•Szalai Ádám
Nem voltam felkészülve arra amit Camille mondot! Terhes! Az én gyerekemmel?
Elsőre lefagytam és semmit nem bírtam kinyögni aztán meg csak annyit 'Hogy? Mi van?' Gratulálok Ádám!
-Tehát nem örülsz!- állapítja meg és látom, ahogy a könnyek ellepik a szemeit- Semmi gond, fel voltam erre készülve! -kezdi el törölgetni a kibugyannó csepeket.
-Camy -fognám meg a kezét, de elrántja azt.
-Semmi baj Ádám.- öleli magát körbe a kezeivel- Tényleg. Én megértem, mindjárt itt az EB, fiatal vagy és bárkit megkaphatsz. Az EB után pedig még többen megismerik a nevedet. Akárkit megkaphatsz majd. Megértelek.- kezdi el pakolni a holmiját.
-Camy kérlek. -állok mögé- Én.. te.. mi.. -egyszerűen nem találom a szavakat! Ne csináld már Ádám, ne most fagyj le!
-Semmi gond tényleg, csak azt akartam, hogy tudd.
-Camy hallgas már meg! -csattanok fel- Próbálok kinyögni egy éppkézláb mondatot több-kevesebb sikerrel! Mindketten elbasztuk, mert egyikünk sem foglalkozott a körülményekkel! Azokban a percekben meg sem fordult a fejünkben az, hogy védekeznünk kellene és igen meg lett a következménye! És bár ezalatt a több, mint egy hónap alatt biztosra vált számomra, hogy szeretlek és Csillával is szakítottam. De nem gondoltam volna azt, hogy ennyire intenzív lesz a kapcsolatunk! Hogy ennyire foglak szeretni, hogy terhes leszel és a közös gyerekünket várod! De melletted leszek akárhogy is döntesz!- biztosítom.
-Ádám!- fordul meg- Egy, ezt jól jegyezd meg! Soha a büdös életbe nem mondanék le a gyerekemről és nem vetetném el, akkor sem, ha kidobnál és nem kellenénk neked! Mert ő az enyém, az én testemben növekszik és nem lennék képes ártani a saját véremnek!- vesz egy mélye lélegzetet, majd így folytatja- Kettő, tudod azt mondják, hogy ha valakik húzamosabb ideig voltak együtt és nem haladt semerre sem a kapcsolatuk és szét mennek, akkor a következő partnerét hamar megtalálja és ott gyorsan jön a szerelem, a gyerek, és a többi..- mondandója végére elmosolyodok.
-Istenem mennyire szeretlek!- mondom ki a szavakat és megcsókolom. Teljesen lefagy, de a kezdeti sokk után a karjaimba simul és hevesen csókol vissza.
-Szeretlek Szalai!- mondja ki a számomra legszebb szakavat.
-Szeretlek Camille, és szeretem a babánkat is.- ölelem át a derekát.
•Kovács Camille
Miután sikerült mindent tisztázni Ádámmal ő és Storck vissza mennek az edzésre. Anna pedig segít nekem összeszedni a táskáim és kivinni a kocsimhoz. A mai napra szabad napot kaptam közben fel is hívtam a dokit akit a csapat orvos ajánlott, természetesen rá hivatkoztam, hiszen a protekció jól jön! Ma délután már tud is fogadni, aminek nagyon örültem! Bernd rám parancsolt, hogy menjek haza, de tudatni akartam Ádámmal, hogy ma bizony vizsgálatra megyek, így Annától elköszöntem a parkolóban és vissza siettem a pályák felé.
-Nem arról volt szó, hogy haza mész?- néz rám leszuróan Storck. A fiúk épp erőnlétiznek.
-De, de tudod lenne itt valami. A délután szükségem lenne Ádámra! -pislógok rá.
-Úgy érzem köze van ahhoz, hogy ilyen boldog lett Szalai és ahhoz is ami fent történt. Vagy talán tévedek?- mosolyog rám, pedig Storck nem sokszor csinál ilyet!
-Nem tévedsz.- lesz még nagyobb a mosolyom.
-Most menj haza, az edzés után szólok Ádámnak, hogy hányra is legyen kész? -gyorsan utánna számolok. Kettőre van időpontom, szóval egykor el kellene indulni.
-Egyre!- adom meg a választ.
-Szóval legyen kész egyre! De most menj!- terel ki.
-Értettem Kapitány. - rohanok a parkoló felé.
Otthon csend és nyugalom fogad. Anya biztos el van valamerre, a papi pedig dolgozik. Tizenegy óra van. Gyorsan rendelek egy menüt magamnak az egyik helyi kajárdából, a holmim egy részét elpakolom a másik felével pedig leülök a kanapéra és neki állok behozni a lemaradásomat.
