Arra keltem, hogy a kedvenc Linkin Park számom megy, és finom illatok szűrődnek be a nyitott szoba ajtón, amit este jól emlékszem, bezártam.
- Jó reggelt apa! - pillantottam meg Mira hullámos hajzuhatagát.
- Öhm...neked is. Ez meg mi? - ásítottam egyet és lassan kikeltem az ágyból, követtem a konyhába, ahol rántotta és gofri várt.
- Hát ez? - csodálkoztam el végig nézve az asztalon.
- Gondoltam jól esne reggelről. -
Most komolyan elérzékenyülök? Nemár! Az nem komoly apákhoz méltó, főleg nem hozzám! Még jó, hogy Mira nem ismeri azt a fiúbaszós énemet. De Mira annyira édes, nem érdemli meg, hogy ilyen faszkalap apja legyen. Mégsem tudok le tenni róla. Komolyabb kapcsolatom meg sosem volt.
- Na gyere ide majom - öleltem magamhoz a folyamatosan nevető lányomat.
- Köszönöm - suttogtam.
- Szívesen. Na együnk! Farkas éhes vagyok!
A finom reggelink után én elvonultam a szobámba dolgozni a laptopomon. Előadásokat tartok egyetemeken. Most is egy prezentáción munkálkodom, és keddre kész kell hogy legyek.
Ilyenkor mindig beindítom a zenéimet, és úgy merülök el a munkámban. Ez most sem volt másképp.
Én egész nap dolgoztam, ebédre pedig rendeltem pizzát magunknak. Mira egész nap lustult. Olvasott, zenét hallgatott és kitudja még miket csinált.
Estefelé megelégeltem, hogy Zayn nem ír vissza és még csak nem is látta az üzeneteimet. Kicsit aggódom is miatta, elvégre nem ismerem annyira ezt a Liam Paynet aki most kerülgetni. Ráadásul Zaynie elég jófiú, csak kicsit izgága. Jobbnak találtam felhívni.
- Tommo...Izé...Baj van? - lihegte furán, mikor vége felvette a telefont.
- Nincs baj, csak az, hogy nem írsz vissza te fasz! Miért?! Hagyod, hogy aggódjak érted?!
- Öhmm...bocsi. Bocsi, csak most nagyon elfoglalhhht vagyok. -
Akkor hallottam meg, hogy suttogva mond valamit.
- Várj apuci, légyszi.
- Szerintem ezt nem nekem mondtad - enyhültem meg, és hatalmas vigyorra húztam a szám.
- Azt hiszem most már mindent értek - röhögtem - Szia Liam! Eltaláltam? - vigyorogtam, és kimentem a ház elé, hogy közben elszívjak egy cigarettát.
- Lebuktunk Zaynie - hallottam meg Li enyhén lihegős hangját - Na szia Louis! - szólt a készülékbe, vélhetően vigyorogva.
- Szerintem én nem zavarok tovább. De te Zayn, ha befejezted azonnal hívsz, mert fontos lesz!
- Oké - kihallottam a hangjából, hogy teljesen el van pirulva, és nincs éppen a helyzet magaslatán.
- További jó...szórakozást - hahotáztam, majd kinyomtam a hívást. Szóval Zayn barátomnak össze jött, lett egy apucija.
Ráérősen szívtam el a cigarettát, és már az enyhén hűvös levegőbe fújtam a füstöt. Ilyenkor munka után mindig jól esik a cigi. Igazából elég gyakran cigizek, és elég régóta. Bocsi tűdő.
A házba visszamenve Mirával találtam szemben magam.
- Louis öltözz már, légyszi! Nem akarok elkésni.
- Oké, oké - visszamentem a szobámba, és végül egy egyszerű szaggatott fekete farmer, és egy egyszerű rövidujjú mellett döntöttem. Hajamat kicsit felzseléztem, és úgy mentem vissza Mirához.
- Huhh apa, most már tudom miért szokták mondani az osztálytársaim, hogy az apám egy szex császár! - vigyorgott.
- Mivan? Mit mondanak rólam a fiatal kislányok?
- Kikérem magamnak! A tizennyolc évesek már rég nem kislányok!
- Még bőven azok - veregettem meg a vállát nevetve.
Szürke kocsimmal Harryék felé tartva azért újra rákérdeztem.
- Szóval mit mondanak rólam azok a tizennyolc éves lányok?
- Nemár Louis! - szakadt ki belőle a nevetés.
- Most mi van?
- Azt szokták mondani, hogy az apám irtó helyes, szex császár, meg egyebek - vonogatta a vállát.
- Ez vagyok én! - mutattam végig magamon nevetve, amitől Mira röhögőgörcsöt kapott.
- Itt fordulj be! - szólt rám hirtelen, én pedig tettem amit mondott.
Mirán most egy sárga farmer volt, és egy fehér ujjatlan. Kusza haja szabadon meredezett. Mosolyogva nézte ahogy leparkolok Harryék háza előtt. A miénknél kicsit nagyobb, és abszolút szebb ház. Látszott, hogy itt nő az úr a háznál, ugyanis a kert tele volt virágokkal, a ház színe halvány piros volt, szinte rózsaszín. Az ablakokból is virágok lógtak.
- Szép hely... - indultam meg Mira után, aki szinte már otthonosan mozgott itt. Ő sokat járt Harryhez suli után, vagy hétvégente, bár erre még nem volt olyan sok alkalma, hisz nemrég költöztünk ide.
Elvileg Harry jó tanuló, de a fizikával, matekkal meggyűlik a baja. Azt is állította Mira, hogy abban a két hétben biztosan fog majd segítséget kérni a házikhoz.
Szinte be sem csöngettünk, mikor
egy barna, szögegyenes hajú lány lépett ki elénk. Haját zöld tincsek tarkították, és helyes fufruja volt. Mirával lehetett egy idős.
- Jó estét! Szia Mira! - nézett ránk lelkesen.
- Szia! - ölelte meg a lányom.
- Szia, Louis Tomlinson vagyok.
- Ashley Styles - mosolygott - Gyertek beljebb! - Bizonyára ő Harry nővére.
Mindenhol rend volt, egy sarok nem volt, ahol port lehetett volna találni. A színek, bútorok tökéletesen passzoltak egymáshoz. Olyan volt, mint az IKEA kis szoba részletei. Ha ez a Harry hozzám költözik, hozzá kell majd szoknia a rendetlenséghez.
- Gyere apa, arra van az ebédlő! - húzott maga után a hullámos hajú, teljesen lelkesen. Az ebédlő közepén egy hatalmas asztal volt, és már meg is volt terítve. Feszengtem kicsit az egyszerű öltözékemben, hiszen mindenki csinosan ki volt öltözve.
- Szép estét Mr.Tomlinson! - lépett ki a konyhából egy kedves tekintetű nő. Barna haja, és zöld szeme volt. Kísértetiesen hasonlított Ashleyre.
- Jó estét! - köszöntem vissza a csinos nőnek.
- Maya Styles vagyok, Harry anyukája.
- Louis Tomlinson - bólintottam egyet.
A nő nálam biztosan idősebb, kedvesen invitált minket az asztalhoz. Lányom azonnal átölelte, a kedves nő viszonozta a gesztust. Úgy tűnik ők már elég jól kijönnek egymással.
- Tegeződhetünk? És veled is persze - néztem Ashleyre. Már zavart a sok magázás, hisz annyira nem vagyok még öreg.
- Persze - mosolyodott el Maya és a konyhába hívta Ashleyt is. Hamarosan visszajöttek a megpakolt tálakkal. Már csak egy valaki hiányzott a képből. Harry. Ez persze nem csak nekem tűnt fel. Egyébként is nagyon kíváncsi voltam már a fiúra.
- Hazz! Gyere már le! - kiabálta Ashley. Már mind asztalhoz ültünk, balomon Mira, jobbomon pedig üres volt a szék, Harry helye.
- Bocsi, bocsi csak Niallel beszéltem! - robogott le a lépcsőn Harry. Szemem azonnal megakadt a fiún. Magas volt, még nálam is magasabb, mégis vékonyabb. Göndör haja mindenfelé meredezik. Zöld szeme pedig, mintha két smaragdot néznék...
- Csókolom! - vágódott be mellém, és elmosolyodott. Kis gödröcskék jelentek meg tökéletes arcocskáján.
- Szia - kíváncsian, hatalmas szemekkel nézett.
- Louis Tomlinson vagyok.
- Harry Styles - mosolyodott el úgy, hogy közben kis pír ült gödröcskés arcára. Olyan volt, mint egy plüss. Kedvem lett volna azonnal megölelni és kicsit kényeztetgetni...mondjuk más is az eszembe jutott, de ezeket a mocskos gondolatokat jó mélyen el kell hogy rejtsem magamban... De azok a smaragd szemek, az a bongyori buksi, az a pofi, azok a telt, cseresznyepiros ajkak...
Elnyílt ajkakkal nézett rám, kiszáradt száját pedig óvatosan benedvesítette rózsaszín nyelvével. Reflex szerűen jött ez a cselekedet, de az én eszemet nem is kicsit elvette. Elképzeltem, ahogy azokat a rózsaszín ajkakat farkam köré fonja, és élvezettel cuppog rajta. Elképzeltem egy szál rózsaszín tangában, kis szoknyában. Fantáziám egyszer ha beindul, nehezen áll le...
Maya mindenkinek szedett a levesből, majd enni kezdtünk. Nehezen álltam meg, hogy ne a göndör kisfiút nézzem, ahogyan lassan eszik. Egyszerűen maga volt a kis tökéletesség. Mint egy elsőosztályú ribanc. Nem hangzik szépen, de ez az igazság. Azok a mozdulatok, az a kinézet...
Maya nagyon finomat készített, nem vagyok nagyon hozzá szokva a finom főtt ételhez. Mirával általában étteremben eszünk, onnan rendelünk, és csak néha van, hogy készítek én főtt ételt. Egyszerű oka az, hogy nem tudok. Bár Mira szokott néha próbálkozni, de nem szeret főzni.
Volt egy pillanat, mikor Harry vékony kis lába véletlenül az enyémhez simult. Gondolataim megint beindultak, és legszívesebben felkaptam volna a fiút, és ott helyben, az asztal tetején megkúrtam volna. Vajon milyen lehet szex közben kis teste?
Vajon sikoltozna nekem? Vonaglana alattam, és kérné, hogy még adjak neki? El is kapta lábát, teljesen elpirult.
- Na, és ha szabad kérdeznem, mit dolgozol Louis? - Maya érdeklődve nézett, nyilván tudni akarta kire bízza a gyerekét két héten keresztül.
- Előadásokat tartok egyetemeken. Prezentációkat gyártok. Ilyen óraadó féle vagyok.
- Értem - láttam, hogy elégedett a válasszal.
- És te? - bár kicsit fura volt tegezni, de hát én kértem.
- Bölcsis néni - mosolygott. Komolyan nagyon kedves ez a nő. Most már értem mi miatt.
- Ha nem bántalak meg a kérdéssel, hány éves vagy?
- Huszonöt - emeltem fel a fejem.
Tisztán hallottam, ahogy a mellettem ülő szépség megnyikkan. Vajon így nyikkanna meg alattam is?
Igazából nagyon jól elcsevegtünk, Ashley meg Mira is mindig bekapcsolódott a beszédbe. Meglepődtem mikor a göndör felém fordult.
- Miket szeret csinálni? - Szóval még mindig magázik. Ezt még izgatónak is tartom. Mondjuk rajta mi nem az?
- Nos, szeretek zenét hallgatni, focizni, gördeszka, meg kurva nagy bulikat csapni.
- Bulizni? Én is elmehetek veled? - lelkesedett be. Milyen kis izgága. Komolyan mondom elélvezek itt helyben. Ha az ágyban is ilyen kis izgága...
- Nem hiszem, hogy azok a bulik neked valóak lennének - kuncogtam belegondolva a melegbárokra ahova eljárok, és néha igazán elduvul a buli.
- Miért?
- Maradjunk annyiban, hogy kicsi vagy hozzá - vigyorogtam.
- Nem vagyok kicsi, tizenhat éves vagyok!
- Én meg huszonöt. Na akkor ki a kicsi Hazzus? - kacsintottam egyet, arca pedig mintha megint elpirosodott volna. Imádom mikor elpirul.
- A sütit egyébként Hazz készítette - mondta vidáman Maya. Nagyon tetszett a becenév. Hazz.
A süti pedig eszméletlen finom volt. Hogy ez a kis napsugár ilyeneket is tud?
- Nagyon ügyes vagy Hazza - mondtam mosolyogva, felé fordulva. A becenév csak úgy jött.
Elpirulva nézett fel rám.
- Köszönöm - rózsaszín ajkát beharapta ahogy nézett. Férfiasságom, nem túlzok, ha azt mondom, hogy máris állt. Csak ennyitől. Jó ég mit csinál velem ez a gyerek!
Hamarosan megcsörrent a telefonom, és elnézést kérve vonultam ki a ház elé, ahol fogadtam Zayn hívását.
- Eddig tartott? - kérdeztem bele kicsit gúnyosan.
- Irígykedsz? - hallottam ki a vigyort hangjából.
- Nekem ugyan nem kell semmiféle apuci, te is tudod - vigyorogtam - nekem kis kurva boy kell.
- Na jó, fejezd be Loui!
Felnevettem.
- Oké.
- Miért kerestél?
- Van egy kis bökkenő amit nem pontosan tudok hogyan kezelni.
Mira kitalálta, hogy cseréljenek családot a legjobb barátjával, Harry Stylesal. Aztán most náluk vagyunk vacsorán, és holnaptól két hétig nálam fog lakni. Tizenhat éves, és olyan izgató, hogy csak ránézek, már el is megyek. Úgy áll a farkam, mint egy... - hadartam le neki, de közbe vágott.
- Hé, haver lassíts kicsit! Szóval Mira kitalálta, hogy két hétig idegen szülőknél fog lakni, az ő gyerekük, Mira haverja meg nálad?
- Valahogy így - vakargattam meg tarkómat. Szívesen rágyújtottam volna, de nem akartam bunkó lenni Harryék előtt. Talán nem szeretik a füstöt.
- Atya ég! Mit is mondtál? Hogyha ránézel elélvezel?
- Valahogy úgy,...ja.
- Atya ég Tomlinson! Te aztán perverz egy alak vagy. Akár a fiad is lehetne, annyi idős, mint Mirácska - Zayn szereti Mirácskának hívni.
- Ne túlozz! Egyébként Mira két évvel idősebb. Na jó, nekem vissza kell mennem. Este beszéljünk! Úgyhogy addig ne húzasd meg magad Liammel. Apropó Liam, kíváncsi vagyok a részletekre!
- De nagy geci vagy te Tommo! - azzal leraktuk a telefont.
Már arra mentem be, hogy Harry, Ashley és Mira a nappaliban ültek és beszélgettek. Hallottam a csörömpölést a konyhából, szóval Maya biztosan ott pakolászik.
Ashley éppen mutogatott valamit Mirának a telefonján, és Harry is ott ült mellettük, hallgatta őket. Ahogy bejöttem azonnal rám kapta tekintetét. Lehető legkedvesebb mosolyomat elővéve néztem rá.
Ő is visszamosolygott. Hirtelen tört rám a boldogság, csupán egy édes kis mosolytól. Szívesen ültem volna oda a göndör mellé, de úgy gondoltam helyesebb lesz, ha megyek és segítek Mayanak.
- Heló. Segíthetek? - léptem a konyhába.
- Köszönöm - mosolyodott el.
Együtt fogtunk neki a pakolászásoknak, mosogatásnak. Közben beszélgettünk. Nyilván kíváncsi volt a kevés korkülönbségre Mira és köztem.
Általában nem szoktam elmondani az előéletünket másnak, de Mayanak most könnyen megnyíltam. Úgy éreztem neki nyugodtan elmondhatok bármit. Nagyon szinpatikus nő. Olyan anyás. Nekem sosem volt anyukám akihez kötődhetnék. Harry szerencsés.
Ő is elmondta, hogy a férfi akitől a gyerekei vannak csak úgy elhagyta őket, másik nő miatt. Láttam rajta, hogy rossz erről beszélnie, úgyhogy inkább tereltem a témát, és beszélgettünk mindenféle semmiségekről. Ki lehet akkora barom, hogy ezt a nőt elhagyja?!Azt is megbeszéltük, hogy holnap délután hozom el Mirát, és viszem haza Harryt.
Mikor végeztünk, visszamentünk a nappaliba. A lányok elvoltak, nekem végre alkalmam volt Harryzni.
Lehuppantam mellé a kanapéra.
- Szió. Na figyu. Te már tudod, hogy én mit szeretek csinálni, most te jössz.
- Ömm...hömm, én is szeretek zenét hallgatni, meg filmezni. Focizni nem szeretek...akkor inkább futok.
De rajzolni is szoktam, meg nem is tudom...főzni, sütni. Azt nagyon szeretek! - csillant fel a szeme. Na látom már lesz mit ennem az elkövetkező hetekben.
- Lou - szólt rám. Hirtelen jutott el tudatomig, hogy Lounak hívott.
- Igen Hazza?
- Izé...neked van barátnőd?
- Az nincs babe. - Oké, ez az utolsó szó csak úgy kicsusszant, amitől Harry kicsit visszahúzódóbb lett. Basszus!
Már elég későre járt, úgyhogy elköszöntünk. Mayának szerintem szimpatikus voltam, ő is nekem. Ashley kedvesen köszönt el tőlünk, Harry meg csak motyogott nekem valami csókolomot, de azért láttam a szemében a huncutságot. Ha nem lenne elég, még ez a köszönés is felizgatott, és sok képet vetített fantáziám. Persze Mira ölelést is kapott a göndörtől. Ohh hogy fogom én kibírni két hétig emellett a fiú mellett úgy hogy hozzá sem érek? Képtelenség...
Mi a faszért vagy ennyire izgató Styles?
A vote-okat, kommenteket megköszönöm! Nagyon szeretem olvasgatni! Köszönöm, hogy itt vagytok!
❤❤❤
(2017.06.20.)