Becca Smith
Négy évvel később
Július 26.
Reggel úgy pattantak ki a szemeim, mintha atombomba robbanás történt volna mellettem. De szerencsére semmi ilyen nem történt, csak az izgatottság miatt csodálkozok, hogy aludni tudtam. Mert van az a nap, amit már négy évvel ezelőtt kitűzünk, és azóta számoljuk vissza a napokat. Ugyanis ma van az esküvőnk. A bal kezem gyűrűsujján lévő csillogó gyűrűre nézek-amitől hamarosan meg kell válnom, hogy odaadjam a gyűrűfelelősnek-, ami számomra a Louis-val tervezet közös jövőnk ígértét rejti. Ki gondolta volna, hogy ilyen jövőm lesz csak az miatt, mert elkísértem a húgomat egy dedikálásra? Mi lett volna akkor ha, mégse kísérem el, nem megyek el előtte sétálni? Most is ilyen boldog lennék? Lenne egy jószívű, vicces és eszméletlenül szexi vőlegényem, és egy gyönyörű kislányom? Lennének olyan barátaim, mint a One Direction tagjai és barátnői? Vagy még mindig Hannah-val lennék, az unalmas hétköznapokban?
-Mami!-csapódik ki a hálószobánk ajtaja, és egy szőke hajú, nagy kék szemű törpe lány fut be rajta. Mögötte pedig Freddie ugyanolyan boldog mosollyal az arcán, és egyszerre katapultálják magukat az ágyunkba. Lizzy rám fekszik, Freddie pedig Louis felkeltésén fáradozik. Az órára pillantok, és megállapítom, hogy a gyerekeket nem véletlenül küldték ide, hanem mert már fél kilenc és az esküvő háromkor kezdődik. Persze az előkészületek nagy része meg van már, így annyira nem kell magam szétidegeskedni. Az utóbbi egy hónap úgyse szólt másról, csak az esküvőszervezésről. Hiába könyörgött Louis, hogy bízzam az egészet egy szakértőre, nem engedelmeskedem. Persze sok stresszes napot megúszhattam volna vele, de nem akartam félvállról venni ezt a napot. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Oké, ez túlzás, mert úgyis becsúszik majd valamilyen baki, de még mindig jobb egy törött valami, mint hogy valami nem az én tervezésem szerint alakuljon. Négy éve álmodozom erről a napról, én tudom mit hogyan terveztem. Nehogy már, majd egy esküvőszervező akarjon nekem okoskodni a legújabb trendről.
-Anyuci!-ránt vissza a jelenbe Lizzy angyali hangja. A rajtam fekvő kislányra nézek, aki szokásosan a kedvenc elfoglaltságát csinálja, a hajammal játszik.
-Igen?-kérdezem, mert ha így szólít, akkor mindig akar valamit.
-Én isz akajok eszküvőt!-ábrándozik. -Olyan szép akajok lenni, mint te.-folytatja ezzel mosolygásra késztetve engem. Amikor elmondtuk nekik pár hónapja, hogy mi is azaz esküvő, azóta Lizzy legnagyobb álma, hogy ő is akar egyet. -Majd ha nagy leszel, és te is találkozol álmaid hercegével, mint valamelyik mesebeli királylány, akkor...
-Még akkor sem!-szól közbe reggeli rekedtes hangján Louis.-Nem mehet férjhez később sem!-tiltakozik. Hah, tudtam, hogy fent van!
-Ne hallgass apádra!-magyarázom a lányomnak. Nos igen, amíg én próbálom neki meseszerűen előadni, addig Louis már most ellenezi. Egyszer megkérdeztem, hogy mit fog csinálni, ha Lizzy tényleg felnőtt már, s egy nap hazahozza a barátját. Még korai ilyeneken gondolkodni, de legalább van időnk megpuhítani Louis-t, ha már ilyen védelmező a lányával szembe. A fiát meg már most a csajozásra tanítja -Briana majdnem megfojtotta, amikor megtudta, hogy a játszótéren összebarátkoztatta egy kislánnyal-,csodálatos apa, nem? Jó ez csak a „viccesebbik" része, mert igazából egy nagyon jó apa. Mindent igyekszik egyformán megadni mind a két gyermekének, még ha Freddie nincs is mindig velünk. Már nem az a bolondos kisfiú, akit a nagy világ megismert. Felnőtt és megtanulta mi az a felelősség mások iránt, milyen igazán szeretni. De nemcsak ő változott meg az évek alatt, hanem mindegyikük. Harry és Roxy az első gyermeküket várják nagy szeretettel, így Harry-re is csodálatos évek várnak. Liam és Cheryl tavaly házasodtak össze. A Zerrie páros pedig két éve. Egyedül szegény Niall-re nem akar rátalálni a Hercegnője. A fiúk mindent megtesznek a társuk boldogságáért, és ahogy hallottam Louis legénybúcsúján meg is ismerkedett valakivel, de egyenlőre többet nem tudunk még. Stella és Oli nem sokkal Lizzy születése után keltek egybe, ahogy tervezték, de továbbra is Los Angeles-be maradtak, ezért őket kevesebbszer látjuk. Igaz ezt a hetet itt töltik nálunk. Hannah egyetemen van és nagyon jól érzi magát.
