A pár napos randink maga volt az álom. Soha nem volt életemben ennyire sok romantikus pillanatban részem. Ez a férfi maga a főnyeremény. Nem gondoltam volna hogy az oldalamon egy ilyen pasi lesz.
-Mia! Ideadnád kérlek a nyomtatóból a papírokat?-én egyből felkelve a helyemről indultam meg a papírokért, majd megtorpantam ahogy a nyomtató tetején egy boríték díszelgett a nevemmel.
-Ömm... Andy?
-Igen?
-Az... az micsoda?-mutattam a nyomtató tetejére mire ő felkelve a székéből zsebre dugott kézzel sétált oda hozzám.
-Egy boríték.-suttogta halkan.
-Miért van rajta a nevem?-kaptam fel a szemeim rá.-Ki vagyok rúgva?-kezdtem kapkodni a levegőt mire ő össze vonta a szemöldökét.
-Ne beszélj butaságokat! Inkább nézd meg!-terelt közelebb, de én megmakacsoltam magam.
-Andy! Mi... mi az?-csuklott el a hangom, féltem mivel találom szembe magam ha kinyitom.
-Édesem! Semmi rossz nincs benne. Csak nézd meg.-cirógatta meg az arcom.
-De te tetted oda igaz?
-Ki más? Vagy van még hódoló aki küldhette rajtam kívül?-emelte meg a fejem az államnál fogva.
-Nincs! Miért lenne?
-Mert talán egy csinos nő vagy és mindenki magának akar?
-Te magadnak akarsz?-remegtek meg az ajkaim.
-A párom vagy! Mindened magamnak akarom!
-Nekem se kell más Andy!-csúszott a kezem a karjára és finoman megszorítottam.
-Akkor nyisd ki kérlek azt a levelet.-simította végig az ujját az ajkaimon.
-Nyisd ki te!
-Nem! Nem! Te fogod szépségem.-fordított meg és közelebb tolt a nyomtatóhoz. -Ez a tied úgyhogy nyisd ki kérlek.-simította odébb a hajam és a vállamhoz hajolt. Reszkető kezekkel bontottam fel a fehér borítékot, majd a kézzel írt levelet kezdtem olvasni.
Drága Mia!
Első sorban köszönöm a randit amire eljöttél velem. Életem során ez volt az egyetlen olyan amit tökéletesnek titulálnék. Tudod miért? Mert te voltál a partnerem. Egy olyan nő akit csak szeretni lehet mert minden téren tökéletes vagy! Tökéletes NEKEM!
Az hogy a párom vagy meg még boldogabbá tesz hisz tudom, hogy jól döntöttem. Melletted az összes félelmem ami volt azzal kapcsolatban hogy újra bízzak és teljes szívemből szeressek valakit, köddé váltak. Melletted önmagam lehetek és határtalanul boldog. Mindent meg szeretnék neked adni amire vágysz. Amit kívánsz. A tenyeremen akarlak hordozni mert te csak is ezt érdemled édes.
Teljes szívemből szeretlek és szeretni is foglak!
Kérlek igent mondanál egy újabb randira velem?
Andy!
A könnyiem patakokban folytak az arcomon miközben ő a hajam cirógatta.-Igent mondasz nekem egy újabb randira édesem?-nyújtott elém egy apró dobozt, de én nem tudtam megszólalni. Tenyerembe temetve az arcom sírtam, hisz hogy lehet ennyire tökéletes? Ennyire romantikus ez a pasi? -Bogaram! Nézz rám!-fordított magával szembe de én a mellkasába bújtam.-Ohh kincsem. Ennyire megérintett a kis üzenetem?-én csak bólogattam miközben a vállaim rázkódtak.-Édesem.-fonta körém a karjait és húzott magához közel. Arcát a nyakamba fúrva puszilgatta a bőröm mire én halkan megszólaltam.
-Hogy lehetsz ennyire érzéki, figyelmes, udvarias, szexi... Andy te... te tudod hogy mit művelsz velem?-néztem fel rá kisírt szemekkel.
-Remélem pillangókat ide a hasadba.-simította meg a hasam finoman.
-Tudod mennyire bolondítottál magadba?-töröltem meg a szemeim ahogy a kékségeit néztem.
