KIKÖZÖSÍTVE | GILBERT BLYTHE [fordítás]

1

J E L E N

"Itt írja alá! " mondta a katonatiszt a pontozott vonalra mutatva.

Egy toll a lány felé volt nyújtva, s egy utolsó pillantás után kikapta azt a férfi merev ujjai közül.

Most vagy soha.

Ellis szorosan megfogta a tollat, miközben utoljára végignézett a teremben, ami ideges mozdulatokat végző és a körmüket rágó emberekkel volt tele.

Éppen most készült aláírni egy olyan papírt ami örökre megpecsételné az életét. Szolgálni a seregben, mint ahogy az egész családja, mint ahogy tennie kellett.

A tisztre nézett, és elmosolyodott, mintha azzal akarná becsapni, hogy az előtte álló személy biztos a döntésében.

Mögötte remegő férfiak álltak egy sorban. Minden egyes pillanatban hallotta őket fészkelődni, egy, vagy kettő elhagyta a termet, valószínűleg hazafutott.

Rohadt gyávák.

Kívülállónak érezte magát, ő volt az egyetlen lány, de ez így volt a legjobb. És minél kevesebb figyelmet szentelt a nemének, annál kevésbé tette ezt a tiszt.

A lapos kalap elrejtette hosszú haját, ezzel takarva nőiességét és ez növelte az önbizalmát.

A tiszt megköszörülte a torkát, mielőtt egy gyors pillantást vetett volna a pontozott vonalra. Rohadt életbe, türelmetlen. Nem tudja, hogy ez nem egy könnyű döntés?

"Rendben, rendben... " motyogta az orra alatt Ellis.

Amikor a papírra helyezte a tollat, hirtelen egy kéz érintette meg a vállát, majd rántotta vissza.

"TE!"

Ellis Jonh Blythe-al nézett szembe, egy férfi akit egész eddigi élete során ismert. A férfi sántított, ami ijesztő volt, hiszen olyan hihetetlenül magas volt, hogyha elesett volna a lányt kilapította volna.

Ellis igyekezett nem megforgatni a szemeit. Olyan sokáig jutott a tervében, most nem ronthatták el.

Gilbert zavartan figyelte édesapját, ajkai elnyíltak egymástól miközben a "fiút" nézte, aki még mindig büszkén kihúzva magát állt apja előtt.

John időről-időre eljött megnézni a beiratkozást, megnézni a friss húst. Ez Gilbert és közötte egy hagyomány volt, mint egy nyaralás.

"Uram "mondta Ellis az egyenruhában állva. Kihúzta magát, majd így tisztelgett John előtt.

Ellis gyorsan Gilbert felé pillantott, a fiú zavartnak tűnt.

John Ellis-re nézett mielőtt direkt lerántotta volna a lány fejéről a kalapot, ezzel mutatva hatalmát. Ellis számára ez beképzelt megnyilvánulás volt, undorodva húzódott el a férfitől.

Gilbert leesett állal nézte, ahogy Ellis barna haját nézte a lány vállára omolni.

A terem suttogásoktól volt hangos,

"Egy lány?!"

John pszichopata módon felkuncogott, körbenézett a szobában, majd a katonatisztre nézett, aki a tollat adta Ellis-nek.

"Igen, egy lány "szünetet tartott, miközben a szobában lévő férfiakat pasztázta. "Egy tizenhárom éves lány."

Néhányan meglepetten sóhajtoztak, Ellis elvörösödött. Zavartan a tarkóját vakargatta, ahogy a figyelem központjává vált.

Mindenki tudta, hogy tizenhét év betöltésével lehetett a seregbe jelentkezni, -

-tizenhét éves, fiúként.

Ellis természetesen tudta, nem volt hülye. Teljesen az ellentéte volt, hiszen nem saját magáért tette, hanem a testvérért,-

-Carter-ért.