Chain to yourself Mr. Barber

39. Egyetlen biztos pont

-Mia!-suttogta halkan a nevem miközben lágyan az arcom puszilgatta.
-Mhhh... szoríts magadhoz.-mocorogtam ahogy próbáltam felébredni.
-Át kellene ülnöd szépségem a székedbe, mert leszállunk.
-De nem akarlak elengedni.-szorítottam magamhoz.
-Mhhh.. de erős vagy.-mosolyodott el halványan.
-Nem fáj?
-Nem! Nagyon jól esik az ölelésed.
-Finom illatod van.-fúrtam a nyakához az arcom.
-Tetszik?
-Ühüm.
-Nekem is a tiéd. Nagyon szeretem.-cirógatta a hajam lágyan.
-Hova jöttünk Andy?-igazgattam az ingjét.
-Ha leszálltunk megtudod.-puszilta meg a homlokom.-De ülj át, mert tényleg idő van. Látod a lámpa is ég.-intett a fejünk felé.
-De messze leszek tőled.-emelkedtem fel rajta elszomorodva.
-Ha leszálltunk visszabújsz.-simította meg álmos arcom mire én elbotorkáltam a helyemig és becsatoltam magam. Nem tudom miért, de nem akartam Andytől távol lenni. Kicsit kezd már gyerekes lenni a viselkedésem, de hozzá akartam bújni. A közelében akartam lenni amennyire csak tudtam, mert mellette biztonságban éreztem magam. Most is bebizonyította hogy bízhatok benne, hisz élek és virulok. Ő végig vigyázott rám és nem esett bajom.-Min gondolkozol gyönyörűm.-simította meg a térdem miközben a gép lassan ereszkedni kezdett.
-Hogy hogyan tudtad elérni azt nálam, hogy megbízzak benned. Mert nem tudom mit csinálsz de azt tökéletesen!-néztem a szemeit szüntelenül.
-Köszönöm a bizalmad.-remegtek meg a pillái.-És a mosolyod amit most is látok ott bujkálni az ajkaidon.-elpirulva lesütöttem a szemeim, de újra felcsendült a hangja.-Ne nézz el ha zavarban vagy. Édes vagy mikor kipirul az arcod.
-Ne mondj ilyeneket Andy!-nevettem fel zavaromban és takartam el a szemeim.
-Nézz rám Mia. Nézd a szemeim.-felpillantva csak kiharcolt hogy még ha zavarba is vagyok a szemeit figyeljem.-Gyönyörű szemeid vannak!
-Andy!-remegett meg a hangom.
-Szép vagy!
-Andy!-nevetgéltem halkan.
-Szeretem hallani ahogy nevetsz. Boldogsággal tölt el.
-Sírni fogok ha folytatod!-homályosodott el a szemem.
-Ne sírj kérlek! Hisz minden rendben van!
-Épp ezért! Jó érzés Andy!-pillái megremegtek ahogy figyelt.
-Boldogság van odabent.-intett a mellkasomra így ahogy lepillantottam magamra egy nagy sós könnycsepp gördült le az arcomon a felsőmre.
-Igen.-remegett meg a hangom ahogy felnéztem rá.
-Nekem is idebent, ha veled vagyok.-tette a szívére a kezét.
-Had bújjak hozzád!-csuklott el a hangom.
-Mindjárt.-mosolyodott el boldogan Andy.
-Nincs mindjárt!-kapkodtam levegőért mire landolt a gép és egyből ki is aludt a felettünk lévő fény. Én ahogy tudtam csatoltam is ki magam és Andy nyaka köré fonva a karjaim bújtam hozzá.
-Mhhh... Mia.-fúrta a nyakamba az arcát.
-Ne engedj el! Jó?
-Nem foglak!-puszilta meg a vállam gyengéden.
-Össze kötözöm magunkat és..és...
-Nem foglak elengedni. -fogta meg az állam.-Nem akarlak elengedni!
-Bebújhatok az inged alá?
-Inkább a szálláson a takaró alá bújj.-vigyorodott el, majd a kezem után nyúlva megindultunk a gép kijárata felé.
Szorosan a nyomában voltam. Le se tudott vakarni magáról, mert jelenleg csak ő volt az egyetlen biztos pont.
Andy pár szót beszélt az alkalmazottakkal eddig én a hátán az inget piszkálgattam. Nem tudtam nem hozzá érni. Fogdosni akartam őt!
