Nataniel
Amikor azt mondta, hogy mind a kettőtől, ledöbbentem. Érez irántam valamit?
-Te érzel irántam valamit?-Kérdeztem, a szemébe nézve. Egy pillanatig sem engedem, hogy másfelé nézzen.
-Hát.. Én, nem tudom. Vagyis nem voltam még soha senkivel. Még nem izé...-Olyan érthetetlenül motyog, hogyha hangosan mondaná se érteném.
-Nem értem Melani.
-Nem érzek irántad semmit. Még ugyan úgy gyűlöllek mint a legelején-mondta határozottan.
Végre hallottam amit akartam. Ideje megcáfolni.
Megint olyan közel mentem hozzá, hogy szinte egymástól szívtuk el a levegőt.
-Gyűlölsz?-Kérdeztem suttogva .
-Igen-suttogta ő is. A szívverését tisztán hallottam, olyan hevesen dobog.
-Mennyire?
-Nagyon.
-Biztos?-Leheltem a nyaka felé, amire mocorogni kezdett.-Bébi a tested elárul.
-Talán igen, de attól még gyűlöllek -elhúzódott tőllem, majd felpattant és az ajtóhoz sietett.
Elkaptam a karját, majd visszahúztam, és az ajtónak szorítottam.
-Hogy került hozzád a pólóm? Tudtommal én neked csak inget adtam neked-kérdezem tőle immár nem suttogva.
Erre köpni nyelni nem tudott.
-El vitte a cica a nyelvedet?
Erre kinyújtotta a nyelvét és végre megszolalt.
-Nem, nem vitte el. Úgy került hozzám, hogy kényelmesnek tűnt, és az is. Felvettem, mivel azt hittem, hogy ma már nem találkozunk -mondta határozottan, de éreztem, hogy fél.
-Te be jöttél a szobámba?-Kérdeztem hunyorogva.
-Nem. Izabell hozta ki a szobából, és letette a székre, én meg megfogtam és bevittem a szobába.
-Látod, hogy hazudsz?
-Oke bejöttem és akkor?-Kérdezte félénken.
-Akkor itt is maradsz-mondtam határozottan, majd befektettem az ágyba.
Lefeküdtem mellé, majd kifordultam úgy, hogy a hátam az arca felé legyen.
Néhány óra múlva megszólal.
-Hé, fent vagy?-Kérdezte suttogva.
-Melani aludj!
-De nem tudok. Éhes vagyok.
Felé fordultam majd találkozott a tekintetünk.
-Hogy mi vagy?
-Éhes. Nem ettem ma.
-Miért nem?
-Mert nem esett volna jól-mondta lesütött szemekkel.
-Mit akarsz enni?-Kérdeztem tőle megadóan.
-Édességet.
-Gyere, menjünk.
Lementünk a konyhába majd felkapcsoltam a villanyt, amire Melani hunyorogni kezdett.
Oda mentünk a pulthoz ahol a bár székek vannak. Én leültem, Melani pedig állva maradt.
-Nos mit akarsz enni?-Kérdeztem.
-Nutellát.
-Simán Nuetellát?
-Van keksz?-Kérdezte.
-Nem hinném.
-Nem baj. Kenyér van. Nutellás kenyér -mondta mosolyogva. Aranyos.
-Hajrá!-Mutattam a konyhapult felé.
Elő vette a kenyere, majd az összes szekrényt kinyitogálta, mire megtalálta a nutállát.
-Te is kérsz? Csak szólok, hogy a meleg szendvics után ezt tudom a legjobban megcsinálni -mondta nagy büszkén.
-Wow te olyat is tudsz? Amúgy nem kérek.
-Igen tudok -forgatta meg a szemeit.
-Ilyet ne csinálj többet!
-Ezt soha nem értettem, hogy miért baj minden szexi pasinak az ha a nő forgatja a szemét?-Mondja, de szerintem csak hangosan gondolkodott.
-Szóval szexinek tartasz?-Kérdeztem mosolyogva.
-Hangosan gondolkodtam, ne is figyelj rám. Amúgy én tudom megcsinálni a legjobb tejet.-Terelte a témát. Mindig ezt csinálja.
Melani
Lefagytam amikor kimondtam hangosan a gondolataimat. Össze vissza beszélek. Komolyan azt mondtam, hogy én csinálom a legjobb tejet? Mi a fasz Melani? Te agyhalott.
-Kész -mutattam az előttem lévő tányérra.
-Na egyél!
Ahogy bele haraptam úgy éreztem, hogy a mennyországba lépek, és a szememmel olyan mozdulatot csináltam mintha belém szállt volna egy démon. Teljesen kiforrgattam.
