*Friendship and other things ❤*

💔 #24 Apa 👨

Adam POV:

Nem tudom hogy történhetett, de Chris hatalmas rúgásától és az apja meglepődött arckifejezése láttán teljesen kijózanodva ültem  a padló szőnyegén, s csak csendben figyeltem a történések folyamatát. Fel akartam állni, hogy kezet fogjak a már rég nem látott apukával, de amint megpróbáltam cselekedni, Chris, kezét elém rakva állított meg a mozgásban, s fejét oldalra biccentve nézett apja irányába.

-Mit akarsz?-köpte a szavakat a fickó felé, majd nadrágját keresgélve, húzta fel lábaira az anyagot, s egy nagyobb pólót kezembe dobva utasított, hogy én is öltözzek.

-Csak gondoltam.-köhintett zavartan, mikor a fiú kissé odébb lökve az ajtóból, ezzel utat törve magának, lesétált a konyha felé,s mit sem érdekelve a férfi mondandóját, odébbállt.-Meglátogatlak.-halkult el szomorodottan, majd rám emelve tekintetét, a fia után sietett. Én is követtem őket, miután egy fekete melegítő nadrágot magamra rángatva rohantam le a lépcsőn-Figyelj.-ült az asztalhoz az idősebb, majd tekintetét le sem véve az ingerült fiúról, próbálkozott.-Chris, tudom, hogy nem viselsz el többet ebben a házban.-köhintett.-Meg is értem az érzéseid.-fogta meg homlokát zavartan.

-Van egy másik családod bazdmeg!-ejtette el kezéből a kávéval teli csészét, melynek hangjától a ház konyhájának tere elcsendesült.-Fuhh.-eresztette ki a levegőt, mely felgyülemlett tüdejében, s egy törlőkendőért nyúlva próbálta felitatni az ital maradékát. A segítségére sietve kapkodtam fel a csészének szilánkjait, s egy felmosóért sétálva kaptam fel a tárgyat, majd a helyiségbe visszatérve takarítottam fel a ragacsos lét.

-Sajnálom.-állt fel az asztaltól az eddig még halál csendben ülő férfi. Fogalmam sem volt róla, hogy ez a helyzet áll fent, kettőjük között. Chris apja, mindig is egy tisztességes, erős ember volt, aki szerette a családját, bár hallottam, innen-onnan, hogy egy másfél éve, egy hatalmas vitát követően elutazott és rá egy pár hónapra írt Chrisnek, hogy megházasodik. Biztos vagyok benne, hogy nem abban a 2 hónapban ismerte meg a mostani feleségét, plusz a gyerekeket sem. Nem az én dolgom ez tény, de nem fogok ölbetett kézzel figyelni, ha a szerelmemről van szó. Addig viszont visszafogom magam, hiszen akárhogy is nézzük, az apósomról beszélünk.

-Sajnálhatod is.-nem nézett szemeibe, csak a pulton támasztotta meg magát.-Arról nem is beszélve, hogy te állítólag, soha többé nem akarsz engem látni, anyámmal együtt, mivel egy rohadt buzi vagyok.-fordult a férfi felé, ainek kikerekedtek szemei, s majdnem megfulladva állt fel ismét az asztaltól.

-Hiba volt a részem.-Hiba?-kiabált Chris.-Itt egyedül csak te tehetsz róla.-fordult el ismét, majd egy új csészét elővéve, öntött a maradék kávéból.-Hány cukorral iszod?-kérdezte az idősebbtől.

-Nem kávézom.-zárta le a témát, majd oldalra pillantva, meglátott engem, az ajtó keretének támaszkodva.-Milyen szép nagyra nőttél fiam.-fogott rá csuklómra, s kezei megremegve tartották részem. -Emlékszem még, nagyon régen édesapáddal mennyit beszélgettünk és ittunk.-mosolyodott el.-Bár te nem nagyon emlékszel az öregedre.-konyultak le ajkai.-Sajnálom, hogy felhoztam. Édesanyád hogy van?-érdeklődött felőle.

