Rubeus Hagrid egy kis csónakban ült. Saját maga minden helyet betöltött így egyedül volt, de nem érezte ettől rosszul magát. Boldog volt. Kis elsősök ülnek mögötte, szintén csónakban, akik hét egész évig a Roxfort diákjai lesznek. Nagyon szerette a gyerekeket, bár nem volt titok senki számára, hogy a Griffendélesek a kedvencei.
Hátrapillantott a válla felett.Izgatott kisdiákokat látott, akik hol összesugdolóztak, hol csak előre bámultak az ámulattól. Hagrid meglátott egy lányt akinek az arcán izgatottság helyett inkább félelem volt. A lány észrevette, hogy figyelik és a vadőrre nézett, aki bátorítóan elmosolyodott, majd visszafordult.
Lily volt az a lány. Pitonnal és két másik gyerekkel ült egy csónakban. Ő volt legelöl és az előtte lévő hatalmas kastély kirajzolódó körvonalait figyelte. Pont úgy nézett ki ahogy Piton leírta, mégis... elképesztő látvány volt. És félelmetes is. Lily most tűnődött el legjobban, azon, hogy mi is ez az egész, amit elkezdett. Nemrég még nyugisan élte az életét a családjával, most meg egy iskolába érkezik lassan, ahol varázslókat és boszorkányokat tanítanak. Most döbbent csak rá,hogy ez lehetetlen. Biztosan álmodik vagy képzelődik. De hamar belátta, hogy nem. Ahogyan egyre közelebb értek az épülethez,annál jobban kezdte felfogni, hogy ez tényleg a valóság. Mikor pedig Hagrid rámosolygott, akkor már biztos volt benne, hogy mindez nem a fantáziájának a szüleménye.
-Most mi lesz?-kérdezte suttogva önmagától.Meglepetésére válaszoltak neki.
-A beosztás. Most kiderül, hogy hogyan dönt asüveg-mondta Piton, de nem tudhatta, hogy Lily nem erre a válaszra gondolt.
Csak siklottak a vízen, a csónakokat-mivel el voltak varázsolva-nem kellett evezni. Lily nem tudta hány óra telhetettel, mióta elhagyták a King's Crossot, de már besötétedett.Érezte, hogy egyre éhesebb. Korgó gyomrát viszont elnyomta a rettegés. Nagyon izgult és nem úgy, mint a mellette ülő Piton aki tátott szájjal vigyorgott.
A Roxfort már világosan kirajzolódott a félhomályban és az ablakaiból kiszűrődő fények még gyönyörűbbé tették a képet. Lily erőt vett magán.
Minden rendben lesz-ismételte gondolatban.
Egy sziklabarlang felé úsztak.
-Fejekre vigyázni-kiáltotta hátra a vadőr, de csak neki kellett lehajtania, mivel olyan magas volt, hogy így is majdnem lehorzsolta a vállát. A csónakok sorban, finoman nekiütköztek a partnak és a diákok kiszálltak. Felcsimpaszkodtak az egyik ösvényen és Hagrid vezetésével bementek egy kapun.
-Ezt a bejáratot külön az elsőéveseknek készítették-magyarázta Piton.-A főkapun a többiek mennek be.
Lily bólintott. Mikor átlépték a küszöböt egy folyosóra értek. A falak egyszerűek voltak és néhol festmények lógtak rajtuk. Körülöttük halk sugdolózás ment, de ő csak csendben nézett körbe, ahogy sétáltak. Az egyik képre pillantva hirtelen nagyon megijedt. Ugyanis a festett nő megmozdult.
-Mitől félsz, kicsike?-kérdezte pimaszul. Lily először meg sem tudott szólalni majd Piton felé fordult.
-Az a kép... megszólalt-dadogta, és a nőre mutatott.Piton odanézett és elmosolyodott.
-Elfelejtettem mondani, hogy a festmények mozognak és beszélnek. Hiszen nálatok csak azok az unalmas mugliképek vannak. Hahh-mondta, miközben tovább sétáltak. A folyosó végén egy újabb kapun kellett belépniük. Mikor Hagrid kinyitotta a nehéz ajtót az elsőévesek nyomban megtorpantak.
