a fejünkből. Olyan érzésem volt, mintha haragudott volna rám. Aztán végre megláttuk apa és Jimin csónakját felénk közeledni. Jimin evezett.
-Ne úgy fogd azt az evezőt!-hallottuk apa erős hangját a távolból.-Már ötször megmutattam hogyan kell.
Mikor elérték a partot Jimin szinte kimenekült a csónakból, amíg apa csak szép lassan kászálódott ki belőle.
-Ennyire rossz volt?-nevettem, miközben megfogtam Jimin kezét, aki egyenesen hozzám futott.
-Hát...nem. De azért nem mennék még egy kört vele.-nevetett ő is.
-Anya, csónakázunk egyet Jiminnel, jó?-mondtam.
-Menjetek csak.-válaszolta anya.-Egy óra múlva itt találkozunk.
Bólintottam, aztán beültünk Jiminnel az egyik csónakba.
-Én evezek!-jelentette ki.
-Inkább majd én. Ahogy az előbb hallottam, nem igazán tudsz evezni, kicsim.-kuncogtam.
-Csak apukád szerint nem.
-Akkor sem kockáztatok.-mondtam kis vigyort villantva, majd megragadtam az evezőket.
Pár perc múlva már a vízen siklottunk. Megkerestem a parttól a legtávolabb eső pontot, és ott megálltunk, hogy anyáék még véletlenül se láthassanak meg minket.
Beleültem a csónak aljába, és hátradőltem. Kezeimet a tarkómon pihentettem. Jimin kecsesen közelebb mászott hozzám, és befeküdt a kezem alá. Cirógatni kezdtem dús hajkoronáját.
-Ha tehetném örökké így maradnék.-hunyta le Jimin a szemeit.
-Gyorsan elzsibbadna a lábad, kicsim.-mondtam, mire Jimin elnevette magát.
-Látod milyen vagy? Én próbálok romantikázni, te meg benyögsz egy ilyen baromságot.-nevetett még mindig.
-Jól van na. Igazad van. Jobb lenne, ha te nyögnél inkább.
-Jungkook!-förmedt rám, bár a hangján hallottam, hogy mosolygott.
-Ne haragudj, Mochi! Én is egyre nehezebben bírom nélküled.
-Sebaj! Estére ígértél nekem valamit.-mondta csábos mosollyal, majd ráült a csípőmre.
Kezeim levándoroltak a hátára, és egy határozott mozdulattal magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. Mikor elváltunk egymástól, így szóltam:
-Habár...-néztem oldalra.
-Habár?
-Lehet, hogy nem kéne lefeküdnünk este.
-Miért nem?
-Mert szerintem anya gyanakszik. Mikor ketten csónakáztunk azt mondta, hogy látja, hogy boldog vagyok amikor veled vagyok, és végig olyan gyanakvóan beszélt. Mintha valamit kiakart volna belőlem szedni.
-Akkor ezért akart kettesben lenni veled.
-Igen, elképzelhető. Szerintem ne adjuk meg neki az esélyt, hogy lebuktasson minket.
-Úgyis meg kell egyszer tudnia. Hiszen ezért jöttünk.
-Tudom. De még nem állok rá készen, hogy mindent elmondjak neki. És amúgy sem úgy szeretném a tudtára adni, hogy rajtakap minket az ágyban. Esetleg meghall minket.
-Jó. Jó. Igazad van. Amíg a szüleidnél vagyunk, visszafogjuk magunkat. De nagyon nehéz amikor ilyen szexi vagy.
-Szerinted nekem könnyű egy ilyen kerek és feszes seggű Mochinak ellenállni?-mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
Miután elengedtük egymást Jimin újra bebújt a kezem alá, és együtt bámultuk az eget. Kezdett sötétedni. A levegő lehűlt, és egy-két csillag is megjelent az égen.
-Hideg van.-mondta Jimin, majd még szorosabban hozzám bújt, és apró kezeit bedugta a pulcsim alá.
-Menjünk vissza a partra!-mondtam.
-Neee! Maradjunk még pár percet! Légysziii!-kérlelt.
-Na jó, de csak tényleg pár percet. Nem akarom, hogy megfázz. És amúgy is, mindjárt lejár az egy óra.
-Az utolsó másodpercig kihasználjuk azt az egy órát.-mondta, mire halványan elmosolyodtam.
Imádom, hogy minden percét velem akarja tölteni. És imádom, hogy szeret velem lenni.
Még feküdtünk néhány percig a csónakban egymást melengetve aztán elindultunk a faház felé. Jimin nagy örömére, ő evezett.
Anya és apa már vártak ránk. Kiszálltunk a csónakból, a négy férfi visszarakta a csónakokat és az evezőket a helyére, aztán hazaindultunk.
A városban nyoma sem volt a délutáni nyüzsgésnek. Olyan volt, mintha megállt volna az élet. Ez egyedül a főútról nem volt elmondható. Ott még mindig sok jármű elhaladt, igaz a délutáni dugót meg sem közelítette.
