Sorry a mai rész miatt, kórházban voltam :'D jó kifogás, mi?
Pár perc kínos néma csend után, elérkezett az őrváltás.
Az említett "Robin", benyitott és mindeketten oda kaptuk a fejünket.
-Tesó! Mondtam, hogy lestoppoltam már!!-jelentette ki. Rohadt jó.. Itt így mennek a dolgok?!
David rám mosolygott és felkelt a földről mellőlem. Ajtóból még egyszer visszanézett, majd kiment.
-Ne. Merj. Semmit. Csinálni. Vele!-utasította a társát még utoljára.
-Igenis Apuu!!-tisztelgett Robin.
David (végre) kiment. Én pedig egyedül maradtam egy barna hajú, barna szemű, kigyúrt sráccal, aki "lestoppolt"..
-Miért nézel?-kérdeztem.
-Szép vagy.-mondta.
-Okéé..-maradtam még mindig a földön. Oda ült mellém, ahol előbb David volt.
-Láttam az aktád. Mindent tudok rólad. Még azt is, hogy mire vagy képest. Nem csak a gyógyításra.. Ellenkezőjére is képes lennél.-mesélte.
-Ugye tudod, hogy ezt ki fogom használni, hogy kijussak innen?-kérdeztem.
-Ugy se tudnád.-nevetett.-ahhoz gyakorolnod kéne. Mint Nicholassal gyakoroltátok a gyógyítást. Mit gondolsz miért kellett annyi fekete mágiát tanulnod? Kábítani, sebezni, mérgezni is tudnál. Ezért is vagy itt! Meg azért mert nem csak nekem tetszettél meg..-kacsintott.
-Tessék??
-Igazából.. Miattam lehetsz csak itt.-mondta.
-Hogy??-kérdeztem ismét. Már semmit sem értek..
-Olyan zárdába akartak rakni, ami elnyelte volna minden erőd. És nem hagyhattam, hogy a kis Cukorfalat elveszítse a kis drága erejét.-magyarázta.
-Ne hívj Cukorfalatnak!-ellenkeztem.
-Itt én szabom a szabályt, drága. Kezembe van az életed. Ha nem úgy viselkedsz ahogy én azt parancsolom, mehetsz azok közé, akik nem érdemlik meg, hogy a kivételesek közé tartozzanak. Tőlem így is játszhatunk.-mondta, hogy rosszabb is lehetne.-És örülj, mert te vagy az egyetlen, akinek maga a Főnök fia az őre!-kacsintott ismét.
-Főnök?
-Apám. Semmit sem tudsz a múltadról igaz? Bocsánat.. A családod múltjáról.-javította ki saját magát.
Szóval nála, vagy játszom a cukipofát, vagy mehetek meghalni.. Nem is tudom melyik lenne jobb.
-Nem nagyon meséltek a felmenőimről. Ha pedig szóba jött, témát váltottak.-meséltem a családom keserűségéről.
-Legyek olyan ostoba és kedves, hogy elmondjam?-kérdezte.
-Nekem mindegy.. Ahogy jónak látod.-próbáltam a "rábeszélést". Vagyis, hagyom, hogy a lelkismerete miatt kelljen elmondja.
-Az Anyám, az Apádtól várt gyereket..
-Te vagy az a..?-kérdeztem.
-Nem dehogy.-nevetett.-Az a kisfiú meghalt, mielőtt megszülethetett volna.-mondta.
-Sajnálom. Akkor azért akadt ki az a nő..-szólaltam meg. Kár volt..
-Igen.. Az anyám azóta, kissé túl érzékeny. Mikor nem tudta, hogy ki is vagy.. Nagyon örült, hogy egy ilyen nagy erejű "vendégünk" lesz. De miután látta, kik is a felmenőid.. Begurult. És azt kérte Apámtól, hogy had legyen ő a..
-Értem. Szóval.. Már csak a "Főnökkel" kell találkoznom, és akkor már mondhatom, hogy megismertem a..
-Persze.-nevetett.-David-del is találkoztál már. Ő a báttyjám. Anyánkkal találkoztál.. Apánkkal pedig, szerencsére nem fogsz majd csak a tárgyaláson. Mikor kihírdetik, mi lesz a sorsod nálunk. Ha addig nem szöksz meg..-vigyorgott.
-Nem valószínű, hogy sikerülne. De a szüleimről volt szó..-tereltem vissza a témát.
-Nem csak szép, hanem okos is.. A szüleidet nem ismertem. Csak azt tudom elmesélni, amit nekem is mondtak.-sóhajtott.-Hesna "néni".. Anyám szerint egy gyönyörű nő volt. Minden férfinek tetszett. Mégis, neki az kellett, ami anyámé volt. Biztos nem mesélték.. De, ők testvérek voltak. Anyád házasságon kívűl született. Ezért volt csak udvarhölgy. De mivel, az édesapja nemes volt.. Így az ő férje lehetett volna egy nemes férfi is. De édesanyád, inkább egy másik cselédbe szeretett bele. Anyám jegyesébe. Elmenekültek tavasszal. üs soha többé nem hallottunk róluk. Mind ezidáig. Híres lett a lányuk. Feltűntél. És azt akartam, hogy itt maradj velem.-suttogta.
Egymás szemébe néztünk. Várta a pillanatott, mikor fogok közeledni hozzá.
Azon kattogott az agyam, ha most megcsókolom.. Egy plusz lépés, ahhoz hogy elmehetek innen. De ha most elutasítom.. Harcolni fog, addig ameddig nem kapja meg amit akar. De kinek van ahhoz ideje?
Hagytam a tervemnek és megcsókoltam. Meglepte, hogy annyi perc után mégis megtettem.
-Robin! Oh.. Sajnálom, csak..-zavart meg minket David.
Elváltunk egymástól, az említett felállt és kiment a szobából a testvérével eggyütt.
Pár perc múlva vissza jött a nagyobbik.
-Ez mi volt?-vigyorgott.
-Mi, mi volt?-kérdeztem zavaromba. Persze, hogy tudom mire gondolt..
-Hát tudod.. Arra!-puszilta meg a kezét. Ezzel prezentálta az előbb látottakat.
-Biztos hogy annyi éves vagy amennyinek kinézel?-kérdeztem.
-Nem tudom.-mosolygott.