Egy magas,smaragdzöld taláros és hegyes süveget viselő nőt láttak maguk előtt. Barna haját szorosan kontyba fogta és merev arckifejezéséből tudták, hogy nála nem szabad kihúzni a gyufát.Viszont nem tudta elrejteni mosolyát, ami arról tanúskodott, hogy örül az új kisdiákoknak.
-Itt vannak a porontyok-mondta a vadőr és félrelépett.
-Köszönöm Hagrid-bólintott majd Lilyék felé fordult.-McGalagony professzor vagyok. Először is, Isten hozott mindenkit a Roxfortban. Kérem, álljanak sorba és maradjanak csöndben, míg beosztják magukat az iskolai házakba. Ez nagyon fontos, ugyanis a hét év során, míg ide járnak az iskolai házuk lesz a családjuk, ott alszanak és a szabadidejük nagy részét is ott fogják tölteni. A mi iskolánkban négy ház van: a Griffendél,a Mardekár, a Hugrabug és a Hollóhát. Ha ügyesek, szorgalmasak és jól tanulnak, pontokat szereznek a házuknak, h viszont megszegik az Roxfort Házirendjét, azért pontlevonás jár. Év végén pedig a legtöbb pontot gyűjtő ház kapja meg a házkupát.Remélem-nézett végig a társaságon-mindannyian nagy sikereket fognak elérni.
-Most pedig-fordult meg és a válla felett még folytatta-kérem kövessenek-mondta és kinyitott egy újabb kaput.
Lily tágra nyitotta a szemét és leesett az álla.Piton mesélte neki, hogy a Nagyterem a Roxfort legfontosabb és legnagyobb helyszíne, de eddig nem tudta, hogyan néz ki élőben. A terem tényleg nagy volt, sőt hatalmas!
Négy hosszú asztal terült el mellettük. Lily baloldalán megpillantotta Mógust, aki neki integetett és maga mellémutatott, ahol senki nem ült. A lány elmosolyodott. A Hollóhátasztala mögött a tejföl-szőke fiút pillantotta meg, így gyorsan el is kapta fejét a Mardekár asztalától és jobbra fordult.Azonnal kiszúrta Alice-t és Franket egymás mellett ülve. Alice melletti hely is üresen tátongott. A Griffendél asztala. Így az utolsó bizonyára a Hugrabugé lehetett.
Lily kíváncsian figyelte hova mennek és nyakát nyújtva nézett a diákok feje felett ahol egy ötödik asztalt látott a többire merőlegesen. A tanárok asztala volt az. Lily nemtudta kivenni az arcukat, így inkább csak megmozgatta fájónyakát. Ahogy felnézett még jobban elkerekedtek szemei. A levegőben több ezer gyertya adott fényt, felettük pedig a kinti éjjeli égboltot látta. Elvarázsolt mennyezet. Igen, Piton erről is mesélt neki és a Roxfort története is írta, de mégis... olyan káprázatos és hihetetlen volt Lily számára.
McGalagony a tanári asztal felé vezette az elsősöket és szépen, a tanárokkal háttal felsorakoztatta őket. Mikor ezzel végzett egy széket állított fel velük szembe és egy koszos,régi, süveget rakott rá. Minden tekintett a süvegre szegeződött,aki mintha csak erre várt volna, dalolni kezdett.
Én vagyok a Teszlek Süveg,
A házadba én osztlak be.
Kinézetem tán nem a legszebb,
Mégis én vagyok a legfényesebb,
Mertén tudom, mi rejlik benned.
Belátok a fejedbe, de jó vigyázz,
Minden gondolatodat ismerem.
Így hát húzz fel engem,
És elmondom, hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy, s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak a bátor kerül,
Ki senkitől sem fél,
S csak én tudom, hogy az vagy-e.
Hugrabug népe mindig türelmes,
Békés és halk, mégis eszes!
A Hollóhátba kerülsz,
Ha méltó vagy hozzá,
Bölcsnek,s okosnak kell lenned hozzá,
Mert oda csak azok járnak.
Ha ravaszságod példát mutat,
S másoknál agyafúrtabb vagy,
A te helyed a Mardekár,
Ez nem vitás.
De jól vigyázz, a sötétség el ne nyeljen.
Maradj mindig épp és jó szándékú.