-Ki az ágyból! Ma lesz az esküvőtök!-sétált be Roxy nagy hassal. Őt Harry követte, aki mindenhova követi barátnőjét, mert nővérkém már a hetedik hónapban jár, és a Fürtős képes már most agyonaggódni magát.
-Mindjárt megyünk. Kiviszitek a Törpikéket?-kérdezem tőlük, mert különben sose készülünk el.
-Persze. Gyertek!-nyújtotta feléjük kezeit Harry. A kicsik örömmel futottak Harry bácsihoz. Valamiért rájuk néha jobban hallgatnak, mint a saját szüleikre.
-Ideje felkelnünk.-simogattam meg Lou borostás arcát. Majd szólok neki, hogy ha ilyen hajléktalan kinézette marad, nem megyek hozzá feleségül. Nem mintha, nem állna neki ez is jól...Egy hirtelen mozdulattal fölém kerekedett. Apró puszikat szórt szét az arcomon, és a nyakamon. Hiába vártam, hogy rendesen megcsókoljon, nem tette meg.
-Muszáj?-hagyta abba a kényeztetést,és boci szemekkel nézett rám.Nevetve megráztam a fejem.
-Ha nem engedsz el, akkor sose leszek a te Mrs. Tomlinson-od.-vesztegettem meg.
-Oké.-sóhajtott fel megjátszva magát. Leszállt rólam, és elindult a fürdőszoba felé.
-Hé, hol marad a csókom?-szólok utána felháborodva.
-Majd az oltárnál megkapod.-kacsint rám kaján vigyorral, majd eltűnik az ajtó másik felén. Most komoly? Gyorsan utána eredek, de az ajtó zárva. Dühösen mentem le a konyhába, mert most várhatok addig, amíg elkészül. Remélem siet. A helyiségben a gyerekek az asztalnál ettek, persze Roxy és Bri felügyelete mellett.
-Hogy van az én menyem?-érdeklődik jövendőbeli anyósom, Jay, miközben a sütőnél sürög-forog. Annyira lelkesen vállalta, hogy majd ő megcsinálja az esküvői tortát, hogy nem volt szívem nemet mondani neki, főleg hogy tapasztalatból tudom milyen finoman süt. -Oh, hogy az a...-kiált fel dühösen.-Hiányzik az egyik különleges összetevő.-bosszankodik.
Két jellegzetes hang üti meg a fülemet, és eszembe jut egy jó ötlet. Ahogy sejtettem, Louis és Harry lép be a konyhába.
-Srácok! El kéne menni a boltba.-mondom nekik.Lou bosszúsan felsóhajt, de azért felveszi a kocsikulcsot, és érdeklődik mi kell. Mihelyst kilépnek a házból célba veszem a fürdőt.
Louis Tomlinson
-Mit is kell vennünk?-kérdezem Harry-től, miután végre megtalálom a baba osztályon.
-Louis ennyire azért ne legyél ideges.-viccelődik. De teljesen beletrafált. Úgy félek én is a közelgő eseménytől, hogy azt is elfelejtettem miért jöttünk ide. Csak keringtem a sorok között, és próbáltam magam lenyugtatni. Ha Becca meglátja rajtam, hogy ennyire szét parázom magam, akkor ő még jobban, aztán bumm, lőttek mindennek, mert az egész ház már most zeng az izgalomtól, és mindenki stresszes. Pedig az elmúlt években megéltünk már egypár esküvőt. Sőt még Becca előtt is voltam esküvőkön, ott ültem a nézők között, vagy tanúként álltam, néha jó arcot vágva az egészhez, néha valódi örömmel. De sose gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap is. A sajátunk. Oké, én kértem meg Becca kezét őszinte szándékokkal, de sose hittem volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap. Olyan távolinak tűnt még négy évvel ezelőtt.-Amúgy csak díszítő gyöngyökért jöttünk.-válaszol végre Harry. Már éppen megfordulok, hogy megkeresem, amikor utánam szól.-Szerinted melyik?-emel a magasba két lány ruhát. Az egyik elején egy elefánt van, a másiknak egy zsiráf. Inkább nem szólok róla, hogy ez a méret inkább fél évesekre való. Én is ilyen voltam mindkét gyermekem születése előtt. Sőt néha még most is.
