-Most mit tegyek..? -hanyatt feküdtem az ágyon és dobáltam a párnát a plafonhoz. -David szótlanul bámult.
-Ez az egész rossz ötlet volt. -komorodott el David.
-Vàrj! -hirtelen felpattantam az àgyból amilyen gyorsan csak sikerült.
David kérdően nézett rám.
-Tudod... -odaléptem elé és ràtettem a kezem a vàllàra, farkas szemet nézve.
-Mondd.. -nézett kíváncsian.
-Segítened kell. -hatàrozottan mondtam.
-Nem mehetsz el. Parancsot kaptam.
Ahogy ezt kimondta mérgesen nézek rá és kicsit ellüktem bár még mindig szilárdan àllt. Leültem az ablak pàrkânyra és lógattam a làbaim.
Lenéztem az ablakból. Mivel csak az első emeleten vagyok és ha kiugrok semmi bajom nem lesz.. remélhetőleg..
Gyors felpattantam és már ugrani készültem de David időbe kapcsolt és a gyorsasága is.
-Normàlis vagy?! -derakamnàl fogva lehúzott gyorsan az ablak pàrkànyról.
-Ha te nem segítesz megoldom egyedül. De az lehet még brutàlisabb ötlet lesz. -vàgtam rá.
-Zsarolni is tudsz. -mosolygott David.
-Mit segítsek?
-Kiszökni.
-Azt nem tehetem -vàgta rá.
-Ölelj meg. -mondtam.
-Mi? -nézett furán.
Lassú léptekbe, àtkaroltam és egy gyors mozdulattal kiràntottam a fegyverét és rà szegeztem.
-Ettől most boldog vagy? -àllt velem szembe.
-Engedj ki. -próbàltam nézni fenyegetően, de minden lépésem fàjt a szívemnek.
-Ugyse mersz megsebesíteni. -mondta miközben megindult apró lépésekkel felém.
-Ne gyere közelebb. -még mindig szegeztem a fegyvert.
Màr csak egy lépés volt közöttünk és hirtelen megcsókolt... Én meg meglepődöttségeben lassan kiesett a fegyver a kezemből. Nem csókoltam vissza de a szívem hevesen dobbantott.
-Làtod kislànyoknak nem való fegyverhasználat. -dűhítő pillantàst vetett rám miközben felvette a fegyvert a földről.
-Mit képzelsz magadról ? Hogy csak így... -akadtam ki miközben az ajkaim elé kaptam a kezem.
-Valamit ki kellett talàlnom hogy eltereljem a figyelmed.
-Idióta ! -förmedtem rà.
-Ezért kell hogy megvédjelek. Valaki csak úgy hirtelen megcsókol és már hallott is vagy.
Nem.. ez teljesen más.. te voltál az oka amiért leblokkoltam. Te voltál az aki csak játszadozik az érzéseimmel..
-Köszönöm hogy megvédsz -vàgtam rá szarkazmussal és egyben bunkón.
Ekkor valaki berontott az ajtón aki mindent látott.
-Jason ? -ahogy kimondtam a nevét esett neki Davidnak.
-Ha még egyszer egy ujjal is hozzá érsz.-fenyegetőzött Jason.
Jason ökölbe lendítette már a kezét de David kikerülte az ütését és egy mozdulat által a földre terítette.
-Hogy a faszomba? -àllt fel miközben fogta a hàtàt.
-Jason jól vagy? -kérdeztem.
-Persze. -porolta le magát.
-Angela, .... Vigyázz vele. -fordult vissza és az ajtó felé vette az irányt.
-Ne csókolj meg úgy egy lányt ha nem is szereted. -morogtam rà.
-Ki mondta hogy nem szeretlek?
-Hm?? -kikerekedtek a szemeim.
-Csak vicceltem. -mosolyodott el.
Neki mentem "vállal" de ez nekem fájt, egyik kezemmel fogtam a vállamat míg leértem a lépcsőn. Azzal a lendülettel gyors beszálltam Cortez fekete terepjárójába és elhajtottam...