De ne remegj,
Mertén jó helyre teszlek,
ezért is a nevem Teszlek.
Hidd el, életed nagy kaland
És én tudom mi jó neked.
Egy pillanatig néma csend lett. Azalatt a pillanat alatt Lily megpróbálta felfogni mi is történt. Nem figyelt a kitörő tapsra csak a bal oldalán lévő, vigyorgó Piton felé fordult.
-Én ezt nem értem-suttogta neki de felesleges volt, a hangzavarban senki sem figyelt rájuk. A fiú csak halkan felnevetett.
-Nem baj, nem az a lényeg, hanem, hogy hova kerülsz. Szorítsunk a Mardekárnak.
Lily csak bólintott. Nem akarta elmondani barátjának,hogy már semmi kedve Mardekárosnak lenni. Nem tudtak tovább beszélgetni mert McGalagony csöndet kért.
-Akit szólítok, jöjjön ide, üljön le a székre és én ráteszem a süveget, hogy az beoszthassa-mondta, mire mindenkielcsendesedett.-Askush, Donna!
Egy szőke, magabiztos lány lépett ki a sorból, leült a székre és a professzor a fejére húzta a süveget, ami párpillanat múlva fel is kiáltott.
-HOLLÓHÁT!
Az említett ház asztalánál kitört a tapsvihar és Donna örömtől sugárzó arccal sietett hozzájuk. Lily látta,hogy Mógus is tapsol, bár kissé unottan.
-Askush, Patricia!
A lány ugyanúgy nézett ki, mint az előtte lévő,bizonyára testvére.
-HOLLÓHÁT!-kiáltotta a süveg és Patricia a testvérhez sietett.
-Black, Sirius!-szólította McGalagony, mire a göndör hajú fiú kissé bizonytalanul sétált a székhez.
Már vagy öt perc is eltelhetett, de a süveg még mindig némán Sirius fején volt.
-Mi tart ilyen sokáig?-kérdezte Lily Pitontól.
-Azon gondolkodik a süveg hogy hova tegye Blacket. Pedig egyértelmű, hogy Mardekáros lesz-motyogta. A diákok türelmetlenül forgolódtak, mikor végre hangos kiáltást hallottak.
-GRIFFENDÉL!
Sirius felállt, de azonnal megtorpant. Senki sem tapsolt. Mindenki lefagyva bámulta a fiút és sutyorgás járta végig a termet. „Egy Black a Griffendélben?" Ez a kérdés merült fel a legtöbbször. Sirius látszólag gyorsan összeszedte magát és inkább kiélvezte, hogy a figyelem középpontjában van és a Griffendél asztalához sietett, de még egy röpke pillanatra a Mardekárosok felé nézett és összetalálkozott egy tekintettel,akinek a tulajdonosa rossz állóan ingatta a fejét. Lily észrevette ezt és gyanította, ő Sirius bátyja, aki Alice-nak az évfolyamtársa, Regulus Black. Lily rá is nézett új barátnőjére,aki szintén ledermedt, mikor megtudta, hogy ellenségének az öccse is Griffendéles.
A névsorolás haladt tovább és a taps sem maradt el már egyszer sem.
-Eseral, Paul!
-HUGRABUG!-kiáltotta a süveg.
-Evans, Lily!
Lily egy pillanatra rémület járta végig és kirázta a hideg. Elindult a szék felé, de közben érezte, hogy remeg és egyre sápadtabb.
Csak ne a Mardekárba-kérlelte némán mire a fejére nehezedett a koszos süveg és elsötétül előtte a világ.
-Ez pofonegyszerű-hallotta a fülébe, és tudta, ezt csak ő hallja.-Végre egy könnyű választás, GRIFFENDÉL!
Az utolsó szót már mindenki hallotta és Lily felpattant a székről majd vigyorogva az ujjongó Griffendélesekhez sietett, de még egyszer visszafordult és egy szomorú mosolykíséretében nézett a csalódott Pitonra, aki lehorgasztotta a fejét és alig láthatóan vállat vont. Lily most a Hollóhátasztalához pillantott és látta, ahogyan Mógus fejcsóválva kényelmesen elhelyezkedik azon a helyen, amit eddig Lilynek foglalt.
