Emma szemszöge
Furyt vártam. Több, mint egy hónapja hozott el ebbe a lakásba. Már Bucky távozása után két órával ott volt.
Most is Maria Hull jött vele.
- Nos, Emma. Azt mondtad fontos - ültek le.
- Igen. Van valami... - nehezen kezdtem bele.
- Halljuk. Nehéz nekem is úgy járnom New Yorkban, hogy ne ismerjen fel senki.
- Tudom, de ez tényleg fontos. Az a helyzet, hogy...terhes vagyok.
Szerintem egy percig csak bámult engem.
- Ez biztos?
- Ma voltam egy orvosnál és igen.
- Ki az apja? - kérdezte hitetlenkedve Maria.
- Hát...Bucky.
- Barnes? - nézett még döbbenten Fury.
- Igen.
- Ez... váratlan.
- Nekem ne mondja.
Amikor nem jött meg a menstruációm még nem aggódtam. Amikor késett egy hetet már aggódtam. Majd egy pozitív teszt után azonnal egy orvost kerestem fel. Tényleg terhes vagyok.
Nem értettem hogyan, hiszen egyszer sem élvezett el bennem. A doktor kedves volt és kérdezett pár dolgot. Elmondtam neki, hogy mi hogyan történt. A válasza, hogy a két szex gyorsan történt egymás után, valószínűleg még mindig volt spermium, ami végül megtermékenyített.
Hát csodálatos.
- Te vagy az anya. Egy nagyon különleges erő birtokában vagy. Ha ez kiderül... - kezdte Fury.
- És az apa egy szuperkatona, ez sem mellékes - folytatta Hill.
- Valóban nem. Tud róla valaki?
- Csak maguk.
- Barnes?
- Nem beszéltem vele azóta. Azt mondta pár hónapig senkivel ne vegyem fel a kapcsolatot, de erről tudnia kell.
- Nem. Nem lesz az jó. El kell úgy bújnia, mint még soha. Ha erről bárki tudomást szerez már nem csak te leszel veszélyben Emma.
- De Nick. Az apja...
- Nem Hill. Ha megtudják oda akarják majd vinni. Amiről mások is tudomást szereznek majd. Egy gyerek, akinek az apja szuper képességekkel rendelkezik és az anyja egy Végtelen kő birtokában van? Tudod mit jelentene ez? - nézett Hillre, majd rám.
- Tehát senki? - kérdeztem halkan.
Tudom, hogy Bucky nem akarta ezt komolyan. Csak szex, de...ez már nem csak szex. Egy gyerekről van szó, ami az ő gyereke is.
- Senki. Biztonságosabb hely kell ennél.
- Be akar zárni?
- Nem, dehogy. Nem vagyok olyan, mint Pierce.
- Brooklyn! - kiált Hill.
- Hallkabban, ha lehet. Mi van Brooklynban?
- A védett lakás.
Fury elgondolkodik, szinte látom ahogy forog az agya.
- Pakolj most össze. Van egy lakástömb. A házak benne úgy vannak kialakítva, hogy nyílik belőle egy titkos lépcső, amin bármikor ki lehet menni, ha veszély van.
- Oda visznek?
- Igen. Biztonságos és neked erre lesz szükséged...nektek.
Belementem. Védett hely, ami plusz biztonságot ad nekem. A fizetségem érte, hogy nem szólok senkinek.
Gyerekem lesz...nem gondoltam, hogy valaha anya leszek, de mióta tudom...
Egyedül vagyok, mindig egyedül voltam mióta az anyám eladott. Voltak mellettem emberek, akik kedvesek voltak velem, vagy segítettek, de nem volt igazi szeretet.
Én megfogom ezt adni neki, még ha csak én is leszek neki. Egy éve nem gondoltam volna, hogy eltudok valaha is szökni a HYDRA-tól, de sikerült. Talán pár év múlva Bucky-val is feltudom venni a kapcsolatot.
Aznap elindultunk az új helyre. Szép otthonos ház volt.
Egy nagy szoba és minden amire szükség van egy lakásban.
Mindenki azért van itt, mert nagy veszélyben van. Kevesen ismerik ezt és kevesen is élnek itt. Az én emeletemen csak hárman vagyunk. A többi 9 lakás üres.
Néha beszélgettem a szomszédokkal, egy idős hölgy volt nagyon nyitott rám.
Én sem meséltem neki, hogy miért vagyok itt és ő sem nekem, de mégis jól elvoltunk.
Sokat segített nekem a terhességem alatt. Tanácsokat adott és elmondta mi az, amire szükségem lesz. Jó volt érezni, hogy valaki megint segít nekem.
A boltból tartottam hazafelé, későn vettem észre.
- Emma?
Felnéztem. A táskát azonnal a pocakom elé tettem, de késő volt.
- A...te... - mutatott a táskára.
- Steve!
- Emma! Te terhes vagy?
- Halkabban kérlek.
- Mit csinálsz itt? És tényleg az vagy?
- Steve! Bújkálok. Te mit csinálsz itt?
- Erre laktam régen, néha eljövök ide.
- Mennem kell! Kérlek, ne beszélj senkinek.
- Ezt nem tudom megígérni. Bucky az apja?
- Igen - vallottam be.
- Miért nem szóltál?
- Steve. Ez hosszú. Ne mondj senkinek semmit.
- Akkor magyarázd el miért!
A nyílt utca erre nem volt jó ötlet. Tudja, hogy valahol itt lakom és ha a többiek ezt megtudják...
