Mikor megérkezett a Maria streetre, hangos fékcsikorgatással állt meg. Kiugrott az autóból, majd kulcsra zárta az összes ajtót. Rálépett a járdára, majd egy rózsaszín festésű ház elé állt. A nagy fakapu mellett megtalálta a csengőt is. Hosszan nyomta, majd elolvasta az ajtón álló nagy fémtáblát.
Rendelj egyedi ruhát!
Extra kényelmes, pénztárcakímélő! Vegye annyiért, mint egy ruhaboltban! Ígérem nincs párja! Tracy Fan-varrónő.
Hát igen. Tracey volt a legeslegjobb varrónő az egész államban. Ekkor kinyílt az ajtó, és egy vénséges-vén fekete öregasszony csoszogott elő az ajtó takarásából.
- Miss Tracey Fanhoz jöttem. -mondta Angela rideg, éles hangon.
- F-f-f-f... fáradjon beljebb, az úrnő már nagyon várja.-dadogta az asszony.
- Felejtse el, hogy feleslegesen beszélhetünk. Maga nem erre való. Maga arra való, hogy kihordja a szemetet, főzzön, mosson, s takarítson, nem pedig a nála feljebbvalót „szórakoztatni" néhány mondattal!
- I-i-i-i...igenis Asszonyom!
- Most pedig menjen a dolgára! Traceyhez magam is odatalálok.
Mrs. Vee utálta az ilyen undok amerikaiakat. Megmondták, hogy mit csináljon, hogyan csinálja. Azt is kritizálták, amihez cseppet sem értettek. Verték őt, és még a három éves gyerekek kívánságait is percek alatt teljesítenie kellett. Ráadásul Miss Fan (Tracey) és a barátja Jonathan Gley olyan fukarok voltak, hogy mindössze őt tudták eltartani. Más egygyermekes ekkora házzal rendelkező családok akár öt fiatal, és két idős szolgát is tartottak. És ő már az idős kategóriába tartozott.
Ekkor visszatért a konyhába, és elkezdte megfőzni a vacsorát.