A lány mikor az ő házának az asztalához ért észrevette ahogyan Sirius felé vigyorog és azt akarja, hogy leüljön mellé. Ő csak sértődötten hátat fordított neki és Frankékhoz sietett. Alice azonnal a nyakába ugrott.
-A Griffendél a legjobb, majd meglátod!-suttogta a fülébe és visszaült a helyére, Lily pedig mellé.
-Jó gyorsan döntött a süveg-hajolt oda hozzájuk Frank.-Nálam például a Hugrabug és a Griffendél között nem tudott sokáig dönteni, de nagyon örülök, hogy ide kerültem.
-Engem a Hollóhátba akart betenni-mesélte Alice.
-Azt mondta, könnyű választás volt az enyém-mondta Lily, mire Alice és Frank tágra nyitották a szemüket.
-Komolyan? Akkor te nagyon bátor lehetsz!-ámuldozott a fiú, mire Lily hevesen megrázta a fejét.
-Én aztán biztos nem. Őszintén megmondom, nem tudom mit értett egyértelműnek. A Hugrabug vagy a Hollóhát állítása sokkal jobban igaz rám.
-A süveg érti a dolgát-kacsintott Alice.
-Lupin, Remus!-mondta McGalagony, mire Lily odanézett.
-GRIFFENDÉL!
-Ismered?-kérdezte Alice, mire Lily visszanézett rájuk.
-Csak a vonatról-mondta, de a lány kérdőpillantására folytatta-Sirius egyik barátja.
-Hahh... Black-mondta gúnyosan.-Talán a süveg most az egyszer nagyot tévedett. Amúgy is Hatstall volt.
-Mi az a Hatstall?-kérdezte Lily.
-Az amikor több, mint öt percig ül valaki a széken,a fején a süveggel. Nagyon kevés ilyen Roxfortos volt. Például Flitwick és McGalagony-biccentett a tanárok felé, mire Lily most jobban szemügyre vette őket. Középen egy hosszú, ősz szakállú öreg, ráncos férfi ült lila talárban és ugyanolyan színű süvegben. Nem ismerte, de sokat hallott már Albus Dumbledore-ról,és ahogy végignézett rajta egy pillanatra eszébe jutott Petúnia,és, hogy beszélnie kell majd erről az igazgatóval.
A szakálla alatt is lehetett látni, hogy Dumbledore mosolyog és több tanárral és diákkal ellentétben, érdekesen és kíváncsian figyeli a beosztást, pedig biztos hogy már nagyon sokan részt vett.
Dumbledore jobb oldalán üres volt a szék, ami McGalagony helye lehetett. Hagrid az asztal végében ült és mormogott valamit, amit ugyebár Lily nem hallott. Látta, hogy Lumpsluck egy mosolygós, mégis komoly benyomást keltő nővel beszélget, aki Lilynek háttal ült így, Lumpsluck észrevette,hogy a Griffendéles Lily őt nézi, mire mosolyogva intett neki, de volt benne egy kis gúny, amit Lily észre is vett. Hátigen, Alice megmondta neki, hogy a Mardekár és a Griffendél ősi ellenségek...
-Peter Pettigrew!.
-GRIFFENDÉL!
-Potter, James!
Lily minden erejével kívánta, hogy csak ne a Griffendélt kiáltsa a süveg. Ha azok négyen, akik a vonaton voltak egy fülkében, egy házba is fognak járni, akkor ott biztos kitör a káosz. És bár Jamest nem ismerte olyan jól, azt tudta,hogy ha el lehet kerülni, nem is akarja.
-GRIFFENDÉL!
De lehet, hogy mégsem tudja elkerülni...
Lily csalódottan nézte, ahogyan James leül Remus, Peter és Sirius mellé és beszélgetni kezdenek.
-Piton, Perselus!
Lily sebesen odakapta a fejét.
Ha Sirius is a családja ellenére Griffendéles lett,akkor talán Piton is...
-MARDEKÁR!
-Ne már-hajtotta le a fejét, mire Frank és Alice is kérdőn pislogtak rá.-Ő Perselus-mutatott a Mardekár asztalához siető fiúra-Ő az a személy, akire eddig mindig számíthattam. Ő mesélt nekem és ő mondta el, hogy mi is vagyok valójában. A barátom-tette hozzá, mert úgy érezte ezt ki kell hangsúlyoznia.
