- Tudom hol vannak a gyémàntok, sràcok készüljetek akció lesz! -mondta izgatottan Cortez miközben szaladt le hozzànk a pincébe a címmel a kezébe.
-Hànyan megyünk? -kérdezte Emmet.
-Rajtunk kívül még 10-en. -mondta Cortez.
-Megfogjuk szerezni azokat a kicseszett gyémántokat. -mondta magabiztosan Jason.
-A probléma már csak az hogy nincs csali emberünk. -szomorodott el Cortez.
-Én leszek a csali emberetek. -àlltam fel a kanapéról - úgyis nőre van szükségetek nem igaz? -mosolyodtam el.
-Biztos vagy ebben? -kérdezte Emmet.
-Teljem kizàrom.-mondta aggódva Jason.
-De itt van velem Dávid -karoltam bele és egy hamis mosolyt erőltetettem magamra.
-Szörnyű ez a mosoly, mint aki haldoklik. -nevette el magát Cortez.
-Igen.. én is szeretlek. -mondtam miközben sóhajtottam.
-Hé megcsalsz? -kérdezte vigyorogva Jason.
-Vissza terelve a szót. A főnök elenged ? -kérdezte Emmet.
-Nem fog... De nem fogja megtudni -nézte csillogó szemmel.
-Na srácok! -megütöttem mind hàromnak a vàllàt.
-Rendben van. Holnap este indulunk -egyeztek bele.
Másnap este...
Egy roncsos hàzhoz értünk. Az autókkal és a motorral hàtrébb parkoltunk. Ahogy ránéztem erre a roncs halmazra még a hideg is kiràzott.
-Angela mivel te vagy a csali el kell terelned a két "őr" figyelmét. -utasított Emmet.
-David neked szigorúan csak Angelat kell kell fedezned és le se vedd róla a szemed! A többiek tudjàk dolgukat.
Azzal szétvàltunk.
-Hé fiúk. Azt hiszem túl sokat ittam és nagyon szédelgek.. -színészkedtem miközben ràtettem a vàllukra a kezem.
-Mit csinàljunk vele?
Azzal tetettem hogy elàjultam, a két sràc kétségbeesett, odapillantottam a többiekhez akik fegyverrel osontak be és mutogattàk mondván hogy "szép volt" viszont David aggódó tekintettel figyelt. Oda lopódzott a hàtuk mögé és a fegyverrel leütötte mindkettőt.
-Jól vagy?? -ràzott meg.
-Bu! -ijesztettem meg.
-Ha làtnàd a fejed! -nevettem el magam.
-Azt hiszed ez vicces? -ordított le.
-Nem tudod érteni a vicceimet. -sóhajtottam.
Jason intett hogy most fussak miközben ők fedezni fognak. Nagy levegőt vettem. Fegyver lövések ezerrel gördültek felém de egy fájdalmas kiàltàst hallottam a hátam mögül.
-Angele!! Cortez-t meglötték és a többi emberünk is súlyosan megsérültek! -kiàltott Jason.
Meglőtték? Mintha az idő megàllt volna körülöttem.. Ez miattam van, nem voltam elég gyors..
Megint elcsesztem..
-Cortez gyerünk! Maradj velem, ne merd lecsukni a szemed! -kiàltottam kétségbeesetten.
David elém àllt és folytonos lövésekkel fedezett minket.
-Tűnjetek innen! -kiàltott, a többiek elkezdtek futni.
-Nem nem hagylak itt. Megesküdtem többször nem fogok elfutni. -folytak a könnyeim miközben a szoknyámból kitéptem egy darabot és azzal próbáltam elâllítani a vérzést.
-Nem lesz semmi baj.. erre születtem-mosolygott Cortez miközben vért köhögött fel.
David a hátára kapott és elkezdett futni velem.
-Nem hagyom itt! Àllj meg !! -rugdostam kapàloztam Dávid hátán.
-Nem érted hogy anyàmat és így veszítettem el ?! Miattam fog meghalni. Nem engedem. -végül sikerült kiszabadulnom David "fogsàgàból".
-Maradj velem Cortez. Kérlek ne hagyj el. -szorítottam a kezét.
-Hogy vagytok képesek elhagyni a tàrsatokat, baràtotokat? Jason! Emmet! -éreztem hogy már alig kapok levegőt a síràstól.
-Aigoo.. -Jason vissza fordult és nekem dobta az egyik fegyverét miközben Daviddal felàllítottàk Cortez-t és húztàk.
-Aish.. ez fájt.. -egy golyó súrolta a karomat miközben fedeztem a többieket.
-Jól vagy?? -kérdezte kétségbeesetten David.
-Jól-mondtam határozottan.
Cortez-t óvatosan beraktuk a kocsiba és elhajtottunk. Beültem David háta mögé a motoron és szorosan átöleltem.