Tony sokáig aludt az ágyában. Nem volt a legkényelmesebb darab, de ahhoz pont elég volt, hogy Tony örömmel szundítson rajta. A nap egy idő után beragyogott a nappali ablakán keresztül, és megvilágította a hálószobát. December ellenére a nap erősebb volt a felhőknél és végigsütött Sacramento felett az égbolton. Hó egyáltalán nem volt, mindössze a hideg szél fújt, amit azonban egyensúlyban tartott a napsugarak melege. Tony kinyitotta a szemét és azon nyomban elvakította őt a világosság. Nagy nehezen kimászott ágyából, majd tébolyogva a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy megmosakodjon. A hideg víz viszonylag felébresztette. Belenézett a tükörbe. Tony nem igazán törődött a külsejével, nem állítgatta a haját, nem kente magát mindenféle krémekkel, John-nal ellentétben. Azonban amit látott, az mégis egy kicsit megrémítette. A ráncosodó, kiszáradt bőre tele volt régi, gyógyuló vörös sebhelyekkel, csipás szemével alig bírt pislogni. A hajából korpa hullott ki, ahogy megrázta azt. Elszörnyedve lekapta magáról ruháit és beállt a zuhanyzóba. Alaposan megmosakodott, lesúrolta mindenhonnan a koszt magáról. A fürdés után már Tony saját belátása szerint is jobban nézett ki. Csak most vette szemügyre tüzetesebben a fürdőszobát. A sárga és rózsaszín csempék a zuhanyzó körül eléggé ízléstelenek voltak, ahogy a többi világosabb fal is. Visszament a hálószobába. Az már kicsit jobban nézett ki. Sötétzöld falak vették körül a robosztus ruhásszekrényt. Egy kisebb barna komód állt a bejárattal szemben a falnál. Balra egy kisebb szekrény állt, a szoba közepén, pedig a zöld takarós rézágy terpeszkedett. Tony magára kapott néhány ruhát. Egy pávakék pólót és egy egyszerű farmert vett fel a tegnapi barna cipőkkel egyetemben. Ránézett az órára. Háromnegyed tizenegyet mutatott. Tony úgy döntött, hogy már nem reggelizik. Kisétált a nappaliba az egyik ablakhoz. Kinézett rajta. A szürke utcákon emberek sétáltak fel s alá, miközben autók és buszok robogtak az úton. Az út túloldalán kertes házak álltak nyugalmat árasztva az ott lakók felé. Hirtelen megcsörrent Tony telefonja a hálószobában. Odasietett, hogy megnézze, ki hívja. Luigi Greco volt az. Felvette.
- Héj, Tony, mizu, öreg? - köszöntötte lelkesen őt Luigi.
- Szia, Luigi, jó hallani téged. - köszönt vissza Tony. - Mi van veled?
- Semmi különös. - felelt Luigi. - Délben bedobhatnánk egy pizzát együtt. Benne vagy? Amúgy is beszélni akarok veled.
- Itt vagyok most is.
- Egy pizza mellett jobb lesz. Majd felveszlek.
- Akkor délben. Csá! - köszönt el Tony, és letette a telefont. Délig még volt egy óra, ezért Tony levetette magát a TV elé. Nem szeretett tévét nézni, de most nem nagyon talált más elfoglaltságot. Manapság már csak hülye rajzfilmek, valóságshowk és teleshop reklámok mennek. Egyetlen műsort nézett szívesen: A paradicsom alja című dokumentum sorozatot, ami az Egyesült Államok nagyvárosain végigjárva bemutatják azok alvilági életét. A műsort egy Los Angeles-i FBI ügynök vezeti. Tony sokat tanult abból a műsorból, egy-két dolog hasznára is vált, amíg Londonban foglalatoskodott.
Hamar dél lett, Luigi pedig ismét megcsörgette Tony-t. Ő nem vette fel, mindössze felkapta barna dzsekijét, lerohant a lépcsőn, s beszállt Luigi fekete terepjárójába.
- Héj, Luigi. - köszönt Tony.
- Tony, csá, öreg! De jó, hogy látlak. - viszonozta Luigi szívélyesen. Luigi egy izmos, erős testalkatú, ám mégse kétajtós szekrény típusú férfi volt. Fekete haját előre fésülve hordta, amit kicsit felzselézett. Jó kiállású férfi volt. Egy fekete dzsekit hordott, alatta egy olívaszínű garbót, valamint egy sötétkék farmert és fekete cipőt.
- Hová menjünk? - kérdezte Luigi.
- Van egy nagyon jó pizzéria Fair Oaks-ban kábé öt percre innen. Mész egyenesen ezen az úton és a második nagyobb kereszteződésnél lesz a jobb sarkon. Jimbo's Taco a neve. - magyarázta Tony.
- Nem úgy volt, hogy pizzázni megyünk?
- Adnak pizzát is. Nem is akármilyet. Na, gyerünk!
Luigi elindult a kocsival.
- És hogy vagytok Daisy-vel? - érdeklődött Tony.
- Erről akartam beszélni veled. Oké, nem tartogatom tovább, Daisy-vel összeházasodunk. - közölte Luigi egy mély levegővétellel.
- Igen? Na, az nagyszerű. Gratulálok!
Tony egy kicsit meglepődött a híren. Nem igazán állt házasságra a dolog Luigi és Daisy között. Ezt mindenki tudta, aki ismerte őket. Gyakran veszekedtek, nem egyszer esett meg, hogy egy ideig elváltak egymástól.
- Aztán hogyhogy most? - kérdezte Tony.
