J E L E N
"Itt írja alá! " mondta a katonatiszt a pontozott vonalra mutatva.
Egy toll a lány felé volt nyújtva, s egy utolsó pillantás után kikapta azt a férfi merev ujjai közül.
Most vagy soha.
Ellis szorosan megfogta a tollat, miközben utoljára végignézett a teremben, ami ideges mozdulatokat végző és a körmüket rágó emberekkel volt tele.
Éppen most készült aláírni egy olyan papírt ami örökre megpecsételné az életét. Szolgálni a seregben, mint ahogy az egész családja, mint ahogy tennie kellett.
A tisztre nézett, és elmosolyodott, mintha azzal akarná becsapni, hogy az előtte álló személy biztos a döntésében.
Mögötte remegő férfiak álltak egy sorban. Minden egyes pillanatban hallotta őket fészkelődni, egy, vagy kettő elhagyta a termet, valószínűleg hazafutott.
Rohadt gyávák.
Kívülállónak érezte magát, ő volt az egyetlen lány, de ez így volt a legjobb. És minél kevesebb figyelmet szentelt a nemének, annál kevésbé tette ezt a tiszt.
A lapos kalap elrejtette hosszú haját, ezzel takarva nőiességét és ez növelte az önbizalmát.
A tiszt megköszörülte a torkát, mielőtt egy gyors pillantást vetett volna a pontozott vonalra. Rohadt életbe, türelmetlen. Nem tudja, hogy ez nem egy könnyű döntés?
"Rendben, rendben... " motyogta az orra alatt Ellis.
Amikor a papírra helyezte a tollat, hirtelen egy kéz érintette meg a vállát, majd rántotta vissza.
"TE!"
Ellis Jonh Blythe-al nézett szembe, egy férfi akit egész eddigi élete során ismert. A férfi sántított, ami ijesztő volt, hiszen olyan hihetetlenül magas volt, hogyha elesett volna a lányt kilapította volna.
Ellis igyekezett nem megforgatni a szemeit. Olyan sokáig jutott a tervében, most nem ronthatták el.
Gilbert zavartan figyelte édesapját, ajkai elnyíltak egymástól miközben a "fiút" nézte, aki még mindig büszkén kihúzva magát állt apja előtt.
John időről-időre eljött megnézni a beiratkozást, megnézni a friss húst. Ez Gilbert és közötte egy hagyomány volt, mint egy nyaralás.
"Uram "mondta Ellis az egyenruhában állva. Kihúzta magát, majd így tisztelgett John előtt.
Ellis gyorsan Gilbert felé pillantott, a fiú zavartnak tűnt.
John Ellis-re nézett mielőtt direkt lerántotta volna a lány fejéről a kalapot, ezzel mutatva hatalmát. Ellis számára ez beképzelt megnyilvánulás volt, undorodva húzódott el a férfitől.
Gilbert leesett állal nézte, ahogy Ellis barna haját nézte a lány vállára omolni.
A terem suttogásoktól volt hangos,
"Egy lány?!"
John pszichopata módon felkuncogott, körbenézett a szobában, majd a katonatisztre nézett, aki a tollat adta Ellis-nek.
"Igen, egy lány "szünetet tartott, miközben a szobában lévő férfiakat pasztázta. "Egy tizenhárom éves lány."
Néhányan meglepetten sóhajtoztak, Ellis elvörösödött. Zavartan a tarkóját vakargatta, ahogy a figyelem központjává vált.
Mindenki tudta, hogy tizenhét év betöltésével lehetett a seregbe jelentkezni, -
-tizenhét éves, fiúként.
Ellis természetesen tudta, nem volt hülye. Teljesen az ellentéte volt, hiszen nem saját magáért tette, hanem a testvérért,-
-Carter-ért.