-Jól van köszönöm.-erőltettem mosolyt magamra. El akartam húzni a kezemet, de nem volt elég erőm hozzá, hiszen ő mindig apám helyett apám volt. Legalábbis amíg itt élt Chrisékkel.

-Ennek örülök.-engedett el.-És, hogy megizmosodtál.-mosolygott ismét.-Meg amúgy is, mivel etet téged a drága Martha, hogy ekkorára nőttél? Hány centi vagy fiam?-állt fel mellém, majd kezét, lábujjhegyre állva, a fejem fölé emelte, hogy le tudjon méri, magához képest.

-187cm vagyok, pontosan.-vakartam meg zavartan tarkómat.-De igazából még nyár elején voltam annyi, akkor mértük utoljára.-mosolyogtam. Megértem Chris érzéseit, de talán az apja is meg változott egy kicsit. 

-Azta fiam.-paskolta meg vállamat, már ahogyan felérte, s visszaereszkedett helyére.-Mindig is te voltál a kedvencem.-mosolygott ismét. Mi? Milyen kedvenc? Nem értem.-Nos ami miatt itt vagyok.-köhintett.-Adam fiam.-emeltem rá tekintetem kíváncsian.-Nem szeretnél megházasodni?-köpte ki a vígan kortyolt kávéját Chris, amint meghallotta apja eszeveszett hülyeségét. Én is csak kikerekedett szemekkel pillantottam az öreg felé. Nem látta amint épp a fiát, khm, próbáltam magam alá gyűrni? Ez most rendesen sokkolt.

-Öhm, nagybácsi.-köhintettem zavaromban.-Ezt nem értem.-vakartam meg tarkómat zavartan.

-Arra gondoltam, hogy frigyre léphetnél Emilyvel.-igazította meg lecsúszott szemüvegét, közben Chris ismét fulladozni kezdett.-Persze nem most.-vigyorgott.

-Apa!-kiabált a zavarodott fiú, miután a kiömlött kávét nagynehezen feltörölte.-Te meg mi a faszról beszélsz?-indult el az apja felé, mikor felkarját elkapva magamhoz húztam, s ajkaira egy lágy csókot leheltem.

-Sajnálom, nagybácsi.-néztem a megilletődött férfi felé.-Én már beleszerettem egy Williamsbe.-mosolyogtam a kissé vöröslő arcú srácra. Apja a sokktól ledöbbenve, kénytelen volt visszaereszkedni alaphelyzetébe, s a széken megtámaszkodva fogta fejét.

-A-Adam?-akadozott a férfi hangja.-Te is buzi vagy?-emelte fel kissé hangját, melyre reflexszerűen megindultam, s kissé közelebb lépve a férfihoz, szemeimmel fenyegetni kezdtem.

-Tessék?-néztem ismét a rémült férfi kikerekedett szemeibe.-Mi vagyok?-csaptam az asztal felületére, mikor egy ajtó csapódásra lettünk figyelmesek, s a hang irányába emeltem tekintetem.

-Anya?-lepődött meg Chris, aki éppen közénk lépve próbálta megakadályozni a legrosszabbat.

-Robert.-mérte végig véres pillantásokkal az asszony a volt férjet.-Mit keresel itt?-pakolta le az élelmiszerekkel teli táskát.

-Áh, Clarissa, kedvesem.-váltott át teljesen más személyiséggel rendelkező emberré az előbb még támadóban lévő férfi.

-Nem vagyok a kedvesed, khm.-köhintett a hölgy, majd fiának egy lágy csókot adott homlokára.-Nos, mit akarsz? És hol van Emily?-kérdezősködött lánya felől, aki már elég régóta az apánál élt, de csak mert ő döntött így.

-Ezért vagyok itt kedvesem.-húzta mosolyra ajkait.-Lassan itt kéne lennie a kisasszonynak, hiszen egy igen fontos megbeszélésre jöttünk.-emelte rám tekintetét, majd visszapillantott a bosszústekintetű asszonyra.