- Most, hogy egy nyugisabb helyre érkeztünk, illetve én is visszavonultam a bűnözői életmódtól, Daisy-vel úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Ha meg nem működik, nem fogjuk erőltetni. - fejtette ki Luigi.
- És mi van, ha esetleg nem működne? Válás?
- Nagy valószínűséggel igen. - sóhajtott Luigi.
- Elég bizonytalan házasságnak tűnik.
- Amennyit veszekedtünk, amiken már átmentünk közösen, szerintem már eléggé szoros köztünk a kapcsolat. Megszoktuk egymást. Meg szerintem Daisy is szeretne megállapodni valakivel. Elvégre már ő is a harmincas tábort erősíti.
Közben Luigi befordult az étterem parkolójába. Egy kis épület volt sárga fallal, amiket vörös téglaberakások díszítettek. A homlokzatra volt kiírva nagybetűkkel, hogy Jimbo's Taco. A két férfi besétált. Belül fehér és vörös csempék tarkították a falat. Egy pénztáros pult állt az egyik sarokban, a többi teret asztalok és boxok foglalták el. Tonyék leültek egy kétszemélyes asztalhoz. Hamarosan kijött hozzájuk egy sárga egyenruhába öltöztetett pincérnő. Kedvesen mosolyogva vette föl a rendelést. Tony egy szalámis pizzát, Luigi pedig egy sonkás-gombásat kért.
- Körülbelül negyed óra és hozom. - mondta, s visszasietett a konyhába.
Rövid hallgatás után Luigi megtörte a csendet.
- És te hogy vagy?
- Megvagyok. - felelt röviden Tony. - Egy jó ideig pihenni fogok, aztán majd meglátom.
- Sonny téged is megközelített az ajánlatával?
- Fogalmazhatunk így is. Nemet mondtam neki, ahogy szerintem mindenki más is. Nem véletlen jött ide mindenki. Itt minden nyugis, és új életet kezdhetünk új emberekként.
- Igazad van. Ráadásul mindenkinek van most már valami felelősségteljes elfoglaltsága, úgymond. Nekem Daisy, John-nak az autóüzlete, neked meg... izé, biztos van valami.
- Nagyon nincs. Gondolkodtam, hogy felkeresem a régi barátomat, Gerry-t, de ő meg elköltözött San Francisco-ba. Majd kitalálok valamit.
Gerry Tony-nak régi jó barátja volt még jó pár évvel ezelőtt. Bérlőtársakként ismerkedtek meg egymással, majd egy kis idő múlva, mivel Tony munkanélküli volt, Gerry bejuttatta őt a rendőrök közé melózni. Rövid időn belül felismerték Tony tehetségét a fegyverviselésben, s a karrierje elkezdett felfelé ívelni. Így került be pár év múlva a Sacramento Tactical Team-be, vagyis az STT-be, Sacramento önálló rohamrendőri osztagába. Mikor Tony Londonba költözött, már csak e-mailben tartották a kapcsolatot.
Közben kihozták a két pizzát. Tony és Luigi elkezdtek enni, azonban Luigi egy idő után megszólalt.
- Figyelj, Tony, lenne egy kérésem. - mondta.
- Persze, hallgatlak.
- Szeretném, ha te lennél a tanúm az esküvőn, illetve te kísérnéd Daisy-t az oltárhoz.
- Persze, hogyne. Állok rendelkezésedre. - mosolygott Tony.
- Köszi. Azt nem is mondtam, holnap lesz az esküvő. Nálunk lesz a találkozó, onnan megyünk a templomhoz. 6305, Chesnut Avenue, Folsom-ban. Öltönyben gyere majd! - adta ki az instrukciónkat Luigi.
- Oké, meglesz.
Innentől a két férfi csendesen evett tovább. Miután befejezték, Luigi otthagyott tizenöt dollárt az asztalon, majd távoztak. Beültek mindketten Luigi terepjárójába.
- Hazaviszlek, jó az úgy? - kérdezte Luigi.
- Persze, kösz.
A visszaút is csendben telt. Luigi leparkolt Tony apartmanja előtt.
- Akkor, ha minden igaz, holnap találkozunk. Na, csá! - köszönt el Tony.
- Úgy legyen. Csá, csá!
Tony fölcaplatott a házához. Épphogy belépett, megcsörrent a mobilja. John hívta ezúttal.
- Hé, Tony, mi van veled? - üdvözölte őt John.
- Csá, John, épp most voltam pizzázni Luigi-val. - mondta Tony.
- Igen, épp ezért hívtalak. Fölveszlek majd téged holnap a házadnál, ne kelljen sétálnod.
- Kedves vagy.
- Felejtsd el. Luigi mondta, hogy menjek el érted, mert ő a készülődés miatt nem tud. Viszont, ami fontosabb, megvan az autókereskedésem. Ma vettem át. Valamikor meg kéne nézned.
- Mindenképpen be fogok ugrani, mert szükségem van egy motorra.
- Félreteszek neked egyet.
- Kösz. Akkor majd holnap találkozunk. Csá! - Tony letette a telefont.
A nap további részét tévézéssel töltötte, illetve írt egy e-mailt Gerry-nek, hogy Sacramento-ban van. Reménykedett benne, hogy válaszol majd, mert már egy jó ideje nem tartották a kapcsolatot. Tony este korán lefeküdt. Tartott tőle, hogy Luigi nagy esküvőt fog szervezni, és ezért ki akarta pihenni magát. Az óra alig ütötte el a tízet, ő már elaludt.