-Ez egy Mardekáros-mondta hűvösen Frank.
-És a barátom-ismételte Lily.
-Te tudod-vonta meg a vállát Alice.-De vigyázz vele-fürkészte a fiút-Mardekáros.
Lily bólintott, bár nem gondolta, hogy bármi probléma lenne azzal, hogy Piton az ő barátja.
Dumbledore közben felállt és mosolyogva a diákokra nézett.
-Üdvözlök minden régi és persze új diákot!-kezdte,mire a terem elcsendesedett.-Úgy gondolom, olyan éhesek lehettek már, hogy az asztalt is szívesen megennétek. De, hogy erre ne kerüljön sor, kezdődjék a lakoma!
Ahogy befejezte az asztalon lévő eddig üres aranytányérok megteltek étellel. Mindenki hangos tapssal jutalmazta, hogy korgó gyomrának most adhat jó pár finomságot.
Lily felvágott egy csirkeszárnyat és bekapta a falatot.
-Mmm...Ez nagyon finom!
-Ugye?-mondta Alice.-A Roxfortban a legfinomabbak az ételek!
Lily úgy evett, mint még soha és közben úgy érezte,hogy soha nem fog jól lakni. Arra eszmélt fel, hogy valaki csalódottan nézi őt. Egy szellem lebegett előtte. Nem ijedt meg tőle, de kíváncsian nézegette. Halványszürke színe majdnem teljesen átlátszó volt. Középkori ruhát viselt, fodorgallérral és egyre csak sóhajtozott az ételeket bámulva.
-Félig Fej Nélküli Nick-mondta Alice, mikor látta,hogy Lily a szellemet fürkészi.
-Már megbocsáss-szólt közbe a kísértet.-De legalább az új diákoknak ne tanítsd ezt a gúnynevet!-mondta sértődötten és Lily felé fordult.-Szólits Sir Nicholas de Mimsy-Porpingtonnak.
-Olvastam rólad-bólintott a lány.-Te vagy a Griffendél-torony bentlakó szelleme.
-Na végre, egy okos kislány! Hát igen, elég híres vagyok-húzta ki magát büszkén.
-Ugyan már, Nick-legyintett Frank.-Inkább mutasd meg Lilynek, hogy miért is vagy Félig Fej Nélküli.
-Áhá, szóval Lilynek hívják az okos kislányt!-mondta.-Szolgálatára jelentkezem-hajolt meg, megfogta bal fülét és nagyot rántott rajta, mire Lily felsikoltott. A Roxfort története részletesen leírta, hogy Nick úgy halt meg, hogy le akarták fejezni de nem tudta befejezni a hóhér a halálos csapást, így csak a fél fejét tudta levágni. És ott állt előtte a szellem, akinek az egész kobakja a jobb vállán pihent és csak egy kis rész tartotta a nyakához.
Félig Fej Nélküli Nick elmosolyodott és visszalökte a fejét a helyére.
-Megszoktam-vont vállat és már el is suhant.
-Mond csak Alice-nézett barátnőjére Lily-Ki az a magas, szőke hajú fiú, aki ott ül, pár Mardekárossal Perselus mellett?-kérdezte, mire Alice-nak összeszűkültek a szemei.
-Lucius Malfoy. Hatodikos és azt hiszi magáról, hogy ő itt a nagy vezér. Pedig annyi esze sincsen, mint egy bólintérnek!És csak a fiatalabbakat bántja. De-tette hozzá kissé nyugodtabban-, mint mondtam már, szerencsénk van, hogy nekünk csak ő van. Frank tudna mesélni szép történeteket Blackről...
-És milyen muglik között élni?-kérdezte gyorsan Frank. Lily pár pillanatig bambán pislogott a hirtelen témaváltás miatt, végül válaszolt.
-Hát nem tudom a varázslóélethez hasonlítani, mert még csak most csöppentem bele.
-Mindig is kíváncsi voltam milyen lehet úgy felnőni,hogy nem is tudod mit csinálsz-kapott be egy falatot a desszertből.
-Jobb ha azt nem tudod-csóválta a fejét Lily és őis megkóstolta a tökös derelyét.-Ne értsetek félre, nagyon szeretem a szüleimet, de én mugli suliba jártam eddig. Kigúnyoltak és kiközösítettek engem a képességeim miatt-hajtotta le a fejét.
