"Sziasztook!^^ ez a legelső munkám itt a Wattpadon ... köszönöm a szavazatokat és várom a kommenteket remélem, hogy eddig tetszik nektek további jó olvasást:3"
Adam POV:
A reggelem elég szarul kezdődik, anyám nincs itthon, a bátyám valahol még mindig bulizik, a nővérem meg kaját csinál a konyhában. Ő az egyetlen aki foglalkozott velem, már kiskorom óta.
-Jóreggelt álomszuszék .-pillantott fel a rántottáról, s csak mosolygott rám.
-'reggelt.-böktem ki álmos hangon.-Figyelj mert leég a kaja.-figyelmeztettem a füstölő ételt nézve.
-A kurva életbe.-legyezte a füstöt egy ronggyal, majd oda vánszorogtam hozzá, hogy lekapcsoljam a gázt, utána az ablak felé siettem, hogy kinyissam.
-Bocsánat.-hajtotta le fejét az asztalon, miközben én újra nekiálltam a reggelinek.-Mindent elrontok.-kezdett el depressziózni.
-Nővérkém. Ha tudod, hogy nem igazán jeleskedsz a konyhába.-fogtam vissza magam.- Akkor minek álltál neki?-kérdeztem az éppen engem figyelő lányt.
-Itt inkább az a kérdés, hogy te honnan tanultál meg így főzni?-kérdezte, miközben megterítettem az asztalt, s friss kenyeret raktam egy tányérra, majd neki álltunk falatozni.
-Még anya tanított meg.-hallgattam el.-Mikor volt ideje ránk.-néztem oldalra.
-Adam, figyelj, anya nem tehet- Nem érdekel anya.-vágtam szavába.-Inkább együnk. Egyetértően bólintott, majd a reggeli befejezése után a mosogatni valót ráhagytam, s a szobámba igyekeztem. A szekrényemben kutatva előhúztam egy fekete pólót és egy szürke melegítő nadrágot, majd azokat az ágyra dobva én is levetődtem, s telefonomat a kezembe véve, nyomogatni kezdtem. Pár instastory é egyéb dolgok megtekintése után, eszembe jutott, hogy meg kéne kérdeznem Christ, hogy mit kér szülinapjára, hiszen nem sokára az is itt van. Mikor a telefonom kijelzőjét nyomkodtam, beugrott, hogy most nem vagyunk olyan fényesen, ezért el is bizonytalanodtam, de bátorságot véve megcsörgettem. Nem vette fel, megcsörgetem még egyszer, most se vette fel? Mi a fasz, ez érdekes, mindig fel szokta venni ha hívom. Még párszor megcsörgettem hátha szerencsém lesz, de semmi reakció nem jött tőle. Mindegy, szépen felöltözök és elindulok a megbeszélt helyre.
-Nem felejtettél el valamit?-állított meg nővérem, majd sietve hozzá egy puszit dobtam arcára, s felkaptam fehér Vans cipőmet, majd a biciklimet kihoztam a garázsból és sikeresen elindultam.
Chris POV:
-Végre megérkeztünk.-sóhajtottam fel. Danny kibaszott kergetése kifárasztott. Elvileg itt kéne találkoznunk mindenkivel, de még csak Alley és Jerry van itt, hiányzik még Kelly, mi és Adam.
- 20 perc és indulunk.-kiabált Danny, majd odasétáltam a többiekhez köszönni.
-Oh milyen édes vagy Chris.-szólalt meg Alley, aki jóval idősebb nálam, ő a faházak tulajdonosa ahova megyünk.
-Na még pár perc és indulunk.-kiabált körbe Danny ismét.- Max a többiek utánunk jönnek.-gondolkozott el, majd Alley társaságába igyekezett, hogy megbeszéljék a továbbiakat.
-Adam is lassan megérkezik.-nézett rám, mintha tudta volna, hogy mire gondolok.-Áhh meg is érkezett az emlegetett szamár.-mutogatott a bicikliről leszálló egyénre. -Elég feszültnek tűnik nem gondolod?-súgta hozzám halkan Danny.
-Jajj hagyjál már, túl közel vagy.-toltam el arcát, majd a közeledő Adamre koncentráltam.
-Sziasztok.-köszönt közömbösen, majd rám pillantott.
-Szia.-utánoztam a gesztust. Láttam rajta, hogy valamit szeretne mondani, de inkább magába folytotta a szót. Ez idegesített, úgyhogy én kezdeményeztem.
-Mi-Akkor én most leteszem a cuccomat.-szólt szavamba, majd vissza sietett a biciklijéhez.
-Ez nem a te napod.-kuncogott Danny. Menj oda hozzá és beszélj vele baszki, 2 perc és indulunk.-lökdösött Adam felé aki mit sem látott ebből, majd ott hagyott a fiú mögött. Megkocogtattam vállát, majd lassan hátra nézve meglátott, s gyorsan vissza is fordult.
-Szia.-köszöntem ismét, immár elé állva.