-Szerintem a zsiráfos jobban megy majd Darcy-hoz.-bökök rá.
Harry beleteszi a kosárba, majd háromnegyed órával később végzünk is. Na jó, vettünk más dolgokat is. Ciki, ha pasi létemre szeretek vásárolni? Habár Becca szerint csak kacatokat veszek. Pont délre érünk haza. A lányok már ettek valamit, most a hálószobánkba készülődnek, mert az ottani gardróbba van a menyasszonyi ruha elrejtve, mert én nem láthatom. Persze majd megöl a kíváncsiság, de tudom, hogy Becca-n bármilyen ruha is lesz, túlságosan jól fog állni neki, sőt szexin. Azt is tudom, hogy annyira szeretem őt, hogyha egy krumplizsákban jönne hozzám, én akkor is boldogan venném feleségül.
Becca Smith
A szoba percek leforgása alatt változott át fodrász-smink szalonná. Ahogy beértünk a lányok - Stella, Roxy, Hannah, Perrie-, egyből rendezkedni kezdtek. Engem leültettek a sminkes asztalom elé. A négy lány négy felé futott. Én csak a szememmel követtem őket, mert szinte rám parancsoltak hogy nem állhatok fel, mintha én lennék a váradós. Miután szerintük minden a helyére került segítettek elkészíteni a hajam és sminkem. Ez eddig mindegyikünk esküvőjén így történt, mert ez így sokkal jobb, néha viccesebb, mint egy szakemberrel.
-Na és hova mentek nászútra?-érdeklődik Stella, miközben a hajammal foglalatoskodik. Nem látom mit csinálnak, mert elvették a tükröt.
-Lou azt mondta meglepetés lesz.-válaszolom, mire a mögöttem ügyeskedő lányok halk kuncogásba törnek ki. Naná, hogy mindenki tudja, csak én nem. Ezért van, hogy Roxy pakolta be a bőröndöm is. Lehet, hogy az északi sarkra visz? Tuti nem, hisz tudja, hogy utálom a hideget.
-Ki vigyázz majd a gyerekekre?-érdeklődik tovább barátnőm, mert ebben a nagy felhajtásban nem nagyon tudtunk beszélni, így csak most tud meg részleteket.
-Bria és Freddie itt maradnak, Lizzy-re pedig Roxy-ék vigyáznak, ha már egyszer ők a keresztszülők.-vigyorogtam nővéremre. Persze tudom, hogy örömmel teszik meg, de azért néha jó érzés, hogy nemcsak minket készít ki Lizzy, és a Styles családnak is jó gyakorlás gyanánt. Gonosz vagyok? Csak egy kicsit.
Az idő gyorsan telik, mert beszélgettünk és nevettünk. Közben Jay is bejön, amikor épp nem a tortával foglalkozik. A hajam már készen van, és a többieké is. Mivel nem volt semmi komoly elképzelésem, ezért teljesen Stellara bíztam magam, és nem kellett csalódnom. Derékig erő, barna, hullámos hajamat egy kontyba tűzte picivel a tarkom fölött, és egy gyönyörű hajdíszet tűzött bele. Egyszerű, pont amilyen a ruhám.
-Itt vagyok! Bocsi a késésért!-rontott be az ajtón Lottie. Ő a negyedik koszorúslány, és a sminkes. Mögötte megjelentek testvérei Fizzy, Daisy és Phoebe. Ők is koszorúslányok.
-Merre jártál?-érdeklődtem. Úgy volt, hogy időben itt lesz mindenki.
-Előbb Louis-hoz ugrottam be, bocs.-nem sértődök meg, mert mégis csak a bátyja az első.
-És hogy van?-kérdeztem rá, mert megesz a kíváncsiság, hogy ő hogy bírja.
Lottie-n látszott hogy tétovázik, hogy elmondja-e az igazat, vagy szépítsen. Nem tudom melyikkel járnék jobban.
-A szokásos. Izgul, de nem akarja, hogy lássák rajta.-válaszolta végül.