Inkább felkisértem a lakásba. Nem beszélt, csak akkor, amikor leültünk.
- Mióta tudod?
- Hét hónapos vagyok.
- Miért nem szóltál!?
Nagy levegőt vettem. Valahogy el kell érnem, hogy ne beszéljen másnak.
- Amikor megtudtam szóltam Furynak. Azért nem beszéltem addig senkivel, mert az volt az üzlet, hogy az első hónapokban senki nem tudhatja hol élek.
- Ezért nem kerested Buckyt. De utána? Amikor megtudtad?
- Fury és Hill adta nekem aztán ezt a lakást. Látod azt a falat - mutattam egy részre, ahol most képek lógtak. - Ott egy titkos ajtó van. Az egész lakás így van megcsinálva itt. Egy folyosó vezet le és két utcával lejjebb lehet kilépni belőle.
- Ha bármi baj történik.
- Igen. Az alku az volt, hogy megkapom ezt, de tényleg senki nem tudhat rólam... semmit. Steve! Nekem gyerekem lesz!
- Ami Bucky gyereke is!
- Pontosan. Nem érted!? Nálam van egy kő, amitől az erőm van és lesz egy gyerekem. Az apja pedig szuperkatona!
Láttam, hogyan változik meg az arca, amikor rájött mi is lehetne ebből.
- Engem már lehet így is keresnek, de ha ezt bárki megtudja. Ha netán rám találnak, innen eltudok szökni.
- Ez akkor sem jó! Ha Bucky tudja sosem engedné, hogy bármi történjen veletek.
- És mi lenne? A főhadiszállásra mennénk, ahol mások is tudomást szereznek rólunk?
- Hadd gondolkozzam.
Hátra dőltem a székben. Már nem voltak olyan kényelmesek az átlagos dolgok.
- Oké. Tegyük fel nem szólok róla. De nekem is van feltételem.
- Mi lenne az? - kérdezem gyanúsan.
- Én fogok neked segíteni. Bucky a legjobb barátom és most gyereke lesz. Nem tud róla, de én igen. Nem hagyhatom, hogy bármi bajotok legyen.
- Nem hinném, hogy annyira érdekelné. Azt mondta a részéről ez csak szex! Én pedig terhes lettem. Ez azért elég nagy lépés onnan.
- Ezt mondta neked? - hülledezett.
- Igen. Miért?
- Bucky szeret téged!
Na most én nem jutottam szóhoz.
- Ez hülyeség! Ő maga mondta, hogy nem kell neki több.
- Mert te nem álltál még készen, de ő már igen. Csak melletted akart maradni. És ha csak így tudott...akkor belement.
Minden szavát hallottam mégsem értettem.
- De hát..
- Emma - hajolt előre és fogta meg a kezem. - Én ismerem a legjobban és pontosan tudom, hogy mit érez. Amikor először találkoztatok a Central Parkban és te aztán eltűntél olyan ideges volt, hogy napokig boksz zsáknak használt. Emlékszel Szokóviára?
- Persze.
- Akkor azt hitte letéptél a hajóról, pedig te végig ott voltál. Amint megtudta azonnal elindult hozzád. Másnap jött vissza és Tony-t megkérte csináljon neki egy új kart.
- Említette, hogy akar, de mondtam hogy miattam nem kell.
- Pedig ő csak miattad csinálta. Végül Tony titánium fedést tett rá, így külsőre már nem vibránium.
- Tényleg?
- Igen és azóta is várja, hogy jelentkezz.
- Tudod miért nem tettem. Ezt kellett beáldoznom a biztonság érdekében. Én szólni akartam neki. Furynak mondtam is, de szerinte ezzel nem lehetek sosem biztonságban.
- És akkor alkut kötött veled a ház miatt.
- Igen - töröltem le egy könnyet. - Én szeretném, ha tudná. De...nem tehetem - néztem rá.
- Nem szólok neki, de most nyugodj meg.
Elővettem egy zsebkendőt és kifújtam az orrom.
- Oké. Ne sírj. Minden rendben lesz. Még most is van HYDRA. Próbáljuk őket felkutatni, de Szokóvia óta nagy a gond.
- Hallottam arról az egyezményről.
- Igen. Én ellene vagyok, de...most vannak ennél fontosabb dolgok is.
- Mármint?
- Ha nem írom alá nincs több bevetés és nem szólhatok bele semmibe. Ha egyszer tudomást szereznek rólad, akkor sem tudok segíteni.
- Alá akarod írni? De hát akkor is megkötik a kezeitek.
- Fury kicsit lazítani akar a szabályokon, ha ez sikerül neki, akkor aláírom.
- És szerinted sikerül neki? Miattam nehogy aláírj valamit, amit nem akarsz!
- Sikerülni fog neki. Én pedig segítek neked.
- Steve, felismerhetnek téged.
- Óvatos leszek és nem jövök sűrűn, de néha szeretnélek meglátogatni. Steve bácsi készen áll mindenre.
Mosolygott és én is elnevettem magam.
- Rendben. Köszönöm.
- Tudod már, hogy mi a neme?
- Kisfiú.
- És a neve mi lesz?
- Hát...egy névre gondoltam.
- James.
- Túl béna? - kérdezem.
- Nem. A legjobb választás.
Steve maradt még pár órát és beszélgettünk. Úgy csuktam be utána az ajtót, hogy talán most már nem leszek egyedül.