az elalvás, tudván, hogy életem szerelme mellettem fekszik, a fejem a mellkasán, a keze a derekamat szorongatja, arcát pedig beborítja a hajam nagy része, teljesen zökkenőmentesen ment.
a reggel volt az igazán érdekes, és izgalmas.
nyár lévén, már reggel hatkor beszűrődnek a napsugarak az ablakon.
valószínűleg túlságosan is hozzászoktam a koránkeléshez, ezért keltem ilyen korán.
szemeimet lassan kinyitottam, majd ásítottam egy nagyot. tudtam ugyan, hogy itt valami furcsa, de még nem tudtam felfogni.
aztán némi fejtörés után minden eszembejutott.
a vigyor, ami a számra húzódott, kis híján szétszakította az arcomat. nem tudtam abbahagyni. és őszintén? nem is akartam. ma semmi sem ronthatja el a jókedvem. még anyáék sem.
azt terveztem, hogy felállnék az ágyból, de egy meleg kéz, ami a hasamat és a derekamat fogta le, megakadályozott benne. félig a bal oldalamon feküdtem, így megtapasztalhattam, hogy mikey bizony egy összecsukható esernyővel alszik, ami nyomja a combomat.
kezdtem kínosan érezni magam, de nem lett volna szívem felébreszteni.
amilyen lassan és gyengéden csak tudtam, felemeltem a kezét, s halkan kislisszoltam alóla. nem ébredt fel reményeim szerint, de egy nagy levegővétel után átfordult a hasára. pedig szegényt majd biztosan nyomja az esernyője.
lábujjhegyen bevonultam a fürdőszobába. pisilés után megmostam az arcom, majd betörőket megszégyenítő módon lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek.
bekapcsoltam a rádiót, s az időjárásjelentés alatt benéztem a hűtőbe. az első dolog, amit megpillantottam, az a tojás volt, így a választásom a rántottára esett. mily meglepő lol.
a tojás mellett még kivettem egy paprikát, és egy kis sajtot, majd hozzáfogtam az elkészítéshez.
amíg melegedett a serpenyő, addig kivettem két tányért.
sütögetés után kipakoltam a tojást a tányérokra, majd a hűtőhöz mentem egy üveg barackléért. a poharakat ismételten nem értem el, de a szenvedés helyett inkább odahúztam egy széket a szekrény alá.
pont a kedvenc dalom jött a rádióban, ezért tátogva énekeltem én is, miközben az kiöntöttem az üdítőt.
kicsit elmerenghettem, mert mikey kezeit éreztem meg a derekam köré fonódni, állát pedig a vállamra fektette.
- jó reggelt, szépségem - köszöntött rekedt hangon.
- szia, michael - mondtam mosolyogva. kezeimet az övéire helyeztem.
- egy igazi konyhatündér vagy - nyomott egy puszit az arcomra, majd elengedett.
elpirulva foglaltam helyet az asztalnál. követte mozdulataimat, lehuppant velem szemben.
egy "jó étvágyat" elmormolása után nekifogtunk a reggelinek.
- khm... dottie, izé... - nyekegte lesütött szemmel, a villájával a tojásban turkálva.
- igen?
- szóval, hogy... amit az este mondtam, azt én... - ennél a résznél szerintem még a szívem is kihagyott pár ütemet - teljesen komolyan gondoltam - mindenki hallotta, ahogy egy jégtömb esett le a szívemről?
- um... értem. ha már így a vallomásoknál tartunk... én egy őszinte ember vagyok. nem szoktam hazudni, szóval a tegnap esti "vallomásomat" - mutogattam a macskakörmöket a levegőben - is teljesen komolyan gondoltam.
- dottie, én belédszerettem - mondta szinte suttogva.
a villa kiesett a kezemből. az étel rágását abbahagytam, s kikerekedett szemekkel néztem mikey gyönyörű, zöld íriszeibe.
újratervezés. ez most tényleg megtörténik?
a szavak visszhangzottak a fejemben.
belédszerettem
b e l é d s z e r e t t e m
nem voltam képes megszólalni. ez egyszerűen képtelenség. miért pont velem történne ez meg? a kis szerencsétlen dottieval? biztosan megint túl sokat gondolkodtam, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha tényleg kimondaná.
ez igazából nem történhet meg. én nem érdemlem meg, hogy jó dolgok is legyenek az életemben. önző vagyok.
szótlanul felálltam az asztaltól, hogy a mosogatóba pakoljam a tányérokat. látszólag ő sem volt jól. bőre a megszokottnál is sápadtabbnak tűnt.
megtámaszkodtam a mosogató felett.
és mi van, ha tényleg kimondta? nem... az nem lehet. engem nem szoktak szeretni.
- dottie... én sajnálom, ha... tolakodó voltam... azt hittem... te is így érzel - hallottam meg bársonyos hangját, ami most bocsánatért esedezett.
szóval akkor mégis kimondta.
- várj! - fordultam meg, s a szemébe néztem - én azt hittem... hogy csak a beteg elmém szólalt meg a fejemben. mert volt már rá példa... sajnos - tettem a fülem mögé egy hajtincsemet.
a búskomor hangulatát átvette az öröm. elmosolyodott, majd átszelte a köztünk lévő távolságot, és elémlépett.
- akarod, hogy újra kimondjam? - emelte fel a szemöldökét, miközben lehajolt hozzám.
a szívverésemtől nem igazán tudtam megszólalni, ezért csak bólintottam egyet.