-Milyen megbeszélés?-kezdte felhúzni magát teljesen az egyébként nyugodt természetű asszony, s egy üvegpoharat elővéve engedett magának vízet, hogy enyhítse szomjúságát.

-Szeretném, ha Adam és Emily frigyre lépnének.-köpte arcon az anyuka a férfit a szájában lévő vízzel, amint meghallotta ezeket az egymáshoz nem illő szavakat.

-Te meg mi a faszról beszélsz?-törölte le nedves állát a hölgy, majd a férfire öntve a maradék vizet, tette a mosogatóba a poharat.-Megérdemelted.-húzta ki magát elégedetten.

-Tiszta anyád vagy fiam.-törölgette a vízcseppeket szemüvegéről, miközben Chrisre nézett.-Hát így nevelted a fiúnkat Clarissa?-méregette az asszonyt.

-Te kibaszott szemét.-ugrott volna a férfinek, mikor hirtelen egy vékonyhangú leány állt az ajtó küszöbén.-Emily.-mosolygott az anya, s megölelve lányát, lenyugodott.-Hogy vagy szívem?-kérdezte a megszeppentet.

-Jól vagyok anya, köszönöm.-ölelte vissza, majd felém kezdett el szaladni.-Adaaam!-kiabált, majd a derekamat átölelve, nem eresztett el.

-Na erről beszéltem.-köhintett az öreg.-Hát nem édesek?-nézett az anyára, aki egyenesen Chrisre pillantott, s a fiú lesütött szemekkel figyelte a járolap felszínét.

-Robert, figyelj.-váltott át halkabb hangszínre, majd közelebb hajolt a férfihez, aki le sem vette rólam és a rajtam csimpaszkodó lányról a szemét.-Chris és Adam együtt vannak, Emily még csak 15 éves és kurvára nem fog ez összejönni.-közölte a fájdalmasnak vélt szavakat, melyre még én is meglepetten figyeltem. Fogalmam sem volt róla, hogy Chirs anyukája tud rólunk, bár azért sejtettem, hiszen ez a kis majom mindig megostja vele a dolgokat.

 -Na ezt most fejezzük be.-emelte az asszonyra tekintetét idegesen.-Ezek a fiúk csak szórakoznak, kedvesem.-mutogatott ránk.-Adam sosem volt buzi, a fiúnkról meg már lemondtam, hogy ő valaha is normális lesz.-mozdultam el helyzetemből, e kegyetlen szavakat hallva.-Viszont, megeshet, hogy Chris miatt hiszi azt, hogy ő a pasikat szereti.-gondolkozott el a férfi, mire ismét közeledve hozzá, az asztalra támaszkodtam, s véres pillantásokat vetettem felé.

-Mr. Williams.-szólítottam meg illedelmesen, bár majdnem széttéptem az előttem lévő tárgyat.-Kurvára szeretem a fiát, és szeretni is fogom ebben a kibaszott univerzumban és még jópár másikban is.-mosolyogtam szavaimat ismételve.


-Adam-Nem Mr. Williams.-vágtam szavába.-Én igen is, hogy  őt szeretem.-fogtam meg az amúgy is vörös arcú fiú felkarját, majd magamhoz húzva átöleltem derekát.-Őt.-mutattam a zavarban lévőre.-Ő az, akit elveszek.-vettem mély levegőt.-Később.-néztem a fiú zavarban lévő arcára, s kihúzva derekam diadaliasan, pillantottam a már elég kattosnak tűnő férfire.

-Miket hordasz itt össze?-sugott fülembe a fiú, majd fogásomon szorítva elismételtem szavaimat.

-Nem hiszek neked.-állt fel az apa, s zsebében kutakodva előhúzott egy szál cigarettát.

-Apa? Anya? Emily? Chris? Adam?-kapkodta tekintetét közöttünk Chris nővére, miután sietve lépkedett a hangzavar felé. Nagyszerű, egy csodálatos családi pillanatnak lehetek része, s még pár perccel ezelőtt Christ kényeztettem a szobájában. Khm.