- Egy új szomszéddal nem így kellene viselkedni. Nem hallottál még az illemről? - tápászkodott fel, felém se nyújtva kezét, hogy segítsen. Még hogy én lennék az illetlen.
- Talán inkább neked kéne ezen gondolkoznod. Egy lány épp a földön fekszik. Nem kéne neki segíteni?
- Szerintem ha az ágyban lennél, kevesebb ruhában, tuti segítenék neked. - vonogatta kaján mosoly kíséretében szemöldökét.
Na szép. Kifogtam a legjobb szomszédot a világon!
- Már bocsánat, de... De ez így úgy mi? - érkeztek meg a rokonaim.
- Egy barom a szomszédunk. - álltam fel magamtól. Leporoltam magam, miközben a fiúk összenéztek.
- Cameron, ő Adelaide. A mi unokatesónk. - mutatott be egymásnak minket Nash.
- Most komolyan Ausztrália egyik városával társalogtam? - nevetett ki rögtön a Barom, aki Cameron. Miután a további pillanatokban Grierék is elkezdtek nevetni, fújtatva betrappoltam a lakásba. Rájuk csaptam az ajtót. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Annyira utáltam már kisebb koromban is, hogy mindig Ausztráliához hasonlítottak.
- Utálom a nevem. - felsétáltam a szobámba, ahonnan ki sem jöttem, egészen estig. Teen Wolf maratonomat meg kellett hogy szakítsam, mivel kellemetlen zajok szűrődtek fel az ablakomig. Kinéztem, de semmit sem láttam. Aztán ezt eljátszottam még kétszer, mire megláttam, ki szórakozik.
- Hé, Ausztrália, mizu? - vigyorgott felém az idegesítő Barom.
- Hé, Barom, nincs kedved hazamenni? - kiabáltam vissza unott fejjel.
- Jó téged idegesíteni. - vont vállat nevetve. Egy délelőtt volt, hogy megismertem. Egy kibaszott délelőtt, hogy megismertem a szomszédunkat. És a "jó" szomszédok mit csinálnak? Élvezik, ha egy lány elveszti az eszét. Élvezik, ha ugyan csak kiborítják a szomszédukat.
- Hé, most gondolkozol, hogy mivel tudnál visszavágni? Esélyed sincs. - kacsintott undorító mosollyal az arcán. Miért ennyire biztos magában?
- Figyelj Cameron, nagyon elegem van már most belőled. Hagyj engem békén, így is elrontottad az egész napomat. - forgattam szemeimet mérgesen.
- Az én napomat viszont bearanyoztad. - mosolygott még mindig.
- Ne szólj hozzám. - jelentettem ki, s ezzel be is fordultam szobámba. Visszafeküdtem ágyamra, de mivel ezt hamar meguntam, lesétáltam a nappaliba, hol Lizt kerestem, ki visszatért Skylynn kíséréséből.
- Olyan feldúlt vagy! Mi történt? - vágott anyásan morcos fejet.
- Az új szomszéd. Az történt. - néztem át az ablakon, ami pont rálátásra bizonyosult Barom Cameron házára.