Most, hogy rendeződni látszanak a dolgok Andy és köztem természetesen az életnek közbe kell avatkoznia ebbe. Apa egy vezetői meetinget hívott össze amire nekem is kötelező mennem, pedig én csak Andy helyettese vagyok.
Az emailt olvasgatom már percek óta amit reggel küldött körbe minden vezetőnek, majd jött még egy külön nekem amiben azt írta, hogy velük fogok menni az eseményre. A gyomrom liftezett mivel az ominózus vacsora után nem igen beszéltem velük pár szónál többet így ahogy Andy nappalijában körbepillantottam egy nagy sóhaj szakadt fel a torkomból, hogy haza kell mennem. Nem mehetek Andyvel.
-Mi a baj?-simította meg lágyan az arcom ahogy közel hajolt és egy puha puszit nyomott a fejem búbjára.
-Hhh... haza kell mennem.
-Miért? Hisz itthon vagy. Ami az enyém az a tied is.-puszilgatta lágyan az arcom majd a nyakam.
-Apa küldött egy e-mailt így haza kell mennem.-sütöttem le a szemeim.-Velük kell mennem.
-Nem velem jössz?
-Ragaszkodik hozzá. Meg hátha tudok beszélni vele.-néztem fel Andyre.
-Ugye tudod hogy én terveztem beszélni vele?-simította meg az állam.
-Tudom Andy, de hátha...
-Nem szeretném hogy baj legyen.-húzott közelebb így az orra az enyémhez simult.
-Nem.. nem lesz baj.-remegtek meg a pilláim.
-Hhh....nem akarod megvárni hogy előbb én beszéljek?-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-Nem szeretném hogy az állásoddal játsz Andy.
-Érted bármit megteszek Mia! Bármit! Nem érdekel az se ha apádnak nem tetszik, hogy a párom vagy. Semmi se! Szépen közlöm vele, hogy komoly terveim vannak veled és ebbe ő ,se senki más nem akadályozhat meg.
-Hhh... akkor mit csináljak? Mi legyen?
-Haza viszlek, szépen elkészülsz és ott találkozunk. Ne mondj semmit se. Majd én beszélek vele ott. Rendben?
-Hhh... ideges vagyok Andy.
-Egy percig se kell félned. Velem maradsz bármi is lesz.-fonta körém a karjait és húzott magához így feltérdelve a kanapén bújtam közelebb hozzá.
-Szólsz ha beszéltél vele?-fúrtam a nyakába az arcom.
-Tudni fogod.-puszilgatta lágyan a bőröm így szorosabban fontam köré a karjaim.
Idegesen tördeltem az ujjaim ahogy fel-le sétálgattam a nappalimban már teljesen elkészülve. Az órát figyeltem percenként, de csak rontott a helyzeten. A gyomrom összezsugorodott ahogy a mobilom csipogását meghallottam. Feloldva a képernyőt Andy üzent nekem. Próbált nyugtatni, mert tudta, hogy izgulok. Ismert már annyira.
Az előszobába sétálva néztem végig még utoljára magamon és igazítottam meg a ruhám és a hajam, majd egy nagy levegőt véve indultam meg a kocsi felé amit apa küldött értem.
Némán a hátsó ülésen ülve az ölemben pihenő kezem figyeltem ami remegett az idegességtől. Cseppet se voltam nyugodt. Nem tudtam mire számítsak ha Andy beszél apával.
-Minden rendben kisasszony?-hallottam meg a sofőr hangját így riadtan kaptam fel a szemeim rá.
-I.. igen.-nyeltem egy nagyot, de ott tartottam, hogy behányok a kocsiba. Cseppet se voltam nyugodt. Mi van ha már beszélt apával? Mi van ha odaérek és teljes káosz lesz a rendezvényen. Travis is gyanítom jelen lesz így még jobban összetörtem. A tarkóm masszírozva támaszkodtam az ablak mellett, de a kezeim mint a jégcsap olyan hidegek voltak. A sofőr percenként pillantott hátra rám, így gyanítom az ábrázatom is azt tükrözni, hogy mennyire ki vagyok bukva és hogy kurvára semmi kedvem ott lenni ezen az egészen.