Viszonylag gyorsan hazaértünk, aztán anya vacsorát készített amit közösen elfogyasztottunk. Ezt követően apa és anya elmentek aludni. Én és Jimin azonban még maradtunk a nappaliban TV-t nézni.
A kanapén ülve a vállára hajtottam a fejemet, és úgy néztem a műsort. Igaz, nem nagyon tudtam a TV-re koncentrálni, mert Jimin messziről érezhető illata elvonta a figyelmemet. Orromat a nyakába fúrtam, és magamba szívtam bőrének üde illatát. Megborzongott a hideg levegő érzésére. Nem tudtam neki ellenállni. Még közelebbről akartam érezni, hiába tudtam, hogy nem lenne szabad. Ajkaimat nyakára tapasztottam, és lágyan csókolni kezdtem rajta a bőrt. Szavak nélkül is tudta, hogy mit kell tennie. Fejét úgy fordította, hogy tökéletesen hozzáférjek a nyakához. Lehunyta a szemeit, ajkai elváltak egymástól. Belemarkoltam a hajába és közben az ölébe ültem, de egy percre sem hagytam abba nyaka kényeztetését. Éreztem, hogy mindkettőnk szívverése felgyorsult.
-Kookh.-nyögte a nevemet, miközben a pulcsimat markolászta, hogy levezesse a feszültséget, ami egyre csak gyűlt.
Fejét hátrahajtotta, így nyaka teljesen feltárult előttem. Megcsókoltam a torkát, majd két kezembe vettem az arcát, és egy határozott mozdulattal magamhoz rántottam, hogy birtokba vehessem az ajkait.
Mintha bomba robbant volna köztünk, olyan sebességgel váltunk el egymástól, amikor valaki a szobában megköszörülte a torkát. Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. Lefehéredtem amikor megláttam anyát.
Lebuktunk. Most mindennek vége! Mintha megállt volna az idő. Nem tudtam, hogy mi lesz ezután. Elvesztem. Az agyam leblokkolt, és szinte hallottam a szívem kalapálását. Még szerencse, hogy egyáltalán dobogott. Hang nem jött ki a torkomon, és nem tudtam mozdulni sem.
-Jimin, magunkra hagynál Jungkook-kal?-kérdezte anya.
Ezzel a mondattal visszarántott a Földre. De valahogy nem hallottam idegesnek a hangját, sőt inkább nyugodt volt. Jimin lehajtotta a fejét, és szó nélkül felsietett a lépcsőn. Anya leült mellém a kanapéra. Percekig csak bámultunk egymás szemébe. Éreztem, hogy a látásomat könnyek ködösítik el. Nem bírtam tovább visszatartani a sírást. Patakokban kezdtek el folyni a könnyeim. Legnagyobb meglepetésemre éreztem, hogy két kar fonódik körém. Szorosan belebújtam anya ölelésébe, és csendesen sírtam. A gyógyító anyai ölelés...de rég éreztem már. Amikor könnyeim elálltak, anya újra a szemembe nézett.
-Miért nem mondtad el?-kérdezte lágy hangon.
Vettem egy mély levegőt és válaszoltam.
-Féltem, hogy meggyűlölsz és elítélsz majd.-mondtam, miközben az összekulcsolt kezeimet bámultam.
-Hogy gondolhatsz ilyet, Jungkook? Soha semmiért nem tudnálak gyűlölni téged. Te a fiam vagy és történjen bármi, én akkor is szeretni foglak. Nekem bármit elmondhatsz. Érted?
-Igen. Mostmár tudom. Sajnálom anya, hogy azt hazudtam, hogy barátnőm van.
-Nem haragszom, drágám.-simította meg az arcomat.-Szereted Jimin-t?
-Igen, anya. Mindennél jobban.-mondtam magabiztosan.-Még soha nem éreztem hasonlót.
-Igen, kicsim. Ez látszik rajtad.
-Ennyire nyilvánvaló?-harapdáltam az ajkaimat.
-Igen. Fülig szerelmes vagy. És örülök, hogy boldognak látlak. De...meg kell valamit kérdeznem.-mondta, mire bólintottam.-Mindig is a fiúkhoz vonzódtál, kisfiam?
-Nem, anya. Soha nem érdekeltek úgy a fiúk. Jimin-nel csak úgy egymásba szerettünk. Ha Jimin lány lenne, ha kecske lenne, akkor is szeretném.-mondtam, mire elnevettük magunkat.
-Jól van, süti. Már egy ideje sejtettem egyébként. Próbáltalak rávenni, hogy mondd el, de nem igazán sikerült.
-El akartam mondani, csak kerestem a megfelelő pillanatot. De ez így alakult.-pirultam el.
-Igen, elég rendesen lebuktatok.-hahotázott.
-Anya!-vörösödtem el teljesen.
-Jól van na. Édesek voltatok. Apádnak mikor akarod elmondani?
-Nem tudom. Szerinted mikor kéne?
-Minél előbb. Mondjuk, holnap reggel.
-Oh. Az nem gyors egy kicsit?
-Ne húzd ezt tovább! Nincs értelme.
-Rendben, akkor holnap beszélek vele.
-Helyes. Na, menj és feküdjetek le Jimin-nel...mármint aludni.-nevetett.