Nem is ettem inkább habzsoltam. Bele szürcsöltem a hideg tejbe amit már nem bírtam hang nélkül hagyni.
-Ahh!-Jött ki a számból a jól eső nyögés vagy mi.
Kinyitottam a szemem miközben észrevettem, hogy Nataniel ezt a folyamatot végig nézte.
Most nem tudom, hogy a tömény édessegtől vagy annyira zavarba érzem magam, hogy össze ragad a szám. Természetesen csak egy rövid időre.
Szólalj meg Melani, ez nagyon kínos!
-Miért nem veszel fel legalább egy melegítő? Boxerba vagy ráadásul a felső tested pucér -végig nézek a kidolgozott testén, és úgy érzem, hogy szökőár leszek. Bazd meg!
-Akkor miattam adtad ki ezt a bizonyos hangot?-Kérdezte egy perverz mosolyt kíséretében. Kifejezetten jól áll neki.
-Nem az ízorgiák a számban. Miattuk volt. Biztos nem kérsz egyet?-Reméltem, hogy igent most és enni fog velem.
-Nem, de elutazunk-mondta nyugodtan.
-Hová? -Húztam össze a szemöldököm és az utolsó falatot kaptam be.
-Olaszországba. Pontosabban Palermóba.
-Mi? Olaszország? Minek?
-Te ne törődj azzal.
-Én is megyek?-Reménykedtem már megint, hogy azt mondja, hogy:Dehogy jössz, elengedünk. Menj vissza Magyarországra.
-Természetesen -mondta könnyedén.
-Juhuu embercsempészet.
-Nyugi nem lesz az, a saját gépemmel repülünk.
Ahogy ittam a tejet majdnem félre nyeltem. Ennek az embernek van saját gépje ?
-Mikor megyünk?-Kérdeztem.
-Karácsony után azonnal. Mivel Amirát holnap kiengedik, és holnap 20.-a.
-Már 20.-a van?-Hülledeztem. Én azt hittem, hogy 12. vagy max 15.
-Igen. Nem vagy valami jó a napok számlálásában -jelenti ki.
-Egyébként tényleg nem, de minek számoljam a napokat, ha ugyan ott vagyok minden reggel? Semmi értelme. Nos befejeztem, megyek aludni. -Indultam a szobám felé, mivel az a földszinten van, erre utánam szólt.
-Hova hova?-Kérdezte össze húzott szemöldökkel. Túl sokszor csinálja ezt.
-Aludni? Álmos vagyok.
-Az oké, de velem alszol.
Nem nyitok vitát, mert esélyem sincs. Felmegyek majd befekszem az ágyba. Úgy alszunk, hogy nem érünk egymáshoz, és remélem úgy is ébredünk fel.
Márk
Reggel 05:00-van. Indulok Nataniel házába, mivel a mai nap ott kell elintézni mindent. Nincs szükség egyetlen egy bárba sem bemenni. Tudom, hogy ilyenkor már ébren van, de még nem indulok el. Ma fogok vele beszélni. Nem tudom, hogy mit fog hozzá szólni, viszont nagyon remélem, hogy nem lő fejbe azonnal. Szeretem Nikit, és nem gondolom, hogy bármi is az utunkba állhatna. Azt nem engedem. Gyönyörűm még békésen alszik, nyugalma rám is hatással van, és a hangok a fejemben halkulni kezdenek. Minnel hamarabb el akarom venni feleségül. Nem tudom, hogy miért, de ezt akarom a világon a legjobban. Lefőztem a kávém, majd eliszogattam, miközben a telefonomon valami értelmetlen hülyeséggel fárasztottam az agyamat.
Nataniel
Ébredezni kezdek ezzel együtt mocorogni össze vissza, mire egy női hang rekedtesen megszólal.
-Aú! A mellem!
Erre azonnal kinyitottam a szememet, és észreveszem, hogy egymásba vagyunk gabalyodva Melanivan.
-Mi van a melleddel bébi?-Kérdeztem a reggeli rekedtes hangomon.
-Megütötted a kezeddel-mondja csukott szemekkel.
A mellei ráfeszülnek a gyűrött pólóra és megkenyéedtek a bimbói. Erre mosolyra húzom a számat, majd megszólalok.
-Ma megyek be Amiráért a kórházba.
-Uhum..
-Figyelsz?
-Aludjunk még! Álmos vagyok.
-Te aludj csak, nekem dolgoznom kell.
Erre el kezdtett nyöszörögni. Ezt mosolyogva hallgattam, mert nem akarta, hogy magára hagyjam. Aranyos.