Lotts neki állt mindannyiunk sminkelésének. Nagyon tehetséges, és már most sokra vitte, hisz híres énekesnőket kísér turnéra. Ő se viszi túlzásba, és ez tetszik.
-Jöhet a ruha!-tapsikolt Roxy, amikor valóban arra került a sor.
Hannah ment be érte, és hozta elő a rejtekhelyéről. Egy fekete ruhazsákba, a szekrény mélyéről. Nem vagyok valami babonás személy, de azt akartam, hogy Louis akkor lássa meg rajtam először, amikor Niall az oltárhoz kísér. Sajnos apukám már nem teheti meg, így mást kellett választanom, aki Harry lett volna, ha Louis nem stoppolja le magának tanúnak. Az én tanúm Roxy lesz, mert a hasa miatt nem akart koszorúslány lenni, de amúgy is rá gondoltam.
-Ez gyönyörű!-kiáltott fel Stella, amikor Perrie és Hannah elővették.
Tényleg az. Semmi különleges nincs rajta. Kiskoromban habosbabos ruháról, vagy csipkésről álmodoztam de mára már beérem egy sima, fehér és egyszerűvel is. Annyi extra van benne, hogy pánt nélküli, és a mellrésznél kicsit be van húzva, a szoknya része pedig földig erő, eltakarja a cipőt is, és nem keskenyített, de nem is pufok méretű, hanem pont tökéletes számomra. A lányok segítettek belebújni, miközben vigyáztak a hajamra, és a sminkemre is. Utolsóként a fátyol került a fejemre. Ékszerként csak anya szívalakú medálos nyakláncát tettem fel.
-Ugye tudjátok lányok, hogy én már kész vagyok, de rajtatok még nincs ruha.-mutattam végig nevetve a még laza öltözetben lévő barátnőimen.
Az ő ruhájuk egységes. Vajszínű, térdig erő, és hogy valamiben hasonlítson az enyémhez pánt nélküli. Boldogan néztem végig a hét lányon. Gyönyörűen néztek ki mindannyian.
Louis Tomlinson
-Ugye nem hagy el? Nem bírnám ki ha elveszíteném! Kérdezd meg Roxy-t, hogy itt van-e még! Ha nem is most, de tuti el fog hagyni.-sorolom az aggályaimat Harry-nek, miközben már nem tudom hányadszorra járom végig a szobát.
-Nyugodj meg, Lou!-fog meg Harry. Valószínűleg már szédült, a folyamatos körmozgásomtól. Én is, de ideges vagyok, és ilyenkor mindig ezt csinálom. Az előbb a húgaim előtt nem tettem, mert tudom, hogy Lotts beárulna Becca-nak, de szerintem így is lebukktam. -Figyelj Louis!-kényszerít Harry, hogy ránézek. Mikor lett ilyen magas? -Hány éve vagytok együtt?
-Attól függ. De talán öt vagy hat éve.-nem tagadom sose ment a matek. És én nem vagyok lány, hogy számolgassam mennyi ideje vagyunk együtt.
-Ja kábé. Szerinted ennyi év, jegyesség és gyerek után képes lenne elhagyni?
-Tudod jól, hogy Eleanor is elhagyott, mihelyst komolyra fordultak a dolgok. -emlékeztettem. Nem akarom még egyszer átélni azt a veszteséget, főleg hogy most még nagyobb lenne.
-Én már azon csodálkozom, hogy ennyi ideig kibírta melletted.-jegyezte meg gúnyosan.
-Héé...-bokszoltam a vállába. Persze ez inkább nekem fáj, mint annak, aki folyton az edzőterembe jár.
Harry csak nevetett rajtam, majd az órára mutatott. Basszus háromnegyed három. Negyed óra és esküvő! Jézus jobban pánikolok mint egy csaj! Az ablakhoz lépve szemem elé tárult a kertünk hátsó része, ahol az esküvő lesz. Tisztára Twilight feeling. A padokat és székeket lassan megtöltik az érkező vendégek.
-Ha rosszul leszek kapj el!-szóltam oda a tanúmnak.
-Ezt a menyasszony szokta mondani.-nevet Harry.
Becca Smith
Már csak öt perc három óráig. A vendégek már elfoglalták a helyüket. A koszorúslányok, Niall és én a ház teraszán ácsorgunk, egy olyan helyen, ahol mi se látjuk a vendégeket és ők se látnak minket. Vajon mit csinál most Louis? Megnyugodott már? Ő is annyira izgul, mint én? Hogy állhat neki azaz öltöny, amit a srácokkal választott ki? Habár Louis-n minden jól áll, szerény véleményem szerint.