Fél tizenkettő után egy kicsivel jön meg az ebédem amit neki is állok elfogyasztani, közben folytatom a munkát. Így délre meg is ebédeltem, és a munkával is végeztem.
Mindent összepakolok, elrámolok majd a szobámba megyek, ahol nézek valami ruhát magamnak utánna pedig lezuhanyzom, hogy frissen és üdén mehessek az orvoshoz.
Miután felfrissültem a hajamat csak kifésültem, és a már előre kiválasztott bohém kis ruhát vettem fel, a derekánál egy övvel, a kedvenc kék cipőmmel, és az elmaradhatatlan napszemüveggel. A szokásos egyszerű fekete táskám tökéletesen megfelelt. Egy gyors fogmosás után pedig már indultam is a kocsimhoz, hiszem már fél egy múlt jóval.
A központba a szokásos módon jutottam be, mivel egyig még volt tíz percem így nyugodt szívvel mentem be az épületbe.
-Hello- mosolyog rám Vivien a recepció mögül.
-Hello -mosolygok én is.
-Hallottam, hogy ma szabad napos vagy. Mi történt a megszállott munka mániáddal?- csodálkozik rá.
-Ühm.. szabadságra ment- adok választ és mindketten felnevetünk- A csapat?- kérdezek rá.
-Kajálnak még úgy tudom. -pillant a étkező terem felé- Nem nézed meg?
-Áh. Így fel sem ismernének!- nevettem el magamat.
-Hát nem a szokásos laza cucc az tuti! Feltételezem mész valahová. -húzza össze a szemeit gondolkodván Viv.
-Talált. Várok valakire akivel megyek.- válaszolom sejtelmesen.
-Hmm.. Szerintem egy focistára vársz, mert itt csak azok vannak.
-Nem is vagy te olyan hülye!- nevetjük el magunkat újra.
-Csak nem Szalaira vársz?- néz félre. Ekkor én is elfordulok és ott jön Ádám. Egy fehér pólóban, farmer rövid nadrággal és sport cipőben, a fején napszemüveg van.
-De. -fordulok egy pillanatra mosolyogva Vivienre, közben Ádám már oda is ér hozzánk.
-Gyönyörű vagy.- kulcsolja össze a kezünket, a homlokomra pedig puszit nyom.
-Te sem panaszkodhatsz!- vizslatom végig- További szép napot Vivien! - köszönök el a sokkos állapotban lévő lánytól, míg Ádám csak biccent.
A kocsihoz érve átadom Ádámnak a kocsikulcsot, hogy vezessen ő. Én pedig az anyósülésre ülök.
-Megtiszteltetés vezetni a kocsidat!- húzza az agyamat.
-Ha ha ha- kulcsomolom össze az ujjainkat.
-Hova megyünk pontosan?- kérdi meg mikor beindítja a kocsit.
-Meglepetés!- mosolyogok rá- Kaptam egy számot és nevet a csapat dokitól felhívtam és ma tud fogadni egy nőgyógyász, aki a Róbert Károly Magánklinikán rendel.
-Szóval mi most terhes vizsgálatra megyünk?- esik le neki.
-Igen. Azta akartam, hogy te is ott legyél velem az elsőn- adok egy puszit az arcára- Remélem nem bánod! -esek kissé kétségbe.
-Imádlak- csókolja meg a számat- Hova is kell mennünk pontosan?
-XIII.kerület Lehel út- válaszolom.
-Szuper tudom hol van- indulunk meg.
Egy kellemes kinézetű kórház előtt parkólunk le. A kocsira Ádám rácsippant és már karol is át.
A recepción egy idősebb, de nagyon helyes kinézetű hölgy fogad. Negyed óra múlva lesz kettő, tökéletesen pontosan vagyunk. Elmondom a hölgynek, hogy kettőre van időpontom Dr. Szakonyi Tiborhoz.
A harmadik emeletre küld minket ott pedig már várni fog minket a doktor úr. Így a liftbe szállva a harmadik emeletre megyünk és valóban, ahogy kinyílik az ajtó egy 50 év körüli jól szituált férfi fogad minket.
-Dr. Szakonyi Tibor- nyújta előbb nekem a kezét.
-Kovács Camille- rázom meg- A párom Szalai Ádám.- kezet fognak majd a rendelő felé terel minket.
-Tehát a telefonba azt mondta, hogy terhes. - kezd is bele. Az orvos egy asztal mögött ül, mi pedig az előtt foglalunk helyett.