-Beviszel engem is Amirához?-Tér pár percre magához.
-Majd át gondolom. Aludj csak bébi.
-Csao Mr. Maffia -erre a becenévre csak mosolyogni tudok.
Lementem mire Izabell már főzte nekem a kávét. Imádom ezt az asszonyt.
-Jó reggelt uram!
-Jó reggelt Izabell! Hogy vagy?-Kérdeztem a pulthoz érve, és elkezdtem inni a koffein bombámat.
-Jól vagyok, rajtad is látszik eléggé kipihent vagy ma -mondja mosolyogva.
-Ezt bóknak veszem-mosolyodtam el a csésze mögött.
-Annak is szántam. Uram ma ugye Amira haza jön?
-Igen. Szeretném ha a kedvenc kajáját készítenéd el neki. Sajtos tejfölös tészta. Mindig azt mondogatja, hogy az milyen finom.
-Természetesen uram. Sütök mellé egy csokis tortát, és megünneplik, hogy haza jön. Márha nincs ellenére.
-Dehogyis. Maga egy angyal -mondom mosolyogva.
Erre ő is elmosolyodik, én pedig indulok felfelé a szobámba. Természetesen a konyhára nem egy szál boxerben mentem le hanem egy melegítőben.
Belépek a szobába ahol Melani még mindig alszik.
Elkezdtem levenni magamról a melegítőt majd felveszem a fekte nadrágmat. Épp a fekete ingemért nyúlok amikor észre veszem, hogy Melani hunyorogva engem néz. Úgy csinálok mint aki tudomást sem vesz róla így tovább öltözködöm. Felveszem a fekete ingemet majd a cipőmet. Amikor végeztem indultam volna ki, de nem bírtam ki beszólás nélkül.
-Jó reggelt bébi-mondtam mosolyogva, majd kijöttem a szobából.
Ahogy bementem az irodába már ott várt rám Márk.
Márk
Nataniel beleült a székébe, mire megköszörültem a torkomat.
-Főnök mondanom kell valamit.
-Mondjad-mondja miközben a kezében lévő számlákat nézegeti.
-El akarom venni feleségül Nikit.
Ahogy ezt kimondtam megállt a szeme és nem olvasott tovább. Felemelte a fejét majd rám szegezte tekintetét.
-Kit akarsz feleségül venni?
-Nikit. Akit elraboltam.
Erre nem tudott mit mondani, és inkább elmondtam neki mindent. A legelejétől, ahogy elhagytam és idáig.
-Szeretném ha igent mondanál, és nem akadályoznál meg ebben. Szeretem őt és ő is szeret engem.
-Engedélyt kérsz? Nem akadályozhatom meg a szerelemteket. Annyira még én sem vagyok kőszívű. De egy valami, az esküvővel még várjatok. Most nem fog menni. A maffiának szüksége van rád. Ne feledd a szállítmány hamarosan megérkezik. Pontosabban 29.-én. Te sem akarhatod, hogy mialatt házasodtok valamelyikőtöknek golyó repüljön a fejébe. Rendezzétek meg, de később -mondta teljesen nyugodtan, amitől annyira megkönyebbűltem, hogy nocsak.
-Rendben van köszönöm.
-Ne köszönd. Most pedig kezdjünk hozzá a munkához. A számlákkal mindne oké. A Bad Cat újjítása?
-Még körülbelül egy hét és végeznek. Már csak simítások vannak és utána gőzerővel mehet tovább.
-Az áru?-Kérdezi miközben egy újjab iratot vesz a kezébe.
-Eddig minden rendben a szállításával. Folyamatosan kapjuk a jelentést az állapotáról, mint mondtam eddig stabil.
-Pompás. El utazunk Olaszországba, de neked itt kell maradnod, vagyis maradnotok. Rád bízom a Bad Cat-et. Természetesen kapok rólla jelentést, és a számlákat a költségeket a bevételeket mindent. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországra kell menned. Egyszerűen csak itt maradsz.
-Rendben van uram. Azt tudhatom, hogy miért megy el?
-Mert ott akarom megvenni a következő báromat. Amit talán swinger klubb ként üzemel majd. Na meg jó lesz a szülő városomba haza térni. Másrészt jobban el tudom rejteni Melanit. Nem mintha itt veszélybe lenne, de ott jobb lesz.
-Értem. Szerintem ez nagyon jó öntelt, nagyobb lesz a terjeszkedésünk -mondtam miközben a többi számlát ellenőriztem.
-Márk a dillerekkel mi van?
-A múltkori eset mindegyiknek a fülébe jutott, így egyikük sem fog félretenni még egy fillért sem.
