Melani
Hamar megérkeztek a ruhák. Az idős
hölgy behozta nekem, és idők közben megtudtam, hogy Izabell a neve. Nagyon csinos ruhákat hozott. Krémszínű testhez álló kötött ruha, amihez egy extrém meleg thermo harisnya is társult hozzá, természetesen fekete színben. Kiegészítőnek egy arany színű aprócska fülbevalót, ami egyébként nagyon látványos. Plusz fekete platform csizmát. Hát mit is mondjak? Ellégé jó cuccok, de magától az ördögtől vannak. Ahogy nézegetem magam a tükörbe, kopogásra leszek figyelmes. Megfordulok a tengelyem körül, majd meglátom Izabellt.
-Kicsim elkészültél már?-Kérdezte mosolyogva.
-Igen, és köszönök mindent!-Mentem oda hozzá, majd magamhoz öleltem.
-Nincs mit kicsim, na menj!-Mondta mire rámosolyogtam még egy utolsót, majd el kezdtem kimenni a szobából, és a szemem elé tárult maga a pokol.
Nataniel fekete ingben volt, pont ugyan olyamban amiben én aludtam nem tudom hány napig. Volt is szaga rendesen. Nyugi csak viccelek. Fekete cipő és fekete vászon nadrág. Minden látható ruhadarabja fekete, pont mint a lelke.
-Nesze, ezen a plázában fogunk kommunikálni.-Nyújtotta át nekem a telefont.-Amit ezen művelsz mindent látok, úgyhogy eszedbe ne jusson a rendőrséget hívni. Amig vásárolsz Diego veled lesz, jah és mindenhol figyelve leszel ne feledd, értetted?-Kérdezte a szemembe nézve.
-Dehogy értettem, a felénél elakadtam.-Mondtam majd villantottam rá egy amolyan analfabéta gyors mosolyt, tudjátok mintha megrándulna az ember arca. Folytattuk volna még a vitát, de szerencsére Amira megállt mellettünk.
-Mehetünk végre?-Kérdezte a kislany a babáját szorongatva.
-Hogyne drágaságom.-Mondta az elrablóm a kislánynak, majd felém vetett egy olyan pillantást, hogy: Egyszer még megöllek! Amin én szokás szerint elmosolyodtam.
Úgy 30 perc alatt elértünk a plázához. Ahogy kiszállt Nataniel minden szem rá szegődött. Mi ez az ember, egy félisten? Nem Ő egy isten! Mi a fasz, miket beszélek én? Ő egy pszichopata fasz. Bementünk, majd Nataniel oda hajolt a fülemhez.
-Úgy merészelj bármi szarságot csinálni, hogy esküszöm az Istenre, avval a késsel foglat megdugni amivel meg akartál ölni. Hai capito?-Kérdezte. Értetted?
-Az utolsó szót nem nagyon értettem, viszont gondolom mire céloztál, úgyhogy igen, megértettem-suttogtam, és idő közben megérkezett Diego is.
-Amira, én most egy kicsit elmegyek, összeszedek magamnak pár dolgot, viszont nemsokára jövök, addig menjetek el játékot vásárolni. Láttam egy hatalmas nagy Barbie házat abban a játékboltba-mutattam a töltünk jobbra lévő játékboltra.
-Ez az! Bátyó kérlek vegyük meg, lécci, lécci, lécci!- Tette össze a kislány a kezeit, mintha imátozna.
Ezzel én elhagytam a terepet.
Pár óra múlva nagyjából végeztem. Ennek az embernek a hitelkártyája határtalan. Mindenkinek ilyen férfit kívánok, persze nem minden áron! Megjártam a cipő boltot, temérdek ruha a szatyrokban, de, hogy minek? Isten tudja. Ahogy haladunk a fehérnemű bolt felé csippanást hallok. Üzenet érkezett Natanieltől.
(N-Nataniel, M-Melani)
N:
Jobb lenne ha pattognál, mert már ötször néztem meg az új Barbie mese bemutatóját!
M:
Még úgy 10 perc, gyorsan megveszed nekem ami kell még aztán megyek vissza.
N:
Ahh a fehérnemű szót félsz leírni,hm?
M:
Dehogy félek gyönyörű butyit és melltartót veszel, a gyönyörűen domboruló melleimre. Amikor próbálgatom fel a szebbnél szebb anyagokat, nem teljesen húzom majd el a függönyt. Hátha egy kóboroló idegen épp erre jár, és megkíván engem.
N:
Meg ne próbáld Melani!
M:
Uuu de félek, azta kurva mindjárt bepisilek ! Jah, nem max elmegyek attól a férfitól aki most megy be a barátnőjével a boltba. Micsoda véletlen én is oda tartok. Tudod a figyelmeztetéseid között nem szerepelt, hogy nem dughatok senkivel.
Itt már lezártnak tartottam a beszélgetést, és eltettem a telefont. Természetesen semmit nem csináltam meg abból amit leírtam. Megvettem a holmikat aztán sétáltam is vissza a kiinduló pontra. Azonnal megláttam őket ugyan abban a játék boltban ahová két órával ezelőtt beküldtem őket. Hát nem csodálatos?
Ahogy Nataniel meglátott engem villámokat szórtak a szemei. Nem úgy néztem ki, ,mint akit az előbb szakítottak ketté, úgyhogy nem tudom, mi ez a durci már megint.
-Diego vidd haza a csomagokat!-Parancsolt rá az elrablóm.-Veled meg még számolok!-Suttogta.
-Bátyó menjünk álmos vagyok!-Nyöszörgött a kislány. Ezzel a lendülettel Nataniel felkapta az ölébe, Amira pedig a vállára feküdt.