-Az tényleg szörnyű-bólintott Alice megértően.-De most már itt vagy köztünk. És mi nem hagyunk magadra.
Lily hálásan nézett rájuk.
-Biztos?
-Biztos-erősítette meg Frank.
-Köszönöm...-suttogta.
-Most pedig-hallották meg Dumbledore-t, mire felé néztek-ha minden korgó gyomor bőségesen jóllakott, had mondjak néhány szót. Először is mint minden évben, most is kötelességem elmondani, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, a felsőévesek számára is!-nézett egy pillanatra a Mardekár asztalához.
-Frics úr, iskolánk gondnoka, emlékeztetett arra,hogy megemlítsem, az órák közti szünetekben tilos a varázslás-biccentett aprót szintén a Mardekárosok felé, ahonnan néhány felsőbbéves, a szőke fiúval az élen, már nem tudták tovább magukban tartani a nevetést.
-Mint mindig, a kviddicsválogatás a második héten lesz, részleteket az házak csapatkapitányánál vagy Madam Hoochnál tudtok kérni.
-És végül-folytatta-Ideje elénekelnünk a Roxfort indulóját!-mondta lelkesen, mire mindenkinek megfagyott az arcán a vigyor.
-Na ez érdekes lesz-morogta Frank, miközben Dumbledore pálcájából arany csíkok kezdtek a diákok körül keringeni,végül felettük szavak jelentek meg.
Roxfort, Roxfort, oxi-foxi Roxfort,
Tanítónk te légy!
Mert fejünkben zűr van, s nagy-nagy űr,
Meg pókok, s néhány légy.
Tudjuk jól, hogy itt lehetetlen
A balgából is bölcs.
Kedélyünk víg, de elménk oly híg,
Hát észt fejünkbe tölts!
Hegyezkedik a sok fül,
És könyvben túr sok orr;
Csak mond, hogy „Rajt!", s mi magolunk majd,
Míg agyunk fel nem forr.
A dalt különböző szólamokban énekelték a diákok,amitől csak hablatyolás lett az egész és többen olyan hamisak voltak, hogy Lilynek majd megfájdult a feje. Felsóhajtott, mikor végre vége lett, és nem volt egyedül. Dumbledore viszont meghatódottan folytatta.
-Egyszerűen gyönyörű volt!-lelkendezett, mint egy kisgyerek.-Na de most már aludnotok kéne. Sipirc az ágyakba!-kurjantotta.
Mindenki felállt, így Lily is ezt tette.
-Ő ott Scott Ductor. A Griffendél egyik prefektusa. Ő kísér fel titeket a klubházba. Majd még találkozunk-köszönt el tőle Alice kacsintva, Lily pedig odament Ductorhoz, ahol már sok elsős várakozott. A sor vége felé sietett, nagy ívben el akarta kerülni a négyest, de szerencsétlenségére nem sikerült.
-Hé, Lily-kiáltott oda neki James, mire a lány sóhajtott egyet és odament hozzájuk, miközben elindultak.
-Igen?
-Na mit szólsz? Mind az öten Griffendélesek vagyunk-vigyorgott.-És ahogy McGalagony mondta: az iskolai házunk lesz a családunk.
Lily elpirult, de nem válaszolt.
-Ne is mond, James-lóbálta a fejét Sirius boldogan.-Nem gondoltam volna, hogy nálam lesz Hatstall. Kemény volt, a süveg majdnem beosztott abba a nyüves Mardekárba. De így legalább nem a rendes családomnál vagyok. Láttátok, hogy nézett Regulus?-nevetett fel, mire a többiek is követték péláját és ez Lilynek roppantul nem tetszett. Nem tudta felfogni, hogy valaki így beszéljen a családjáról.
-Így a legjobb-bólintott Remus.-Engem a Hugrabugba akart küldeni, de hamar meggondolta magát.
-Én megmondtam, hogy Griffendéles leszek-húzta ki magát büszkén James.-Nálam egy percig sem tiltakozott az a fejfedő. És ahogy láttam nálad sem-mérte végig Lilyt, aki még jobban elvörösödött.
