• 1 hónappal később•
-Szívem! Ide adnád kérlek a salátás tálat?
-Igen, de te intézd a húst. Én majd ezt kiviszem.
-Hhh.. de mindjárt itt van Melanie és Stella. Meg szerintem anyáék is lassan.-pillantott az órájára.
-Ezért mondom menj és intézd a grillt.-biccentek a terasz felé.-Én már a süteményt elintéztem meg az előételt is. Már csak a hús van.-kapkodtam a fejem a konyhába. Ideges voltam, nem is kicsit, hisz meg akartam felelni Andy szüleinek. Egy hónapja költöztünk össze. Ez a világ legjobb döntése volt, mert tökéletes az életünk. Andy cége szárnyal, én néha besegítek nála, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire tökéletes lesz mellette minden.
-Hé! Nézz rám!-kapott el az államnál.
-Hm?-remeg a gyomrom az izgalomtól.
-Nyugi! Imádni fog mindenki. Nem kell idegeskedned egy percig se.-kapkodta a szemeit az enyémek között.
-Be fogok hányni.
-Hhh... gyere ide. Bújj hozzám.-fonta körém a karjait.
-Biztos kedvelni fognak?-motyogtam a vállába bújva.
-Téged ki ne kedvelne? Melanie imád, Stella egyenesen oda van érted! Én meg leírhatatlanul szeretlek. Hidd el anya és apa is borzasztóan kedvelni fognak.
-Nem fogok tudni enni se. Pedig annyira finomak a kaják amiket csináltunk.
-Majd megetetlek.-bújt a nyakamhoz.-De egy percig se kell félned angyalom. Minden rendben lesz.-puszilgatta lágyan a bőröm.
-Mellettem maradsz?-fúrtam közelebb magam.
-Mindig kincsem! Mindig melletted leszek.-mélyen beszívva az illatát próbáltam megnyugodni, de ahogy meghallottam a csengőt ismét ki akart szakadni a szívem a helyéről.
-Andy!-szorítottam magamhoz.
-Ez csak Melanie és Stella. Nyugalom.-simította meg mosolyogva az arcom.
Ahogy ellépett tőlem én a konyharuhát gyűrögettem a kezemben. Sose voltam ennyire ideges mint most.
Andy beengedve a két lányt, Stella egyből sprintelt is felém.
-Miaa!-rongyolt nekem és ölelte át a lábaim.
-Szia Stella!-mosolyodtam el ahogy a kislány szorított magához.
-Én már nem is létezek?-csattant fel Andy ahogy az ajtót becsukta.
-Te már lejárt lemez vagy Andy!-paskolta meg Melanie Andy mellkasát.-Szia drága!-integetett nekem mire én Stellát felkapva a karjaimba indultam meg üdvözölni Melaniet.
-Szia.-adtam neki két puszit.-A vacsora alatt le se fogod magadról vakarni a kisasszonyt.
-Tudom.-mosolyodtam el mire Stella a nyakam köré fonta a karjait.
-Engem meg se ölelsz kisasszony?
-Deee!-vigyorodott el huncutul, majd átkéredzkedve Andy karjaiba és átölelte öt is.
-Kérsz valamit inni?-simítottam meg Melanie karját aki egy halvány bólintással követett a konyhába.
-Idegesnek tűnsz.-lépett mellém ahogy szemei méregettek engem.
-Nem kicsit.-öntöttem egy pohárba limonádét, hisz tudom, hogy kocsival van.
-De nem kell! Hisz anyuék imádni fognak!
-Hhh... remélem.-nyújtottam át neki az italt, majd Stellának is öntöttem egy kis pohárba.
-Mesélj milyen az együtt élés?El tudod viselni a bátyám hülyeségeit?-intett Andy felé aki épp a levegőbe dobálta Stellát.
-Csodás vele lenni.-mosolyodtam el ahogy néztem őket.-A legjobb döntés volt.
-Andy oda van érted. Sose láttam ennyire boldognak mióta vele vagy.
-Nagyon szeretem őt. Csodás testvéred van Melanie.-néztem fel rá meghatódva mire ő neki is könnybe lábadt a szeme.
-Ajjj! Gyere ide!-húzott magához és átölelt.
-Anya! Anya!-szaladt hozzánk Stella így én megtörölve a szemeim elpillantottam és fordultam el, hogy még véletlen se lássa senki az apró sós cseppeket, de nem mindenki elől tudtam takargatni.