- szerelmes lettem beléd. tudom, csak néhány napja ismerjük egymást, de úristen, ez egyszerűen leírhatatlan, hogy mit érzek irántad. ez olyan, mint amikor meglátsz egy doboz pizzát, és azonnal meg akarod enni. egy szeletét sem akarod kihagyni. még a szélét sem, pedig azt senki sem eszi meg. de én megakarom. azt gondolod magadról, hogy te csak a pizza széle vagy, akit mindenki utál. minden pizzának van széle. valakinek nagyobb, valakinek kisebb. szóval, egyszerűen belédszerettem - mondta, majd a végén kifújta a levegő.
- ez... ez volt a legaranyosabb és egyben legbénább szerelmi vallomásom. engem nem szoktak szeretni - nevettem, de a végén inkább lehajtottam a fejem.
- szeretlek - tette a kezét az állam alá, ezáltal felemelve a fejem.
csak néztünk egymás szemébe. hosszú percekig, majd megszólalt.
- megcsókolhatlak?
- igen, de figyelmeztetlek, hogy én meg sosem cs...- nem tudtam befejezni, ugyanis ajkait az enyémnek nyomta.
lehunyt szemei láttán, követtem mozdulatait, s én is becsuktam őket. kezeimmel belekapaszkodtam a vállába és a nyakába, ő pedig egyik kezével az arcomat simogatta, másikkal a derekamnál fogva húzott magához közelebb. ajkait mozgatni kezdte, ami azt eredményezte, hogy mivel teljes tapasztalatlanságban szenvedek, leutánoztam mozdulatait.
bénaságomat félretéve, nem is kívánhatnék tökéletesebb első csókot.
pár perc múlva elszakadtunk egymástól. homlokát az enyémnek támasztotta. nem akartam elrontani a pillanatot, ezért csendben maradtam. ő azonban megszólalt.
- volna kedved... megpróbálni... együtt? - kérdezte félénken.
hátrébb hajoltam homlokától, s lélegzetelállító szemeibe néztem.
- te vagy a boldogságom kulcsa, nélküled olyan, mintha... egy lyuk lenne a szívemben. csak te tudod betömni azt a lyukat. szóval... még mindig nem hiszem el. tényleg arra kérsz, hogy legyek a... barátnőd?
- az eleje egy kicsit félreérthető volt - nevetett, majd folytatta - és igen. lennél a barátnőm?
nem válaszoltam, helyette ráhajoltam ajkaira, s csókot kezdeményeztem. először kicsit meglepődött, de pár pillanat múlva elmélyítette, nyelvével pedig megsimogatta az enyémet.
csókcsatánk közepette, mielőtt még teljesen kikapcsolt volna az agyam, éreztem, ahogy keze lejjebb csúszik. az egyikkel még mindig cirógatta az arcomat, másikkal azonban végigsimított fenekemen, és bele is markolt.
meglepődöttségemben belekapaszkodtam a nyakába, majd elváltam ajkaitól. ő csak vigyorogva a szemembe nézett.
- ezt egy határozott igennek veszem - villantotta ki fogait.
megforgattam a szemem, de nekem is mosolyognom kellett.
- lenne kedved eljönni velem venni pár göncöt? be akarok újítani kicsit. túl sok a fekete - kérdeztem.
- időm, mint a tenger. és annak örülnék a legjobban, ha veled tölthetném. szívesen elkísérlek - mondta, majd egy puszit nyomott az orromra.
- szerintem délután kéne menni. most még nincs kedvem. addig mit csináljunk?
- háát... lenne egy-két ötletem, hogy mivel üssük el az időt - vigyorgott.
- például? - vontam fel a szemöldököm.
- filmezhetnénk, vagy - odahajolt a fülemhez, s belesuttogott, amitől libabőrös lettem - huncutkodhatnánk egy kicsit - mondta, majd belemarkolt a fenekembe mindkét kezével.
most rajtam volt a sor, hogy odahajoljak a füléhez.
- filmezhetünk felőlem, de a huncutkodást toljuk át pár év múlva egy másik időpontra - elhajoltam tőle, rámosolyogtam, és egy puszit nyomtam a szájára.
kiszakadtam karjai közül, majd a nappaliba mentem, hogy felhúzzam a redőnyöket. miután ezzel megvoltam, leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. a hírek, és a reggeli jóslás helyett az mtv-re kapcsoltam, ahol épp a kínos ment.
nem nagyon tudtam a gyomromban lévő pillangóktól figyelni a műsorra. meg persze azt sem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a számom még mindig érzem mikey ajkait.
ez most tényleg? komolyan? velem? michael kibaszott félisten clifforddal történt meg az első csókom? mi a szent pepperonis pizza?! na meg a másik. tényleg azt szeretné, hogy én, dottie szerencsétlen ronda rollins legyek a barátnője? nincsenek szavak arra, hogy mit érzek. azt viszont nem tudom, hogy majd mások mit fognak ehhez szólni.
- min gondolkozol annyira? - ijesztett meg michael azzal, hogy levágódott mellém.
- mindenen - válaszoltam elbambulva.
- ne aggódj annyit. majd megoldjuk valahogy - mondta, mintha a gondolataimban olvasna.
- félek
- itt vagyok melletted. mostantól, ha akarnál sem tudnál magadról levakarni - nevetett, s fejemet felé fordítottam.
- szeretlek
- én sokkal jobban - mondta nyálas hangon, majd felém hajolt, és megcsókolt.
×××
haii
remélem tetszett a rész :)))
köszönök mindenféle visszajelzést
ti vagytok a legjobbak♡♡