-Remélem nagyon, mert te elérted, hogy mindig rád gondoljak. Még a munkámra se tudok figyelni mert te vagy folyamatosan a fejemben. Mindig azon gondolkozok hogy hogyan tudnálak megnevettetni.
-Te mindig megsirattatsz mert ilyeneket csinálsz!-emeltem fel a papírt amit a kezemben szorítottam.
-Ne írjak neked szerelmes üzenetet?
-De írj! Csak.. csak... Istenem Andy hogy lehetsz ilyen pasi!-bújtam a mellkasához.
-A te pasid vagyok szívem.
-Fel se tudom fogni.
-Hát pedig muszáj lesz ,ahogy az is hogy választ adj a kérdésemre amit ott leírtam.-puszilt bele a hajamba majd hatalmas kezével megtörölte az arcom.
-Tudod a válaszom Andy!
-Mond ki! Hallani szeretném.-simította végig az arcélemen az ujjait.
-Igen a válaszom.
-Helyes.-hajolt mosolyogva az ajkaimhoz és egy gyengéd csókot adott rá.-Most viszont nyisd ki a dobozt.
-Miért csinálod ezt? Én nem adtam neked sose semmit.-szipogtam halkan.
-De! A szíved!-simította meg a hajam, majd a dobozra intett.-Azt többet ér mindennél amit én adok. Ennél is ami itt van a kezemben. Ez csak egy apróság, hogy emlékezz rám.
-Te feledhetetlen vagy.-suttogtam halkan.
-Te is nekem.-tűrte a fülem mögé a hajam. Én csak a kis dobozt néztem ami a kezében volt. Nem mertem kinyitni így ő megelőzött és felnyitotta a tetejét.
-Istenem Andy.-szorítottam össze a szemeim.
-Ismerősw a medál?-hajolt közelebb ahogy a nyaklánc medálját megigazította a dobozban.
-I..igen. Neked is ilyen van.-pillantottam fel a szemeibe.
-Szeretném hogy a szíved felett lógjon. Hogy mindig veled legyek és sose érezd magad se magányosnak, se szomorúnak.
-Andy...-csuklott meg a hangom.
-Feltehetem rád gyönyörűm?-én csak bólintottam egyet halványan, mire ő mögém lépve félrehúzta a hajam.-Ne pityeregj.-hajolt a fülemhez miközben a medál csatját kapcsolta össze.
-Édes vagy.-suttogtam alig hallhatóan.
-Te vagy borzasztó édes.-súgta halkan így az ajka a bőrömhöz ért.-Had nézzelek!-sétált elém. Én a szemeimmel őt követtem így elmosolyodott.-Szép vagy kincsem!
-Szeretlek!-lépkedtem közelebb hozzá.-Andy nem tudom elmondani neked , de amit érzek az leírhatatlan.
-Nem kell elmond. Elég ha a szemeimbe nézel és adsz egy csókot.
-Csak egyet kérsz?-simultam a mellkasának így ő az asztalomnak ütközött ahogy hátrált.
-Többet is kérhetek?-vigyorodott el.
-Bármennyit!-fontam a nyaka köré a karjaim és az ajkaira tapadtam.
-Mhhh...-simította hatalmas kezeit a fenekemre amit finoman megmarkolt.
-Szeretlek Mr. Barber!-pillantottam fel a szemeibe.
-Forduljunk meg és ülj fel az asztalodra.-harapta meg alsó ajkát mire egy apró mosoly kúszott az ajkaimra. Boldogan teljesítettem a kérését és pattantam fel az asztalra mire ő a lábaim elkapva magához rántott.-Kérem az ajkaid szépségem!-emelkedett felém így én egy huncut mosollyal húztam őt közelebb a nyakkendőjénél fogva.
-Mr. Barber?
-Hmm?-mordult fel ahogy az orrát az enyémnek simította.
-Hova viszel randizni?-haraptam meg finoman az alsó ajkát.
-Az meglepetés, de ne harapdáld a szám mert itt az asztalon teszlek magamévá.-markolta meg gyengéden a fenekem.
-Egy percig se ellenkeznék.-nyaltam meg a felső ajkát mire felmordult.
-Mhhh...terpeszbe kincsem a lábaidat!-csapott le vadul az ajkaimra.