-Igen, három terhességi teszt is ezt mutatta, illetve késik a menstruációm és a reggeli rosszul létek is jelentkeztek.
-Nos akkor indítsunk egy hüvelyi ultrahanggal. Abból kiderül minden.- javasolja.
-Rendben van.
Felállunk és egy másik ajtón át eljuttunk a rendelőbe. Kellemes környezete van, nem egy tipikus zord kórházi! Megszabadulok a feleslegs alsóneműtől majd felfekszem az asztalra, közben a doki is előkészül majd, nem egy kellemes érzésként megkezdi a vizsgálatot.
-Ott is van- mutat a képernyőn egy pontra- Öt hét körülire tippelném.- mosolyog ránk. Ádám ott áll mellettem és a kezemet fogja. Könnyek szöknek a szemembe a kis pont láttán, ott a babánk!
-Milyen pici- mosolyodok el.
-Nos igen, alig két milliméteres. Szerencsére minden rendben, a méh falához van tapadva. A méhen kívüli terhesség 100%-ig ki van zárva. A szülés várhatóan január közepe - vége felé esedékes, de ez változó természetesen, ha pár héttel előbb jön, de már a kilencedik hónapban járva akkor sincs gond.- ad részletes tájékoztatást.
-Ez annyira hihetetlen.- fogja a kezemet Ádám.
-Olyan pici.- értek egyet vele.
-Valóban- mosolyog ránk az orvos- Pedig már az ötödik héten elkezdett a baba gerince fejlődni benne a gerincvelővel, van már agya, csontocskái és izmai is. -magyarázza nekünk mi pedig isszuk minden szavát!
-Mikor tudja megmondani a nemét?- teszi fel Ádám a kérdést.
-Arra még várniuk kell! A 12.-13.héten talán, de az még nagyon korai, inkább a 16.hétnél, de ha szuper biztósak akarunk lenni akkor a 20.hétre biztosan tudni fogják, hogy milyen nemű lesz a gyermekük.
-Az még tizenöt hét!- szonytolódik el Ádám.
-A lényeg, hogy egészséges legyen!- szólok közbe és mindkét férfi egyetért.
A vizsgálat végeztével visszamegyünk az irodájába, ahol kapunk pár hasznos szórólapot. Illetve megbeszéljük a következő vizsgálat időpontját. Két hét múlva az EB előtti utazás utolsó napján, a későbbiekről majd tárgyalunk. Fel ír pár vitamint amit ajánlatos szednem, és az adataim is felveszi. Mivel a csapat orvosa jó barátja így nyugodt szívvel enged el Franciaországba, de ad pár javaslatot miszerint a táskámban mindig legyen víz és egy kis rágcsa, ez segít a hányinger és szédülés esetén. Illetve, ha rosszul vagyok egyből üljek le, és próbáljak meg stressz mentesen élni. Várható, hogy a melleim megduzzadnak és érzékenyek lesznek, a vizelési ingerem meg fog nőni és a hányós korszak csak most fog igazán elkezdődni! A szűkebb ruháim egész biztosan kényelmetlenné válnak majd, de a hasam még nem fog látszodni.
Holnap reggel pedig vissza kell jönnöm vérvételre. Ahol ezentúl állandó vendég leszek, aminek annyira nagyon nem örülök, mert rosszul vagyok a tűtől eleve. A pénztárnál aztán kisebb vita alakul ki Ádám és köztem a fizetést illetően. Mert mindenáron erősködöm, de nem hagyja rám! Az ő gyereke -nem mintha az enyém nem lenne- ő a férfi, és ő keres többet érvek mellett nem hagyta a dolgot. Na meg megjegyezte, hogy mostantól jobb lesz, ha megszokom! Én meg csak néztem rá.
-Kevesebb, mint nyolc hónap múlva apa leszek.- puszilja meg a kezemet már vissza felé a központba menet.
-Én meg anya.- tudatosítom magamban. Annyira hihetetlen!
-Szeretlek Camille, nagyon. Örülten boldoggá teszel azzal, hogy megszülőd nekem ezt a picit!- mondandójára természetesen elérzékenyülök és síva fakadok.
-Annyira szeretlek!- adok neki egy gyors csókot.
Azt érzem, hogy az életem sínen van. Hogy a kezdeti nehézségek ellenére eljutottam odáig, hogy minden rendben van velem. Huszonkét évesen alig pár hónapja dolgozván Telkiben az MLSZ edzőközpontjában jön Szalai Ádám és le vesz a lábamról!
Pár héttel később pedig már a gyerekét hordom a szívem alatt és boldogabb nem is lehetnék!