-Nem is vagyok az. Történt valami amíg kivoltam ütve?
-Kiderült, hogy álmodban beszélsz.
-Mit mondtam?
-Nem értettük szóval hagytuk.
-Jövő héten 3 tz-d lessz.
-3!!! Miből!? Milyen nap van!?
-Nyugi! Csütörtök van. És a bátyádat kédrezd.
-Meilyk napon írunk!?
-Hétfő....
-És miből!?
-Töri, Angol és Irodalom.
-Milyen téma körből!?
-Töriből asszem újra át vesszük az 1 világ haborút. Angolból valami Listening vagy mi a tököm, meg ilyen baromságok.
-Behoznátok a könyveimet!? Tanulnom kell!
-Nyugi már. Addig még van 3 napod.
-Jo de akkor is! Kérlek szépen.
-Na jó nem bánom. Noah, Raya.
-Hmm?
-Beszélhetnék 4 szem közt Lívvel?
-Aha persze.-ki is mentek.
-Minek fontos neked a tanulás?
-A maximumot kell, hogy kihozzam magamból....-szorítottam a takaró huzatot.
-Valami baj van? Nekem el mondhatod.-ült mellém.
-Csak...nem akarok olyan lenni mint régen...
-Milyen?
-Hülye.
-Ezt, hogy érted?
-Régen egyáltalan nem foglalkoztam a jegyeimmel. Mindig 2-3 kaptam. Emiatt a jegyek miatt mindenki leszolt, hogy milyen hülye vagyok. Szarul esett ezért elkezdett kőkeményen tanulni. Ezért fontos számomra a jegyek.
-De mit érdekel az téged, hogy a többiek mit gondolnak rollad?
Most meg azt foglyák mondani, hogy stréber vagy.
-Soha nem feleltem még senkinek. Soha nem voltam jó semmiben. Kezdtem unni, hogy semmibe vesznek. Úgy gondoltam hogyha okos leszek akkor lesznek barátaim.... De kiderült, hogy csak azért ültek mellém, hogy tudjanak róllam lesni.... Ekkor ébredtem rá, hogy nincsenek igaz barátok...
-De vannak. Csak sajnos nagyon kevés van belöllük.
-Sajnos...-egy kicsit könnyezni kezdtem. Gyorsan lefeküdtem az ágyra és becsuktam a szememet.
-A könyveket majd hoz ide kérlek.
-Jó. Mire fel kelsz itt lesznek.-ki is ment mire én kezdtem fél álomba kerülni. A sírás után hamar el lehet aludni.
Így is lett.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Amikor felkeltem a többiek beszélgettek.
-Ittde hoztam a könyveidet.
-Ide adod?
-Most keltél fel. Előtte egyél.
-Nem vagyok éhes.-a kezembe adta a könyveket. A zsebemből elővettem a fülhalgatót és bedugtam a telefonomba.
Be kapcsoltam egy zenét amit full hangerőn kezdtem el halgatni.
A címe: Scarlet by in This Moment.
Ez a második kedvenc zeném.
Elkezdtem olvasni.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Kb fél óraja tanulok. Hirtelen elkezdtem szédülni és homályosan látni.
-Én...szédü...-hirtelen már csak feketeséget láttam.
Raya:
-Lív! Jól vagy!? Mi történt!?-nem szólalt meg csak az ágyra volt kiterülve.
-Hívjatok orvost!-be jöttek az ápolók. Még nézték a polzusát.
-Le ált. Gyorsan hozzák az újra élesztő gépet!! Siessenek!
-Xszz....-markolt Noah mérgesen és ijedt, kikerekedett szemekkel a lányra.
-Ugye életben marad!?
-Minden töllünk telhetőt meg teszünk! A seve fel szakadt! Hozzanak újj ködszert, tűt és cérnát! 120! Még egyszer!-már vagy 4gyére próbálkoztak. 180! Siessünk!-hal istennek 5gyére már sikerül.
-Lélegesztető gép is fog kelleni!-be hozták és Lívre rakták. Hirtelen a lány szemeiből könnyek folytak ki. Az arca kifejezéstelen volt még is sírt.