-Miért nem vetted fel a telefont?-kérdezte semlegesen, majd néha-néha felpillantott munkájából.
-Én, nem tudtam felvenni.-hajtottam le fejem.
-Miért? Talán vele voltál?-nézett Danny irányába idegesen.
-Belógott a szobámba reggel.-sóhajtottam.-Anyám engedte be.-nyúltam zsebembe.-De írtam üzit, nem kaptad meg?-kérdeztem a dühös arcú sráctól.
-Én aztán nem kaptam semmilyen üzenetet senkitől sem.-vágta rá, majd abban a pillanatban megrezzent a telefonja.
*ChrisTita😻:Bocsánat, hogy nem vettem fel babám, éppen öltöztem😉*
A képernyőjét vizslatva, tekintete lefagyott, szemei kikerekedtek, majd rám nézett. Az arcomba felszökött a vér, s a szívem őrületes tempóba vert. Nem gondoltam volna, hogy most kapja meg a fél órával ezelőtt elküldött üzenetemet. Ez annyira kínos.
-Na srácok! indulhatunk? - jött a megmentőnk Danny, aki kihúzott minket a kínos helyzetből. -De először kötelező lehúzni egy kör felest!-mondta határozottan, majd a táskájában kezdett keresgélni.-Meg is van.-húzta elő az üveg alkoholt, s vele a felespoharakat, majd köré gyűltünk, s mindenkinek töltött belőle.
-Egészségünkre.-emelte fel poharát, s mi is utánoztuk, majd lehúztuk a felset. Kicsit meg is szédültem tőle, nem vagyok hozzászokva annyira, jobban kedvelem a bort.
Akkor most már elindulhatunk.-bólintott Danny, majd elrakta a használt poharakat, s vele az üveget is.-Van még ahonnan ez jött ne aggódjatok.-kacsintott, majd felült a biciklijére. Mi is így tettünk, majd Jerryhez csatlakozva elindultam. Nem nagyon szeretem a bicikliket, ezért nem hoztam magammal anyáét se, hiszen nekem nincs, inkább deszkás vagyok. De kaptam kölcsön Dannytől, úgy hogy be kell érnem ezzel.
Kissé lemaradtam a többiektől útközben, majd hátra pillantottam, s láttam, hogy Adam szerencsétlenkedik mögöttem, kicsit lelassítottam, hogy bevárjam.
-Oh bassza meg- kiáltott a mögöttem lévő, majd nem figyelve felém jött.
-Jézusom mit csin- ! -kiáltottam volna, mikor teljesen belém hajtott, s mindketten nagyot taknyoltunk, neki köszönhetően.
-Áh, asszem meghaltam.- mondtam kicsit elviccelve, s a szerencsétlenségtől nevetve a srácnak aki mellettem hempergett a földön, és fogta a ... "ott", elég fájdalmas arcot vágva hozzá.
-Te meg mit csináltál?- folytottam vissza a kitörni készülő nevetésem.
-Nem röhög együtt érez! -nyögte fel, majd nevetni kezdett.
-Te béna.- nyújtottam ki nyelvemet, gúnyolódva.-Segítsek?-tört ki belőlem a nevetés.
-Kérlek.-fogta meg kezem, majd felsegítettem ahogy bírtam, mivel sokkal nagyobb nálam, ezáltal nehezebb is.
-De, ezt hogyan csináltad? ..- kérdeztem kíváncsian, még mindig a nevetésem visszafolytva, csak hogy komolynak tűnjek.
-Bevágtam az "örömöd forrását" (kukcsiját).-állt fel, majd szemtől szembe álltunk, de még mindig fájó tagját fogta.
-Megmasszírozzam?-kérdeztem, halál nyugodtan, najó egy kicsit akartam is, hogy meg érintsem.
-N-nehogy.-akadozott hangja, az ajánlatom miatt, majd mindketten a bicajunkat szedtük fel a földről.
-Komolyan mondtam.- mosolygott rám, majd előre nézett.
-Nagyon vicces vagy mostanában.-válaszoltam flegmán, majd előre törtem, nem akartam, hogy zavaromat lássa.-Na ezek a szépségek, kibaszottul itthagytak minket, fogalmam sincs, hogy hova kell menni.-fogtam meg a fejem, majd megálltam.
-Danny haverod nem mondta el két menet közben?-váltott komolyra hangja, majd megelőzve engem, haladt előre.
-Tényleg nem értem, hogy mi bajod van.-förmedtem rá, majd elévágtam, ezzel megakadályozva, hogy elfusson tőlem.
-Csak poénkodtam, nyugi.-szisszent fel.
-Kibaszottul poénos, hogy ilyeneket vágsz hozzám.-fordultam el.-Mikor te voltál az aki letámadt engem.-szúrtam rá tekintetem, mire csak zavartan elfordította fejét tőlem.
-Menjünk tovább. Keressük meg a többieket.-váltott át nyugodt hangra, majd követtem. Nem értem, hogy hogyan jutottunk el idáig.