A csillagok zaklatottan bámultak rám, kifakítva a sötétséget a szobámból.
A hálószoba ajtaján egyszerre csak a halk kopogás nesze riasztott fel a csillagok megfigyeléséből.
March néni csendes szavai bele hasítottak a poros levegőbe.
- Juliet kisasszony, higgye el nem állt szándékomban megrémiszteni! - beszéde nyugtató volt, ám Juliet nem volt nyugodt. Egyáltalán.
Nem a néni zaklatta fel, hanem Taranta "hűvössége".
- Kérem, csak én ijedtem meg a semmitől! - mondtam, majd bíztatóan félmosolyra húztam a számat.
- Kedvesem, biztosan fáradt vagy!
Bólintottam.
- Ha nem gond, akkor én most megfürdöm.
- Hát persze... hogyne!
- Jó éjszakát March néni! - suttogtam majd visszafordultam az ablakhoz.
Az ajtó nyikorogva becsukodott. Elment.
Egy utolsó pillantásra, rávetettem a szemem az újonnan megjelent sápadt Holdra meg az izzó csillagokra, melyek most is, mintha minden mozdulatomat kábán figyelték volna...
Az ablakot kinyitva, kellemes levendula illat csapta meg az orromat, majd lassan sarkon fordultam és némán elvánszorogtam az ódivatú fürdőszoba fele, ahol hagytam, hogy a forró víz belepje testem minden porcikáját, elhomályosítva minden gondom.
✖️Egyetlen✖️ Szó ✖️
By littlewriteralien
Az egyetlen mód, hogy megtudj mindent az az, hogy Ott legyél. Pletykák, mesék, ők olyanok, mint a nyári zápor... More