-Ajánlom is. Azzal a nincstelennel mi van?-Utalt a múltkori esetre.
-Megöltem. Vagyis éhen halt meg, legyengült a szervezete. Se víz se semmi. A legrosszabb volt neki, hogy hiányzott az anyag a szervezetének és a végén már képzelődött. Fantazmagóriai állapotba került majd az elméje az őrületbe kergette és meghalt.
-Csodás.
Rengeteg óra eltelt mire végeztünk. Természetesen lenne még, de Natanielnek be kell mennie Amiráért a kórházba. Rá nézek a karórámra ami 13:08-at mutat. Ahhoz képest, hogy 06:00-kor álltunk neki dolgozni, nem is olyan rosz.
Nataniel
Ahogy kimegyek az irodából Melanit pillantom meg aki felöltözve állt a lépcső előtt. Haját laza kontyba fogta, és egy kötött comb alá érő fekete ruha van rajta fekete platform csizmával. Fekete harisnyanadrágot és egy fekete bőrzsekit visel. A szemét kihúzta fekete szem ceruzával, az ajkaira pedig vörös rúzst kent.
-Azt hittem már sosem jössz ki -mondta mosolyogva.
-Te hová készülsz?-Kérdeztem majd közelebb mentem hozzá.
-Hát veled a kórházba Amiráért. Azt mondtad átgondolod, és arra jutottam, hogy ha fel öltözök meg tudlak győzni, hogy hagy mehessek veled.
-Mehetünk.-Mondtam majd mentem lefelé a lépcsőn míg ő követett.
Beültünk a kocsiba és az út nagy része csendben telt mire megszólalt.
-Megfognak engem ismerni?
-Kik?-Kérdeztem, bár tudom, hogy a rendőrökre gondol.
-A rendőrök, vagy bárki is.
-Lehet, de akkor sem érnek vele semmit, mert én mozgatom őket.
Ennél a pontnál a beszélgetést mind a ketten lezártnak tartottuk.
Oda értünk a kórház elé majd kiszalltunk mind a ketten.
Melani a hátam mögött követett, majd beszálltunk a liftbe. Csak mi voltunk ott és senki más. Én az egyik oldalán Melani pedig a másikon állt. Találkozott a tekintetünk mire beharapta alsó ajkát. Olyan jól áll neki a fekete szín. Egész végig egymás szemébe néztünk, végül nyitódott a lift ajtaja.
Kileptünk, majd mentünk egyenesen Amira kórtermébe.
Ahogy megpillantott minket azonnal mosoly derült gyönyörű arcára és a szemébe a csillogás valami leírhatatlanul gyönyörű.
Melani
Ahogy meglátott minket azonnal Nataniel nyakába ugrott. Ez a kislány egy csupaszív.
-Bátyó!-Kiabálta miközben Nataniel magához szorítva ölelte.
Eszembe jutott a kishúgom, amikor még ilyen pici volt. Már 11 éves, de akkor is az én kis hercegnőm marad. A szemem tele lett könnyel mire megtöröltem és mosolyogni kezdtem Amirára.
-Hercegnő!-Köszönt nekem is.
-Hogy-hogy hercegnő?-Kérdezem meg mosolyogva.
-Batyó mindig úgy hívott téged, hogy hercegnő. Így hát az vagy, egy igazi hercegnő -mondta mosolyogva én pedig elrablómra néztem.
-Te pedig egy nagyon okos, erős és már-már szemtelenül gyönyörű kislány. Gyere menjünk haza, van egy két meglepetésünkre számodra. Vagyis nekem biztosan van -mondtam neki mosolyogva mire el kezdtett tapsolni.
Nataniel elintezte az iratokat és még egyéb mást, mire beszálltunk az autóba és elindultunk. Amira nagyon hamar elaludt.
-Miért sírtál?-Kérdezte Nataniel.
-Semmiség.
-Mond el!
-Eszembe jutott, a húgom. Mikor kisebb volt mindig együtt voltunk. Imádtam vele lenni. Hiába, hogy mostmár kiskamasz, de ő mindig az én kis báránykám lesz. De egy valami nyugtat, hogy az öcsém még vele van, és vigyázz rá -mondtam könnyes szemekkel, és egy könnycsepp ki is buggyant mire az ablak felé fordultam.
Az út további része csendben telt, míg végül haza értünk.
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Extrém hosszú részt lett ez a mai. Ne nagyon szokjatok hozzá lécci, mert mostanában még az 1000 szóval is birkózok. Szeretlek titeket😍‼️
Tiktok:DarkCherry666
XOXO:Jázmin 🍒
(Helyesírási hibákért bocsi 🙈)