Ahogy lassult a kocsi úgy gyorsult fel a pulzusom. Kipillantva az ablakon csak a rengeteg drágábbnál drágább kocsit láttam parkolni az épület előtt ahol lesz a megbeszélés.
Meg kell próbáljak lenyugodni, mert telibe fogom hányni az első embert akivel szóba elegyedek.
Kiszállva a kocsiból, remegő lábakkal indultam meg a bejárat felé, de egyből meg is torpantam ahogy a nevem meghallottam.
-Mia!-itt fogok össze esni. A lépcsőről fogok lezuhanni, ha megfordulok, de muszáj lesz. Higgadj le Mia! Andy veled marad akármi is lesz.
-Apa?-nyögtem ki halkan ahogy apám lassan sétált felfelé a lépcsőn hozzám.
-Csinos vagy kincsem.-fogta meg a kezeim amiket piszkáltam idegességemben.
-Kö..köszi.-sütöttem le a szemeim.
-Hhh... gyere. Beszéljünk egy kicsit.-simította meg a hátam. A szívem eszeveszettül kezdett kalapálni, hisz volt egy sejtésem miről lesz szó.
Némán sétáltunk fel a lépcsőn, majd maga elé engedve engem beljebb sétáltam. Körülöttem hirtelen rengetegen voltak így mozdulni nem bírtam a tömegben. Szemeim Andyt keresték hátha látom és ad bármi féle jelet, hogy beszélt-e már apával, de nem láttam. Sehol se.-Mia!
-Megyek.-nyeltem egy nagyot ahogy követtem apát egy csendesebb helyre. A tömeget hátra hagyva egy folyosóra fordultunk le ahol lényegesen kevesebben voltak, majd az egyik hatalmas ablaknál apa megtorpant és szembe fordult velem.
-Tudom, hogy nem éppen fényes a viszonyunk. A múltkori ebéd nem úgy alakult ahogy gondoltam.-kezdett bele a monológnak.
-Hhh... hát nem éppen.-harapdáltam idegesen a szám.
-Tudok rólad és Andyről. Arról is hogyan viselkedett veled szívem.
-Ő nem tett semmi rosszat apa.-néztem fel a szemeibe ahogy a fejem ráztam.
-Csillagom! Ő a legjobb emberem, tökéletesen vezeti az irodát, de mint ahogy látod hogy néz ki.. ő nem... nem jó fiú szívem.
-A legcsodásabb férfi apa! Ne.. ne mond ezt.
-Tudok róla hogy mit tett miközben veled volt.
-Nem tett semmit!
-Csillagom! Ismerem az ilyen pasikat és azt is tudom, hogy nem ragadnak le egy nőnél. Szívem hidd el kérlek én jót akarok neked. Féltelek! De nem Andy az aki megérdemli a szereteted.
-De igen Apa! Ő az aki megérdemli és senki más. Szeretem őt és ő is engem.
-Hhh... Mia. Bogárkám...
-Fogadd el ezt apa! Nem akarok mást csak őt.
-Ugye tudod mivel jár ha ti együtt akartok maradni.
-Akkor rúgj ki! Vagy felmondok most azonnal. Nem rémiszt meg a dolog ha azt hiszed. Andyvel akarok lenni ha tetszik ha nem!
-Mia! Ne beszélj butaságokat!
-Rendben! Felmondok!
-Mia!-szólt rám a hangját megemelve.
-Apa! Szeretem Andyt! Az a két fasz amivel átmosta az agyad az mind hazugság! Andy sose tett ilyet.
-Hhh... figyelj rám egy kicsit....
-Nem! Te figyelj rám! Andy mindent meg tud nekem adni amire vágyok. Ő az akit kerestem egész életemben és ragaszkodom hozzá ha tetszik, ha nem! Ő nélküle nem tudok létezni így mivel ha egy helyen dolgozunk szabályt szegünk. Felmondok! -tártam szét a karjaim ahogy hátrébb léptem tőle. Ő csak csalódottan ingatta a fejét ahogy figyelt. A szívem zakatolt, de megtettem értünk azt a lépést amit megkellett.