Végre kiértünk abból az istenverte plázából, és már az autóban ülünk. Amira úgy öt perc elteltével el is aludt. Síri csendben telt az út nagy része, amit végül az elrablóm tört meg.
-A mai nap körbevezetlek a házban, de csak azért, hogyha Amira menni akar valahova, akkor tudd, hogy hol van-közölte nyersen. Erre nem tudtam mit mondjak, igy inkább csak hallgattam.-Ami pedig a plázában lévő dolgot illeti, nagyon ajánlom, hogy tudd a helyed!-Folytatta.
-Egyetlen szerencséd van -mutattam fel a mutató ujjamat- mégpedig, hogy Amira is a kocsiban ül, másképp simán kirántanám a kormányt.
-Ugyan már, azért nem vagy te olyan nagy szám, másrészt örülj, hogy eddig még nem pofoztalak fel, pedig simán megölhetnélek -mondta, majd hirtelen a fegyverét a fejemhez szegezte. -Angyalom, én betartom az ígéretemet. Ha nem viselkedsz, esküszöm, hogy vagy a Berettámmal, vagy a késsel foglak megdugni, vagy esetleg mind a kettővel. Az olaszok már csak ilyenek. Macsók avval a nővel aki megérdemli, viszont földbe tiporják azokat akik nem tisztelik őket.
Megdermedtem, a szívem hevesen vert, a torkom kiszáradt. Lepergett előttem életem filmje, ami az elrablásom előtt eléggé unalmas és sivár volt. Elfogytak a szavaim, és a fegyver is eltűnt a fejemtől.
A házhoz vezető út alatt végig kattogott az agyam. Már-már annyira, hogy szédültem.
Nem tudom, hogy mibe keveredtem, de valami nagyon rosszba, amiből már csak az égiek menthetnek ki, ami egyenlő a halállal.
Márk
Ahogy kimondta a nevemet lefagytam. A lábaim a földbe gyökereztek, és nem bírtam megmozdulni. A gondolataim megálltak egy pillanatra.
-Mi az, miért áltunk meg?-Kérdezte életem nője.
-Te vagy az -fogtam két kezem közé az arcát- Nagy Nikolett, az én gyönyörűm.
Láttam a szemében a meglepődöttséget, majd a fájdalmat. Könnyek gyűltek szemünkbe, majd lesöpörte arcáról a kezeimet.
-Te utolsó rohadék!-Ordította az arcomba.
-Figyelj rám, beszéljük meg!
-Nem hallgatlak meg. Leléptél baszki,egy szó nélkül ott hagytál. Tudod meddig kerestelek, tudod meddig kutattam utánad, és ez mégis mind hiába? Már-már a halálodra gondoltam. Neked soha, de soha nem hiányoztam! Sosem tudtad, hogy hol vagyok, sőtt nem is érdekelt téged, míg én mindent megmozgattam érted, de semmi!-Zokogott.
-Mindig tudtam, hogy kivel, hol és merre vagy.
-Óhh tényleg? Valyon amikor elraboltak, akkor is tudtad, hogy ki vagyok?
-Nem, nem tudtam.
-Akkor mégis,hogy a faszomba tudtál volna mindent róllam?-Ordította.
-Onnan, hogy emberek követtek téged hónapokon, át. Ebben az évben nem kaptam róllad jelentést, kert túl rizikós volt minden.
-Te tiszta hülye vagy, tudod mit nem érdekel a rizsa, miért hagytál el?
-Mert nem tehettem mást, egyik este el mentem egy kaszinóba. Leitattak, de úgy, hogy drog volt az italomba. Nem tudtam, hogy mit csinálok, így hát elbuktam mindent. A házat, szó szerint mindent. Viszont én nem tudtam, hogy maffiákkal vagyok körül véve. Extra hülyeseget csináltam, majd el kezdtek veled zsarolni. Aztán jött a képbe a maffia főnök Nataniel, akinek az életemet köszönhetem, viszont cserébe el kellett, hogy hagyjalak, hiszen a maffia nem játék. Bármikor megölnek, ha kiszagolnak egy új áldozatot. Pont ezért nem kaptam az egy évben felőled hírt, mert féltettelek -vallottam be.
-Én erre, nem tudok mit mondani -suttogta felldagadt szemekkel.
-Nem is kell gyönyörű, csak kérlek menjünk vissza a házba.
-Arra várhatsz, nem megyek veled sehova!
-Könyörgöm neked, menjünk vissza!-Kezdtem ideges lenni.
Szerencsére ezt ő is érezte, így nem ellenkezett többet.
Beültünk az autóba majd az út nagy része csendben telt. Niki végig zokogott, nekem pedig szó szerint marcangolja szét a lelkemet a bűntudat.
Niki
Erőt vettem magamon, és megtörten a csendet.
-Márk, én még mindig szeretlek.-ahogy ezt kimondtam hirtelen lefékezett, még szerencse,hogy be vagyon kötve.
-Hogy?-Kérdezte zavartan.
-Két éve gyötrődöm, és nem tudok más férfira gondolni csak rád. Még mindig szeretlek.
Már kevés volt a szó. Megfogta az arcom magához húzott, majd megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden, szeretet, szenvedély, vágy, szenvedés, és a gyűlölet.
-Megőrülök érted-suttogja az ajkaimra.
♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
Íme itt az új rész 💞
Remélem, hogy tetszik. Ez eléggé hosszúra sikeredett, és hát valljuk be, eléggé tartalom dús.
Jövőhét szombaton tali!
XOXO:Jázmin 🍒
Tiktok:DarkCherry666
(Helyesírási hibákért bocsi 🙈)