Lassan nyitottam ki a szememet,és hunyorogva körbenéztem.A kanapén feküdtem betakarva.
Óvatosan felültem,de a fejem lüktetett,így összeszorítottam a szemem.
Utolsó emlékeim szerint Louis eljött hozzám,aztán veszekedtünk.
De ő most hol van?
Kérdésemre meg is kaptam a választ,amikor Louis lépett be a nappaliba.
Szeme felcsillant,mikor meglátta,hogy felébredtem.
-Zoe olyan jó,hogy felkeltél!Hogy érzed magad?-sietett oda hozzám.
A kezembe nyomott egy pohár vizet és egy fájdalomcsillapítót, amit elfogadtam tőle,és gyorsan bevettem.
-Mostmár jól vagyok.-sóhajtottam,és a hajamba túrva hátradőltem a kanapén.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte.
-Nem tudom.Egyszerűen lefáraszt ez az egész-tártam szét a karomat.
Csend telepedett közénk.
Nem akarok magyarázkodni.Nem akarok újra megbízni benne.Félek az újabb csalódástól.
-Ugye tudod,hogy ezt meg kell beszélnünk?-szólalt meg pár perc múlva Louis.
-Tudom-sóhajtottam.
Louis szemszöge:
Zoe sóhajtott egyet,majd felállt a kanapéról,és a konyha felé indult.
-Zoe pihenned kéne!-kaptam el a kezét,és magam elé fordítottam.
-De éhes vagyok-biggyesztette le a száját,és kezét a pocakjára simította.
Elnevettem magam,majd leguggoltam elé,így fejem a hasával egy magasságban volt.
-Éhes vagy manó?-gügyögtem...tulajdonképpen Zoe hasának.
A következő pillanatban Zoe a hasához kapta a kezét,és összeszorította a szemét.
-Tomlinson megtennéd,hogy nem pesztrálod a gyerekedet?Csak mert az én szerveimet rúgja szét-nézett rám mérgesen Zoe,de nekem a két mondatból csak egy szó maradt meg.
A gyerekedet.
-Tehát tényleg tőlem van-suttogtam,és felálltam.
-Hát persze,hogy tőled!Akármi is történt,fontos vagy nekem!-mosolygott rám.
Én is elmosolyodtam,majd közelebb léptem hozzá,és megcsókoltam.
Átöleltem a derekát,míg ő a nyakam köré fonta a kezét.Hasunk összeért,így valamennyire éreztem,hogy a kicsi picit megrúgta Zoe-t.
Belemosolyogtam a csókunkba,és lihegve váltam el az előttem álló lánytól.
-Zoe Carter,leszel a barátnőm, megint?-suttogtam a szájára.
Éreztem,hogy beleremeg az előző tettembe,mire elmosolyodtam.
-Igen!-suttogta.
Mosolyogva a füle mögé simítottam egy tincset,majd megint megcsókoltam.
Azt hiszem,hogy minden rendben lesz.