Sounds of the Demons {Szünetel}

2. fejezet: Bosszúvágy

Hallottam a nagyi hangját, amint épp valakivel beszélgetett az ablakomnál. Azt nem értettem, hogy mit mondtak, de arra rájöttem, hogy egy vérszopó a társasága. Tudtam, hogy nem azért van vele, mert jóban vannak, de biztos akartam lenni benne. Elindultam az ajtó felé, de mikor megfogtam a kilincset megtorpantam. Sírás zaja ütötte meg a fülemet. A nagyi sírt. Gyorsan kirohantam, de a vámpír már nem volt ott.
-Nagyi minden rendben van? Miért sírsz?
- Kicsikém valami szörnyű dolog történt az éjjel. A szüleid... - nem bírta befejezni a mondatot, de nem is volt rá szükség.
-Nem az lehetetlen. NEM!!! - üvöltöttem a sírástól nem láttam semmit, nem éreztem mást csak féktelen haragot és gyűlöletet a mocskos vámpírok iránt.
- Nagyi taníts meg vámpírt ölni. Ki akarom írtani őket. Bosszút fogok állni.
- Nyugalom, kicsikém, nyugalom. Mindent a maga idejében. Most az a legfontosabb dolgunk, hogy megvédjük a falut.