Lív:
Én ezt már nem bírom.... Eddig mindent csak tűrtem és hosszabítottam a szenvedésemet.
Elegem van. De ott vannak ők. Na meg a bosszú. Esküszöm ha bosszút áltam öngyilkos leszek.
Most éppen arról a napról álmodok amikor a húgom meg halt.
Luca...
Annyira hiányzik.... Biztos veszekedtünk volna, de akkor is...
Gyüllölöm az életem. Nem csak azért mert szar, hanem azért mert ha az ember az agyával küzd nem tud sok mindent élvezni.
Este el kell szöknöm. De előtte fel kéne ébredni...
Meg próbaltam hirtelen kinyitni a szememet. Sikerült is, de a testem nem mozdult.
-Jól vagy!?
-Többször ne csináld ezt...-lattam őket ahogyan könnyeznek.
-...-nem tudtam meg szólalni. Próbáltam beszélni, de egy hang sem jött ki belöllem.
-Mi a baj?-válaszként nemlegesen bologattam.
-Sirtál. Pedig semleges volt az arcod még is sírtal.
-Lu...Luca.-nyögtem ki nehezen.-David szégyen érzettel téli fejjel lesütötte a fejét.
Nem értem, hogy miért. Nem az ő hibája.
🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹
Este 11 van. Csendben fel áltam az agyról. A többiek horkolva aludtak. Óvatosan kiszedtem a tűt a kezemből.
Fel vettem a dzsekit és a cipőmet.
Lassan és óvatosan nyitottam ki az ajtót, hogy halk legyek. Hirtelen Raya átfordult a másik oldalára, de tovább aludt.
Már az utolsó lépcsőnél járok. Hallom az orvosokat ahogyan beszélgetnek és hozzám közelednek. Elbujtam a fal mögé. Szerencsére tovább mentek.
Gyalog el indultam Zoe hazához. Fél óran belül oda is értem. A villanyok le voltak kapcsolva. Az ablaka résnyire ki volt nyitva. Fel masztam és be másztam rajta. Kesztyű már alapból volt rajtam.
Ki vettem a viókjából a borotva pengéjét. Hirtelen és gyorsan meg vágtam a csuklójanál. Eléggé szépen ömlött belőlle a vér. Sajnos ennyitől nem fog meg halni.
A kezébe raktam a pengét és már ki is másztam az ablakon. Láttam ahogyan kezd ébredezni. Gondolom fáj neki.
Nem is baj az. Legalább még tapasztalja, hogy milyen érzés.
Gyorsan elkezdtem futni. Szinte sprintelésbe mentem vissza a korházhoz.
Már a bejárati ajtónál áltam. Éreztem ahogyan az oldalomon ahol még szúrt "anya" folyni kezdt a vér. Olyan jó meleg volt. Nem törődve vele vissza mentem a szobámhoz. Amikor beléptem elkepta valaki a kezemet és a falnak támasztott.
-Hol voltál?-ismerős hang és két szem pár nézett rám.
-A mosdóban.
-Ilyen sokáig?
-Tudod nem csak a dolgomat mentem el intézni. Meg mostam az arcomat és még vártam egy kicsit, hogy fel frissüljek.
-Az infuziónak a tűjét kivetted a kezedből. Miért?
-Azért mert ha úgy megyek wc-re akkor bele lógott volna a vízbe amiben még mostam az arcomat. Meg zavart volna.
-Ha te mondod.-egy enyhe puszit hagyott az arcomon. El mosolyodtam mire ő is.
-Na de menj aludni. Ki kell, hogy pihend magad. Szólok egy dokunak, hogy tegye vissza a tűt.
-Jó. Köszi.-vissza feküdtem az ágyba és lehunytam a szememet. Nem nagyon tudtam el aludni, de még próbáltam. Szerencsére sikerült is.
Kívancsi vagyok, hogy mi lessz a reakciója. Tuti, hogy az apja hülyének fogja nézni és elhagyja a lányát. Elvégre már amúgy is 17.
Mindenkit ellened fogok fordítani Zoe.
Legalábbis azokat akik közel álnak hozzád.