-Mi a baj szívem.-simította a hátamra a tenyerét Andy.
-Baj, az nincs.-mosolyodtam el halványan.
-Miért pityeregsz? Engem nem tudsz átverni! Látom a könnycseppeket a szemed sarkában.-kapkodta a tekintetét az enyémek közt.
-Csak... csak nagyon szeretlek.-csuklott meg a hangom.
-Én is szeretlek! Mindennél jobban.-simította meg az arcom.
-Tudom. És ez annyira jó érzés.-mosolyodtam el újra, de így a sós cseppek Andy tenyerébe csorogtak.
-Hé! Kicsim!-hangja annyira lágy volt.
-Jól vagyok... csak... csak most valamiért nagyon érzékeny. Hhhh.. mindegy is!-ráztam meg a fejem.-Inkább kiviszem az elő ételt. Jó?
-Adhatok egy puszit?-nézte a szemeim aggódó tekintettel.
-Persze.-nevettem fel halkan.
-Ne pityeregj. Szeretlek és mindenem odaadnám, hogy boldog legyél.-puszilgatta lágyan az ajkaim.
-Már megvan minden Andy!-szipogtam halkan.-Te az enyém vagy és több nekem nem is kell.-simítottam a kezeire az enyémeket.
-Azért egy olyan kis csöppség mint Stella is mosolyt csalna az arcodra.-biccentett a kislány felé aki épp a teraszon rohangált.
-Szeretnél babát?-néztem fel kékjeibe.
-Minden vágyam hogy apuka lehessek.-simogatta a szemem alatti vékony bőrt.-Szeretnék tőled kisbabát Mia.-nyelt egy nagyot.
Nekem a szívem ezerrel vert. Akartam vele ezt. Mindennél jobban.
-Akkor legyen kisbabánk.-mosolyodtam el, de a könnyektől alig láttam a szemeit.
-Mindent bele fogok adni hogy sikerüljön.-fonta körém a karjait és az ajkamra tapadva lágyan megcsókolt.
-Fuuuujjj! Andy bácsi!-csendült fel Stella hangja így elhúzódtunk egymástól.-Ne puszilkodjatok! Itt van mama és papa!-ugrándozott örömében a kislány.
-Megyünk.-kulcsolta össze Andy az ujjainkat mire Stella kiviharzott a vendégekhez. -Készen állsz?-nézett fel a szemeimbe.
-Veled a közös életre? Igen!
-Gyere.-simogatta lágyan a kézfejem ahogy kisétáltunk a teraszra mi is. Egyből éreztem ahogy megpillantottam Andy szüleit, hogy nem lesz gond. Mosolyogva léptek közelebb így én egyből a kezem nyújtottam feléjük.
-Üdvözlöm Mr. és Mrs. Barber. Mia Grant vagyok.
-Csiripelték a madarak, hogy egy mosolygós hölgy Andy párja és ez tényleg így van.-vigyorodott el Andy apja. Zavaromban elmosolyodtam én is, majd anyukája lépett mellém.-Frank, a feleségem pedig Lisa.-mutatta be magukat.
-Nagyon örülök Mia, hogy megismerhetünk. Andy csak áradozott rólad, hogy mennyire csodás vagy.-mosolyodott el Lisa ahogy hátra pillantott a mögöttem álló fiukra.
-Anya!-dugta zsebre a kezeit Andy.
-Gyere ide! Had puszilgassalak meg!-hívta közelebb őt így én félre állva az útból mosolyogva figyeltem a családot. Stella mellém lépve a kezembe simította apró kezét így lepillantottam rá.
-Mama és papa is kedvel téged, de nem jobban mint én.-vigyorgott huncutul.
-Gyere ide hercegnő.-kaptam fel a karjaimba.-Egy tündér vagy! Mondták már?
-Igen.-dőlt a vállamra.-Pont most te.-bökte meg a mellkasom apró ujjával.
-Jól áll.-mosolygott rám Lisa ahogy tartottam Stellát.
-Mama! Mia a legcsodásabb lány! Vele tudok babázni.
-Tényleg? Megmutattad a babáid neki?
-Igen! És még sütöttünk is Andy bácsinak sütit is!
-Hát akkor Andynek meg kell tartania őt.-mosolygott szüntelenül mire én Andy felé pillantottam.