-Izgulsz?-érdeklődik Niall. Csak bólintok, mert nem merek megszólalni. Így is tudom, hogy még a szöveget is remegő hangon mondom végig.-Nem kell.-nyugtatt meg.-Nem mer elhagyni téged, mert tudja mit veszítene vele. Én találkoztam vele azokban a napokban, amikor nem voltatok együtt. Nem volt valami jó látvány.-nevet fel, mintha csak valami vicceset mesélne.- Inkább attól fél, hogy te gondolod meg magad.-magyarázza.-Kevés tapasztalatom van az igaz szerelem téren, mégis megismerem. Ezért tudom, hogy a tiétek az.-mosolyog rám, és ez meg a kedves, szeretetteljes szavai megnyugtatnak.
-Köszönöm Niall!-ölelem meg őt, vigyázva a ruhámra, a sminkemre és a hajamra.
A vendégek zavartalan csevegésébe a nászinduló hasít bele. Itt az idő. Először Daisy és Phoebe indulnak meg, aztán Fizzy és Lottie, majd utolsónak Stella, Hannah és Perrie.
Szépséges látványt nyújtanak, ahogy a kis kosárkájukból ragyogó mosollyal szórják a virág szirmokat.
-Készen állsz?-suttogja Niall, még mielőtt egy lépést is tennénk. Jól esik figyelmessége, de.
-Kapj el, ha elesek!-mondom, majd Niall-be karolva megteszem az első lépést.
Egész testembe remegek, a cipő ingadozik bizonytalan lépéseimtől. Zavarban érzem magam a tekintettektől, amik végig követik minden egyes lépésem. Tekintettem ide-oda ugrál az ismerős és ismeretlen arcok között, de nem találok egy biztosat sem, akire nézni tudnék, hogy erőt gyűjtsek. Niall erősen tart, valóban nem hagyja, hogy elesek. Aztán tekintetemet a tömegről az előttem álló útra vezetem, így meglátom a mesésen feldíszített kaput, az alatta álló papot, és ami a legfontosabb a jövendőbeli férjemet. Ő is engem néz, így tekintettük kapcsolódik, én pedig ebből merítek erőt. Már nem vagyok bizonytalan, sőt annyira magabiztos vagyok, hogy legszívesebben végig futnám ezt a maradék távolságot. Ahogy lenyűgözően kék szemeivel csak engem néz, és én is őt, mert számomra ő a világom közepe.
-Álmoszép vagy!-suttogja a fülembe, mikor odaérünk Niall-el, és a Szöszi átnyújtja a kezemet Louis-nak.
Együtt lépünk a pap elé, a közös jövőnk felé.
Hűha, nem is tudom mivel kezdjem. 😄
Először is sajnálom, hogy ennyit késtem ezzel a befejező/lezáró résszel, de suli utolsó napjai és hasonlók. Na meg hogy annyira "tökéletes" részt akartam, hogy ez a harmadik változata. 😃
Nem szeretnék külön búcsúzó részt írni, ezért megpróbálok mindent ide sűríteni.
Körülbelül hét hónapon keresztül írtam ezt a "könyvet". És ha akartok tartsatok egoistának, de én nagyon büszke vagyok magamra, mert végre sikerült befejeznem egy történetet.😂 Nagyon fura lesz, hogy már nem fogok azon agyalni, hogy mi legyen a következő részben, és nem fogom megnyitni a piszkozatokat. :/ :(
Az még több boldogsággal tölt el, hogy ennyi idő alatt sok lelkes "olvasóm" lett. Mérhetetlen löketeket adott egy hozzászólásotok az új rész írásához. ,,Bámulatos, hogy az emberek megmutatják a támogatásukat, mikor olyasmit csinálsz, amit szeretsz." ❤❤❤
A sok díjnak is nagyon örülök, és amiket mostanában kaptam, azokat még kiteszem. :) :')
Ha szeretnétek nyugodtan írjátok meg, hogy ki volt a kedvenc szereplőtök, mi a volt a kedvenc jelenetetek. :) Kíváncsi vagyok rá ;)
Sokat gondolkodtam a folytatáson, hogy mennyi értelme lenne, de nem tudom még. De mindenképp visszatérek akár a második évaddal akár egy új storyval. :')
Persze ha nem szeretnétek akkor azt is megírhatjátok. :D
Sok-sok szeretettel és puszival köszönök el Tőletek!!!❤❤❤💋💋💋
xxxEsztyTomlinson