Lejjebb csúsztatva a kezem az övét kezdtem piszkálni, majd ahogy lejjebb tévedt volna a fenekére, hátra nyúlt és megfogta a kezem.
-Khm... szóval minden készen áll igaz?
-Igen Mr. Barber.-bólintott egy pasi aki Andyvel szemben állt.
-Remek.-fordult meg, de a kezem nem engedte el.-Menj szépen előre.
-És te?-néztem fel a szemeibe.
-Mögötted leszek.-egy nagyot sóhajtva léptem le az első lépcsőfokon mikor megcsapott a langyos meleg levegő. Szemeim felkapva a torkomon akadt a hang ahogy az óceán kéklő vizére terelődött a tekintetem.
-Andy!-nyögtem ki a nevét mire az arcomhoz bújt.
-Csak előre!-súgta mosolyogva.
-Hol... hol vagyunk?
-Olaszország.
-Istenem!-kezdtem kapkodni a levegőt ahogy remegő kezeim az ajkam elé emeltem.
-Menj szépen, még szerintem meleg a víz ha le akarunk menni a partra.
-Istenem!-fordultam meg vele szembe. A szívem ezerrel vert a boldogságtól. Andy derekát átölelve bújtam hozzá mire ő halkan elnevette magát.
-Tetszik szépségem?-cirógatta a hajam lágyan. Én nem találtam a szavakat. Csak bólogattam, nem tudtam mit mondjak mert egy lélegzetelállító helyre hozott. -Hé.. szavak kislány! Mond ki hogy tudjam tetszik-e.-nyúlt az állam alá és emelte fel a fejem.
-Igen!-remegtek meg az ajkaim.-Nagyon Andy!
-Randizol itt velem ez alatt a pár nap alatt szépségem?
-Igen!-mosolyodtam el boldogan mire ő az ajkaim után hajolva lágyan megcsókolt. A gyomromban pillangók ezrei keltek életre így szorítottam Andy derekán.
-Menjünk akkor. Remélem a szállás is ugyan ennyire fog tetszeni.-cirógatta lágyan az arcom mire én a gép mellett lévő kocsihoz rohantam. Andy jóízűen nevetett ahogy én mint egy gyerek boldogan futok és nyitom ki a kocsi ajtaját.
Mellém ülve egyből a gázra is taposott, de én nem tudtam megülni a fenekemen. Folyamatosan ficeregtem a székben miközben néztem a pálmafákat és a luxus villákat az út mentén. -Vegyél levegőt is.
-Ez... ez nem létezik Andy! Ez egy álom?-kapkodtam a szemeim. Nem tudtam felfogni amit látok.
-Nem álom, ez a valóság Mia.-cirógatta meg az arcom.
-Nem... nem tudom felfogni.-remegtek meg az ajkaim.
-Hé! Nézz rám!-érintette meg az állam gyengéden.
-Andy! Nem ... nem tudom elhinni ami történik!-kapkodtam a levegőt.
-Hát pedig el kell hinned.-vigyorodott el ahogy leparkolt az egyik villa előtt.-Nézd meg milyen ágyba fogod álomra hajtani a fejed.-biccentett a ház irányába így én egyből oda kaptam a fejem.
-Istenem Andy..-csuklott el a hangom.
-Gyere kislány. Nézd meg az ágyad.-húzott ki a kocsiból. Én remegő lábakkal sétáltam utána, majd ahogy beléptem ismét csak a sírás kerülgetett és a levegőhiány. Egyszerűen maga a csoda volt ez a hely. Nem tudtam megszólalni ahogy lépkedtem a házban. Andy csak figyelt karba tett kézzel, majd ahogy rá terelődött a szemem egyből megindult felém.-Hé! Nem sírunk!-simította a kezeit az arcomra mire én a mellkasába fúrtam magam.
-Ez... ez nem lehet valódi!
-De az! Itt vagy velem! Ezen a csodás helyen távol a gondoktól. Itt minden csak a boldogságról szól Mia!-suttogta halkan mire a remegő kezeim az arcomon pihenő kezeire simultak.-Itt csak mosolygunk kislány! Nem pityergünk.-puszilgatta finoman az arcomról a sós cseppeket.
-Pillangókat adsz nekem Andy Barber!-suttogtam alig hallhatóan.