-Aha... vagyis izé, a Hollóhátba akart volna még beosztani-füllentette, de fogalma sem volt róla, hogy miért. Talán nem akarta bevallani, hogy egy kicsit is hasonlít erre a fekete,kócos hajú fiúra.
Még két folyosón mentek végig és egy lépcsőn sétáltak fel, mikor egy hatalmas képet pillantottak meg maguk előtt. Egy nő volt ráfestve, egy nagyon kövér dáma, rózsaszínruhában.
-Jelszó?-kérdezte.
-Initium novum-mondta Ductor, mire a kép kitárult és egy kerek nyílás jelent meg a helyén.
-Mindig jegyezzétek meg a jelszót, mert csak akkor tudtok bejutni-szólt az elsősökhöz a prefektus. A diákok sorban bemásztak a lyukon. Mikor beértek a Griffendél klubhelyiségében találták magukat. A terem otthonos volt, leginkább vörös és arany színben pompázott és több helyen is kényelmes fotelek terültek el.
A lányokat beterelte Ductor egy ajtón, ahová csigalépcső vezetett fel utána a fiúkat egy másikon, így szerencsére Lilynek nem kellett tovább Jamesék társaságában lennie.
Külön szobája volt minden évfolyamnak. Az elsőévesek közül négy Griffendéles lány volt. Mielőtt beszélgethettek volna, mindannyian pizsamát vettek fel és ki-ki leült az ágyára,ahol már a cuccaik voltak, amiket elvettek tőlük, mielőtt beültek volna a csónakokba. Lily csak utazóládáját találta, így a többiekhez fordult.
-Nem tudjátok hol lehet a baglyom?-kérdezte kétségbeesetten.
-Biztos felvitték a bagolyházba-vont vállat egy sötétbarna hajú lány, mire Lily kérdőn nézett rá.-Van egy hely az egyik toronyba, ahol a baglyokat tartják-magyarázta, mire Lily bólintott.
-Na szóval-dörzsölte össze a tenyereit egy rövid,szőkés-barna hajú lány-Kezdjük a bemutatkozást. Én Amy Deciso vagyok. Félvér származású, apám varázsló. Ő Hollóhátas volt, de azt mesélte majdnem a Griffendélbe került.
-Én is félvér vagyok, de nekem apám a mugli-szólt közbe a sötétbarna hajú.-És Marrone Corvus vagyok-tette hozzá.
-Pandora Strano-mondta egy finom, lágy hang, mire Lily odanézett. Egy szőke, hosszú hajú lányt látott, különös hálóingben. Csíkos volt, de azok a csíkok hol erre, hol arra íveltek, semmilyen összefüggés nem volt köztük. Szőrös mamusza orrán egy unikornis fej volt, plüssből. Amy nem bírta ki,muszáj volt felnevetnie a furcsa lányon.
-Nevethetsz-vonta meg a vállát Pandora mosolyogva.-Engem nem bántasz meg vele-hanga őszinte volt és semmisértődöttséget vagy elkeseredést nem lehetett kivenni belőle.-Énnekem apám varázsló, anyám pedig boszorkány, de szeretem a muglikat, barátságosak.
Amy erre még jobban nevetett. A lányok nem ítélték el, tudták, hogy nem azon nevet, amit mondott Pandora, hanem azon, ahogyan mondta. Mikor Amy abbahagyta a nevetést mindenki Lilyre nézett.
-Én mugliszármazású vagyok és Lily Evansnek hívnak-mutatkozott be.
-Hű, képzelhetem mit szólhattak a szüleid mikor megtudták, hogy boszorkány vagy-vigyorodott el Marrone.-Apám teljesen kiakadt, mikor tudatosult azzal, hogy anya is az. Több hónapig feszültség volt köztük, de végül feldolgozta a tényt,bár még néha mostanság is vannak nem kis nézeteltéréseik ezzel kapcsolatban.
Lily bólintott.
-Álmos vagyok-jelentette be Pandora-azt tanácsolom aludjunk, holnap új nap kell fel-mondta lágy hangon, és a többiek egyetértettek vele.
Lily öt perc múlva már az igazak álmát aludta. Itt,a lányok hálószobájában, a Griffendél-toronyban. Mert ő Griffendéles lett, és a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója.