5.hónap
- Cameron! - kiáltottam Cameronnak halántékomat masszírozva.
- Igen? - jött be a szobába,telefonját nyomkodva.
- Vedd fel a büdös zoknidat a földről. Légy szíves. - kértem meg rá.
- Vedd fel te. - nézett rám. - Van neked két szép hosszú lábad,meg kezecskéd.
- Meg nagy hasam. - morogtam és lehajoltam a zokniért amit aztán arcába dobtam.
- Ez most mire volt jó? - sóhajtott majd telefonját zsebrevágva lehajolt a zokniért.
- Cameron. Ha nem vennéd észre,nagy hasam van. És ezzel a pocakkal nehéz hajolgatni. - mondtam neki lassan, hátha így megérti.
- Akkor szólj,hogy vegyem fel! - emelte fel hangját.
- De hiszen,ezt csináltam. Megkértelek rá szépen,de te szartál a fejemre. Annyit mondtál,hogy van két hosszú lábam. - kiabáltam,már Én is.
- Jólvan már. Nem vagy halálos beteg. Csak terhes. - forgatta meg szemeit.
- Hát épp ez az! - ordítottam. - Terhes vagyok. A Te gyerekeddel. Aki itt növekszik a méhemben. És tisztában vagy vele,hogy nem szabad megerőltetnem magam,de mindent velem csináltatsz. Néha igazán segíthetnél picit. Nem olyanra kérlek, hogy főzz meg,vagy takaríts ki! Hanem arra,hogy ne hagyd magad után a piszkos zoknidat,mert nehezen tudok hajolni.
- Sajnálom. - halkult el.
- Kezdem azt érezni néha,hogy a telefonod fontosabb,mint mi. - ráztam meg fejem és kimentem a szobából.
Lerobogtam a lépcsőn és csalódottan vágtam le magam a kanapéra.
- Szeretlek. Tényleg sajnálom. Ígérem, mostantól jobban fogok figyelni rád. Rátok. - suttogta.
- Csak legyél mindig velem. - öleltem át.
- Azt megígérhetem. - puszilta meg arcom és ölébe húzva megcsókolt.
________________________________________
Hoztam is a következő reszt! :D
Ha tetszett,valahogy tudasd velem.
Szeretlek titeket!
Köszönöm a 23K-t!
Merci.xx💕😘❄