-Anya!
-Jól van na.-mondta, majd felment.
Összeszedtem magam egy kicsit, és én is felmentem. Anya egy angyal. Olyan jó érzés, hogy támogat minket. A régi szobám felé vettem az irányt. Amikor benyitottam, Jimin éppen az ágyam szélén ült és idegesen rázta a lábát.
-Na, mi volt? Nagyon kiakadt?-hadarta el a kérdéseit.
-Nem, kicsim. Épp ellenkezőleg. Nagyon jól fogadta. Talán még örült is nekünk. Habár, egy ideje már sejtette, hogy együtt vagyunk.
-Komolyan? Ez remek!-örvendezett.-Úgy örülök, bébi. Végig feleslegesen aggódtunk.-mondta, majd a nyakam köré fonta a kezeit.
-Tudod, még apának el kell mondanunk és szerintem ő sokkal rosszabbul fog reagálni, ha megtudja, mint anya.
-Nem biztos. Anyukádra is ezt hittük.
-Lehet, hogy igazad van. De most ne beszéljünk erről! Elkezdtünk valamit a nappaliban.-mondtam csábító hangon.
-Én már nem emlékszem, hogy hol tartottunk.-kérette magát.
-Segítek.-mormoltam, majd hevesen megcsókoltam.
Belemarkoltam kívánatos fenekébe, ezzel ösztönözve őt arra, hogy a lábait a derekam köré fonja. Kezeivel nyakamba kapaszkodott. Fenekénél fogva tartottam, miközben csókunk egyre durvább lett. Jimin harapdálta, nyalta és szívta ajkaimat. A hátát nekitoltam a falnak, így már nem kellett a fenekénél tartanom őt. Kezeim szabaddá váltak, de nem sokáig tétlenkedtek. Elkezdtem lehámozni Jiminről a ruháját. Kibújtattam az alvópólójából, majd le akartam húzni a nadrágját is. Csakhogy, ez nem ment olyan könnyen, hiszen a lábai a derekam köré voltak kulcsolva. Ezért megfogtam a fenekét, felemeltem és az ágyra dobtam. Levettem a nadrágját, aztán fölé másztam és ráültem a hasára. Én is megszabadultam a ruháimtól, testemet egyetlen alsónadrág takarta, ahogyan Jiminét is.
-Ó, Jungkookie.-mondta Jimin kéjesen, majd felült hozzám.
Így az ölébe csúsztam és merevedéseink összeértek. Hah...micsoda érzés volt. Olyan régen éreztem már ezt. Végignyalta a felsőtestemet. Nyelve nedves érintésére megborzongtam és hatalmasat nyögtem.
-Még...Jimin...még.-könyörögtem.
Erre felemelkedett és gyengéden elfektetett az ágyon, majd fölém mászott. Én teljesen elhagytam magam. Most ő irányított. Lehúzta az alsómat és ráfogott a férfiasságomra. Eltátottam a számat, ahogy megéreztem az ujjait. Megpuszilta a hegyét, mire én csak egyre türelmetlenebbé váltam.
-Jiminh...-néztem a szemeibe.
Értette, hogy mit akarok. Először lassan kezdte el mozgatni a kezét. Már ettől úgy éreztem, azonnal elélvezek, de azt akartam, hogy gyorsítson.
-Kicsimh...neh...tedd ezt velemh!-préseltem ki magamból értelmes szavakat.
Jimin elmosolyodott és gyorsított végre a tempón. Amilyen ritmusban dolgozott rajtam, úgy nyögtem és sóhajtoztam. Hamarosan éreztem, hogy közel a cél. Így is lett. Lélegzetem egy pillanatra megállt és éreztem, hogy szabadon engedem a nedvemet. Pihentem egy keveset, majd kezelésbe vettem Jimint, aki már nagyon nehezen fért el a boxerében. Lehúztam róla, és kertelés nélkül a számba vettem.
Jimin meglepődött egy kicsit a gyors tempón, ezért sikkantott egyet. Mozgatni kezdtem az ajkaimat, és nyelvemet sem hagytam pihenni. Ő csak nyögdécselt, és lihegett, mintha lefutotta volna a maratont. Ujjai tincseim közé siklottak. Belemarkolt a hajamba, és mozgatni kezdte a fejemet, mert még gyorsabb tempót szeretett volna.
-Ez az, bébi. Nincs sok hátra.-mondta, majd amint kimondta ezt, megéreztem a nedvét a számban.
Nagyot nyüszített miközben elélvezett, háta megfeszült, és hörögve kifújta a levegőt. Kiengedtem a számból, lenyeltem a tekintélyes mennyiséget, majd a szemébe néztem.
-Nagyon szeretlek, Park Jimin.-mondtam.
-Én is téged. De mostmár tényleg aludnunk kéne.-mosolyodott el fáradtan, majd ráfeküdt a párnámra, és magára húzta a takarót.
Én bebújtam mellé és hátulról megöleltem. Jól magamba szívtam a hátának illatát, majd lehunytam a szemeimet. Hagytam, hogy elragadjon az álom.